 |
| ©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva. |
TÁRGYMINTÁK
"Tárgyminták. A design múzeumi reprezentációja Magyarországon" címmel szervez műhelykonferenciát a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum és a Néprajzi Múzeum. MÁJUS 9. PÉNTEK 10 ÓRA.
Szerző: Magyar Múzeumok Online | Forrás: | 2014-05-07 14:00:00
A magyarországi múzeumokban van helye a designnak. A magyarországi múzeumokban nincs helye a designnak. Különös, de mindkét állítás igaz.
Az Iparművészeti Múzeum, a Néprajzi Múzeum, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum és a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum más-más megközelítésből, de egyaránt foglalkozik a tárgykultúra feldolgozásával és a designkultúra múzeumi reprezentációjával. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a tágan értelmezett anyagi és designkultúra interdiszciplináris kutatása az elmúlt évtizedben több egyetem és kutatóhely számára is fontossá vált – a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem minden kétséget kizáróan élen jár ebben a tekintetben. Az eddigi tapasztalatok vitára bocsátása tehát indokolt.
A konferencia célja, hogy kapcsolatot teremtsen a múzeumi szcéna szereplői és a designelmélet, a designoktatás és a tervezők között, hiszen a magyar múzeumok működésében (gyűjteményezés, tudományos feldolgozás, kiállítás és publikálás) a design mindeddig csak elnagyolt szerephez jutott. Mi ennek az oka? Hogyan lehet ezen változtatni? Párbeszédre léphet-e egymással a múzeum és a design világa?
A konferencia módszertani szűkítéssel él: elsősorban a tárgykultúra kérdéseire fókuszál, éppen az említett gyűjtemények természetéből fakadóan. További cél ugyanakkor a világban most formálódó új interdiszciplináris érdeklődési kör, a designkultúra-tudomány szempontrendszerének hazai megismertetése, az eddigi tapasztalatokra építő kreatív adaptációk megvitatása is.
A konferencián muzeológusok, kurátorok, művészettörténészek, esztéták és a design szakma – ezen belül is a designelmélet és a designkultúra-tudományok – képviselői vitatják meg nézeteiket. A szekciók sokrétű témakörei a designkultúra muzeológusok és kurátorok számára releváns kérdéseitől az eddigi múzeumalapítási kísérletek és a jelenlegi törekvések koncepcióinak kritikai ismertetésén át a szövevényes gyűjteményezési kérdésekig terjednek.
2014. május 9. péntek, Semmelweis Orvostörténeti Múzeum
Program
10.00 – 10.10 Regisztráció
10.10 – 10.20 Köszöntő – Varga Benedek
10.20 – 10.40 Szentpéteri Márton: Design a múzeumban. Problématérkép
10.40 – 11.00 Cseh Borbála: Az Iparművészeti Múzeum modern design gyűjteménye
11.00 – 11.30 Kérdések, vita
11.30 – 11.40 Kávészünet
11.40 – 12.00 Szemerey Samu: A design mint térbeli probléma
12.00 – 12.20 Földényi Irma: 550 Pulóver egy Múzeumban
12.20 – 12.50 Kérdések, vita
12.50 – 13.50 Ebédszünet
14.00 – 14.20 Veres Bálint: VEDD FEL A FONALAT! – taktilis taktikák a design múzeumi színrevitelében
14.20 – 14.40 Frazon Zsófia: A szovjet repülőablak, a rovásírásos öngyújtó és a borovói gumicsizma. Design-e?
14.40 – 15.10 Kérdések, vita
15.10 – 15.30 Képes Gábor: Az informatika a múzeumba való
15.30 – 15.50 Varga Benedek: Vénusz-szalag. Az allegóriától az abszurditás megmintázásáig
15.50 – 16.20 Kérdések, vita
16.30 – 17.30 Kótyuk Erzsébet – Koós Pál: Tárlatvezetés a Vágod? című kiállításban
17.30 Záró koccintás
Az előadások rövid összefoglalása
Az IMM alapításától kezdve elkötelezetten és nagy hozzáértéssel mutatta be és gyűjtötte a kortárs tárgykultúra objektuális és elméleti alkotásait. Intézményi kapcsolatrendszerében mindig kiemelt szerepe volt a magyar- és nemzetközi kortárs művészettel foglalkozóknak, az egyéni tervezőknek éppúgy, mint a legkülönbözőbb szakmai szervezeteknek. A Modern Design Gyűjtemény épületének tervei minden szükséges engedéllyel rendelkeznek, és noha a múzeum rekonstrukciójával együtt volna célszerű, akár attól függetlenül is felépíthető. A beruházás elhúzódásával kapcsolatban előtérbe kerültek az olyan nem szigorúan muzeológiai kérdések, amelyek a kortárs design magyarországi egzisztenciájára és reprezentációjára nézve éppúgy meghatározóak, mint a kulturális intézményrendszer lehetőségeit illetően. Előadásomban az Iparművészeti Múzeum Kortárs Design Gyűjteményével kapcsolatban a design hazai állapotának néhány dilemmáját is érinteni fogom.
Eindhovenben, Hollandia design fővárosában, a második legnagyobb holland modern művészeti múzeum, a Van Abbemuseum, Charles Esche igazgatásával, a 2013-as Dutch Design Week alkalmából 12 termét megnyitotta a design világa előtt. Egy hónapon át több mint 16 000 látogató tekinthette meg a Design Academy Eindhoven köré szerveződő nemzetközi tervezők elmúlt években készült munkáit egy olyan múzeumi környezetben, mely azelőtt soha nem foglalkozott designnal. A 25 társadalmilag érzékeny munkát bemutató kiállítás kurátori csapatában dolgoztam a kutatástól a koncepción át az installálásig. Az alábbi, kurátori szempontból felvetődő kérdéseket a Self Unself című kiállítás bemutatásával kapcsolatban fogom előadásomban részletesen feltérképezni és bemutatni. Mit jelent a rapid response collecting? Hogyan lehet kutatásra berendezni egy múzeumot? Hogyan lehet az ipari termelésből átlépni intuitív nyomkeresésbe? Mi a különbség egy designprojekt múzeumba kerülése, illetve a designprojekt kifejezetten múzeumi kiállításra való tervezése között? Miért erősödik a „design research” társadalmilag feldolgozó jellege a holland designplatformokon?
2013 őszén a Néprajzi Múzeumban a MOME TransferLab csapata hallgatókkal készített egy interaktív tárlatmanipulációt, amelyet „érzékösvény”-nek nevezett el. Az ösvény A ryijy élő hagyománya. A finn szőnyeg 1707-2012 között című tárlathoz kapcsolódott. A kísérlet lehetőséget adott a muzeológia egyik legnagyobb tabujának, a „do not touch” problematikájának körbejárásra is, ami a design tárgyak esetében egészen más módon esik latba, mint műalkotásoknál. A projekt videója ITT látható.
A hétköznapi tárgykultúrával dolgozó múzeumi kollekciók ismerik és használják a sorozat és a típus fogalmát. A sorozatgyártás és az ipari formatervezés pedig nemcsak az elméleti és az ipari mezőben, hanem a mindennapokban és a mindennapokkal foglalkozó tudományok értelmezési tartományában is alapkategóriának számítanak. Ha innen nézzük, a néprajztudomány, a kulturális antropológia és a néprajzi muzeológia tulajdonképpen otthonosan mozog design-terepen is: egy társadalmi múzeum időlegesen akár designmúzeummá is válhat. De mit csinál másképp egy etnográfus? Miként ér össze a kollekcióban, a kutatásban, a tárgyban és a reprezentációban a tervezés, a gyártás, a használat és a hétköznapi tapasztalat? Hogy nézünk rá egy repülőgép ablakra, mit olvasunk ki egy vacakul összerakott öngyújtóból, és tényleg csak eső ellen véd-e a borovói gumicsizma? És mindez design-e?
Az informatika tárgyi emlékeit elsősorban a matematikatörténet összefüggésrendszerében vizsgálják. E tárgyak designjellege, kultusz státusza ugyanakkor több kutatási, gyűjteményfejlesztési és kiállítási projektben előtérbe került. Az előadásban a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Menő üzletember és Űrhódító – a számítógépes játék ®evolúciója kiállításain bemutatott, múzeumi szempontok alapján feldolgozott tárgyanyaggal kapcsolatos tapasztalatok kerülnek előtérbe, de a budapesti mellett, szegedi és néhány külföldi példán keresztül is vizsgálom a múzeumba került informatikát: a tárgyat, a hordozót és az adatot.
Az előadás egy közismerten nem létezett és célját tekintve használhatatlan tárgy – az erényöv – történetét vizsgálja. Hogyan válik egy szimbólum iróniává, majd az irónia valóságos szerkezetté? Hogyan változik folyamatosan egy szimbolikus eszköz értelmezése, s hogyan konstruálnak meg különböző célokra olyan tárgyat az allegória és az irónia képzetei nyomán, amely aztán valósággá válva, magában foglalja a tárgy korábbi értelmezéseit, bár használhatósága továbbra is kétes marad. Hogyan jelentkezik a szexualitás ergonómiája a erotikus eszköz tervezésében, s mi köze mindennek a múzeumokhoz?Történet és interpretáció egy abszurd tárgy megformálásáról.
A SOM és a MOME közös kiállítása a kortárs design tervezési lehetőségeit és gyakorlatát helyezi történeti környezetbe. Az olló története – szemben a fésű, a korsó, vagy a tű történetével – meglepően rövid: alig párezer éves. A vágás ezzel szemben régi emberi tevékenység. A kényelmes és precíz vágásra egészen a kelta és római korig kellett várni. És a fejlődés is lassúnak bizonyult: a középkorig csak marokollókat használt Európa, a tengelyes, gyűrűs ollók elterjedése lassan haladt. Az elmúlt százötven évben viszont különleges ollófajták, valóságos ollóirányzatok formálódtak. Az ollók családfája bonyolult és tagolt, de történetükből mégis kiemelkedik az orvosi ollók sorozata: mára az operáció minden egyes műtéti fogása önálló ollótípust igényel. A tervezés pedig soha nem ér véget, és éppen ez adta a kiállítás ötletét. A MOME formatervező diákjainak 2013-as ollótervei sokszor a jövőre utalnak. A tárlat több aspektusból közelíti ezt a jövőt, illeszti a közelmúlt és a régmúlt ollóihoz. Ötvözi egy speciális terület (az orvostudomány) eszközeit a legfrissebb designtanulmányokkal. Az összekötő kapocs az ember: aki feladataihoz változatos és kifinomult eszközöket teremt.
A tárlat nyolc tartalmi egységben mesél az ollóról és evolúciójáról, mégsem törekszik az ollótörténet teljes akadémiai feldolgozására, hanem egyszerre nyújt történeti és designelméleti reflexiót egy nélkülözhetetlen tárgy múltjáról és jelenéről. A tárlatvezetés ez a két aspektust mutatja meg a kutató, a kurátor és a tervezők szempontjából.
A konferencia Facebook eseménye ITT érhető el.
Kapcsolódó cikkek:
A piros és a kék szőnyeg
Design tett
A vikingek takarói a kortárs kultúráig érnek
Cimkék:
