200 éves a Nemzeti Múzeum első nyitvatartási rendje

A Magyar Nemzeti Múzeum történetében az 1811-es esztendő több szempontból is említésre méltó: ekkortól kapott katonai őrizetet az intézmény, ebben az évben született meg első szervezeti szabályzata, és vezették be első hivatalos nyitvatartási rendjét.

Cikk küldése

e-mail:

Az országgyűlés által 1808-ban létrehozott Nemzeti Múzeum gróf Széchényi Ferenc nevezetes és nagyvonalú 1802-es felajánlása nyomán jött létre, jócskán felülmúlva az alapító eredeti elképzeléseit. A múzeum létrehozásának törvénybe iktatásától a valódi intézményes működésig éveknek kellett eltelniük, s hogy ez a folyamat végül néhány év alatt sikeresen lezajlott, elsősorban a múzeum élén álló Miller Jakab Ferdinándnak és József nádornak volt köszönhető.

Az intézmény kialakulása e 1808 és 1814 közé tehető folyamatának volt fontos állomása az első múzeumi nyitvatartási rend kiadása és bevezetése 1811. június 30-án. Ennek hiánya persze nem jelentette azt, hogy az intézmény meglévő és rendezett gyűjteményeit korábban ne lehetett volna látogatni.

Miller Jakab Ferdinánd, a múzeum első igazgatója

Olvasóterem a pálos kolostorban

A nagyközönség előtt a Nemzeti Múzeum későbbi osztályai közül elsőként a Széchényi Országos Könyvtár nyílt meg 1803. augusztus 20-án. Az ünnepélyes megnyitóra egy kicsit később, december 10-én kerülhetett sor, amikor József nádor ismét Pesten tartózkodott. Ezt követően a gyűjtemény mindennap délelőtt és délután 3-3 óra időtartamban várta látogatóit. A gróf Széchényi Ferenc által a nemzetnek adományozott könyvtár a pesti pálos kolostor, a későbbi központi (papnevelő) szeminárium nagy könyvtártermében kapott helyet, melyet igen hamar ki is nőtt. Mivel más helyiséget nem kapott az intézmény, a könyvtárterem egyben olvasóteremként is működött. 1804-ben a könyvtárhasználat már rendszeressé vált, azaz egyre több látogató kereste fel a gyűjteményt. Ekkor még nem vezettek látogató-, illetve vendégkönyvet, és nem volt olvasótermi szabályzat sem. Más forrásokból azonban kitűnik, hogy az olvasók nagy részét a hivatalnokértelmiség alkotta, hiszen számos kormányszerv, városi és megyei és egyéb pénzügy-igazgatási hivatal Budán és Pesten székelt. Emellett az elsősorban telenként Pesten tartózkodó főnemesek, a városi literátor értelmiségiek és az egyetemisták látogatták a könyvtárat. Az ő kutatóforgalmukat azonban messze meghaladta az egyedüli és csoportos látogatók, a laikus érdeklődők forgalma, akiknek kalauzolása a háromfős könyvtári személyzet idejének jelentős részét lekötötte.

Nyilvános gyűjtemények hívatlan vendégekkel

1807-ben az egykori pálos kolostort el kellett hagyni, de a gyűjteményeket nem kellett messzire vinni, csak néhány méterre, a pálos (később egyetemi) templommal szomszédos egyetemi épület első emeletére. Azt, hogy a könyvtárat ebben az évben is sokan látogatták, már az ekkor nyitott vendégkönyvek bizonyítják. Az egyre szerteágazóbb anyagot őrző intézménynek 1809-ben végre terjeszkednie is sikerült. József nádor 1809. januári döntése nyomán ugyanis a természettári gyűjtemény a második, a régiségtár a harmadik emeleten kaphatott helyet. A könyvtár maradt továbbra is az első emeleten, akárcsak az éremgyűjtemény. Az említett döntés jelzi, hogy a korábban tulajdonképpen csak egy osztályból, illetve egy tárból álló múzeumban már elindult a tárasodás, az új tárak kifejlődésének folyamata. A könyvtár után az éremgyűjtemény vált a kutatók és a nagyközönség számára megtekinthetővé, miután 1810. június 10-én József nádor és testvére, Rainer főherceg jelenlétében ünnepélyesen megnyitották. Ezután az ásványgyűjtemény rendezése következett ugyanez év nyarán és őszén. A Tehel Lajos óbudai városi orvos által tudományos rendszerben felállított gyűjteményt először október 22-én, József nádor és öccse, Antal főherceg, a Német Lovagrend nagymestere látogatta meg.

A gyűjtemények gazdagsága azonban nemcsak a fejedelmi személyek, a kutatók vagy a laikus látogatók érdeklődését keltette föl, hanem a tolvajokét is. 1811 első napjaiban az éremgyűjteményt próbálták meg kirabolni, az éber múzeumi szolgáknak köszönhetően eredménytelenül. Az eset után a múzeum katonai őrizetet kapott.

Nemsokára azonban a Nemzeti Múzeumot sokkal nagyobb kár érte, mintha csak a gyűjteményeit rabolták volna ki. Az 1811. március 15-én életbe lépett devalvációs rendelet következtében a múzeum elvesztette közadakozásból, vármegyei és egyéb megajánlásokból származó majd 480 000 forintot kitevő alaptőkéjének négyötödét. A következmény azonnal nyilvánvaló volt: nem épülhet fel a tervbe vett önálló múzeumpalota – pedig az intézmény hg. Grassalkovich Antal 1808-as adományának köszönhetően ekkor már rendelkezett építési telekkel.

Növekvő érdeklődés

Egyelőre tehát a mai Egyetem téren álló, korábbi egyetemi épületben várták a látogatókat a múzeum egyre gyarapodó gyűjteményei. A látogatók száma pedig ekkor már olyannyira megnövekedett, hogy nyitvatartási rendet kellett készíteni. A Miller Jakab Ferdinánd által készített és felterjesztett első múzeumi nyitvatartási rendet József nádor 1811. június 30-án hagyta jóvá.

A Magyar Nemzeti Múzeum első nyitvatartási rendje (Magyar Országos Levéltár)

A három nyelven: magyarul, németül és latinul kinyomtatott és az intézmény bejáratánál kifüggesztett ún. napirendből az érdeklődők megtudhatták, hogy a könyvtárat hétfőn és csütörtökön, a „Pénzeket és Régiségeket” kedden és pénteken, a „Természeti Alkotmányok Kamaráját” pedig szerdán és szombaton tekinthetik meg délelőtt 9 és 12 óra, valamint délután 3 és 6 óra között. (A két időpont között nyilvánvalóan ebédszünetet tartottak – ez általános volt a korban, sőt később is, elég ha 1848. március 15-re gondolunk, amikor a forradalom is ebédszünetet tartott 12 és délután 3 óra között.) A napirend végén két kitétel szerepelt: a gyűjtemények vasárnap, ünnepnapokon és a múzeumi helyiségek takarítása idején zárva tartanak, valamint hogy a könyvtár az olvasók számára a megadott órákban mindennap nyitva van. Ez utóbbi rendelkezés különbséget tett tehát a könyvtár ritkaságaira kíváncsi vendégek és az olvasó, kutató értelmiségiek között. Igaz, ezt a különbségtételt csak a könyvtár esetében rögzítette, de elképzelhető, hogy a másik két tárban is így működött, azaz kutatási célzattal a tudós személyek a nyitvatartási órákban a hét minden napján felkereshették őket.

A múzeum 1811-es nyitvatartási rendje tartósnak bizonyult, hiszen a mai múzeumpalota megépültéig, pontosabban 1848 januárjáig, azaz jó három és fél évtizeden keresztül érvényben maradt.