25 éves a Pulszky Társaság

JUBILEUM

Mozaikok a társaság negyedszázados történetéből.

Cikk küldése

e-mail:

Dokumentáció

Éri István, egyesületünk létrejöttének és tevékenységének meghatározó személyisége a Magyar Múzeumok indulásakor írta le, hogy szakterületünkön nem fordítunk elég figyelmet tevékenységünk jövő számára is fontos dokumentálására.

Ezt a rövid, vázlatos áttekintést két okból kezdem ezzel a mondattal. Egyrészt azért, mert meggyőződésem és személyes tapasztalatom szerint Éri István valóban lényeges szerepet játszott, és elévülhetetlen érdemeket szerzett a Pulszky Társaság létrehozásában, működési mechanizmusának kialakításában és számos részterületen is. Nem véletlen, hogy születésének és halálának évfordulóján, 2014-ben róla neveztük el azt az akkor alapított díjat, melyet első ízben ma (május 6-án; a szerk.) adunk át. Másrészt viszont azért, mert e gondolata nem csupán visszamenőleg, történetileg igaz, hanem – sajnos – azóta is. Nekem legalábbis elég sok időbe és keresésbe került, amíg nagyjából sikerült a Társaság megszületésének, történetének, eddigi működésének eredményeit összegereblyézni.

Legfontosabb, nagyjából bárki számára hozzáférhető forrásaink a következők. Az előtörténetre és az első két évre vonatkozóan az úgynevezett „zöld könyv”, vagyis az 1993-ban Éri István szerkesztésében megjelent Dokumentumok a Pulszky Társaság – Magyar Múzeumi Egyesület létrejöttéről és 1991-1992. évi tevékenységéről című kötet. 1995 őszétől 2008 végéig a Magyar Múzeumok című nyomtatott folyóirat (amely azonban a Társaságnak is csak hiányosan van meg), 2009-től a Magyar Múzeumok Online, illetve 2011-től a saját honlapunk. Az eredeti iratanyag csak részben van rendezve, ráadásul jelentős része 2011 óta a Magyar Nemzeti Múzeum adattárában található.

Mindezek alapján kötelességemnek tartom hangsúlyozni: az eltelt negyedszázad a magyar múzeumügyben és a Pulszky Társaság életében egyaránt jelentős, mélyreható változásokat hozott, meggyőződésem szerint a kettő immár nem is választható el egymástól. Szükséges és tanulságos feladat tehát a felhalmozott iratanyag rendezése és ezt követően, erre építve egyesületünk történetének megírása. Már csak vállalkozó kell hozzá.

 

Adatok és nevek

Az említett „zöld könyv” dokumentumai szerint 1987-től folyt eszmecsere arról, milyen formában kellene megszervezni a múzeumi területen dolgozók szakmai érdekképviseletét. Végül 1990. október 3-án az alábbi 11 szakember aláírásával született egy szándéknyilatkozat a Pulszky Károly Társaság megalakításáról: Darkó Jenő, Kiss Ákos, S. Lackovits Emőke, Mravik László, Simon Mária, Szénászky Júlia, Szentléleky Tihamér, Varga Gyula, Viga Gyula, Vojnits András, Zomborka Márta. A kibocsátott felhívás szerint a KKDSZ székházában megalakult a Pulszky Károly Társaság (Magyar Múzeum Egyesület). Előkészítő Bizottságának tagjai lettek: Szentléleky Tihamér, Kiss Ákos, Viga Gyula, Darkó Jenő.

December 5-én a Magyar Természettudományi Múzeumban megtartották a Pulszky Társaság – Magyar Múzeumi Egyesület alakuló ülését, elfogadták az ideiglenes alapszabály-tervezetet, majd úgy döntöttek, az ideiglenes választmány tagjait levelezés útján választják meg.

Az Előkészítő Bizottság 1991. január 17-én tartott kibővített ülésén 83 borítékolt szavazólap alapján az alábbiak lettek az ideiglenes választmány tagjai: Darkó Jenő, Domonkos Ottó, Éri István, Fabinyi Tibor, Hoffmann Tamás, Ikvainé Sándor Ildikó, Juhász Antal, Kiss Ákos, Kodolányi János, Kriston Vizi József, Laczkovits Emőke, Mravik László, Selmeczi Kovács Attila, Simon Mária, Szabadfalvi József, Szentléleky Tihamár, Urbach Zsuzsa, Viga Gyula, Zomborka Márta. A testület első ülésén, amelyet 1991. január 28-án tartott, megválasztotta az ideiglenes elnökséget. Elnök Szentléleky Tihamér, ügyvezető elnök Darkó Jenő, alelnök Domokos Ottó, Éri István, Kiss Ákos lett.

Ezt követően toborzó felhívást bocsátottak ki, és bejelentették a Társaság megalakulását a Fővárosi Bíróságnak, illetve a Magyar Múzeumok Szövetségének (1991. január 29-én). Utóbbi létrehozása, működése és elhalása más, de Társaságunk létrejöttével szorosan összefüggő történet. A Fővárosi Bíróság 1991. április 16-i dátummal 3531. sorszám alatt a szervezetet a társadalmi szervezetek nyilvántartásába vette.

Ezzel az első időszakkal kapcsolatban négy ember nevét fontos még kiemelni: Szentléleky Tihamérét, Darkó Jenőét és Éri Istvánét, s mellettük Simon Máriáét, akinek köszönhetők a történéseket pontosan rögzítő jegyzőkönyvek, emlékeztetők és az ügyek intézése.

Az 1992. október 28-án tartott közgyűléstől a mai napig a Társaság vezető tisztségviselői sorrendben az alábbiak voltak: elnök: Szentléleky Tihamér, Éri István, Matskási István, Balázs György, Deme Péter; ügyvezető elnök: Matskási István, Deme Péter, Balázs György, Bertáné Varga Judit, Csorba Csilla; főtitkár: Éri István, Kriston Vízi József, Gönczi Ambrus, Sári Zsolt, Népessy Noémi.

Tiszteletbeli elnökök voltak: Szentléleky Tihamér és Éri István. Előbbi 1999. október 27-én 80. születésnapja alkalmából, utóbbi 1999. május 17-én, 70.születésnapja alkalmából vehette át Göncz Árpádtól a Magyar Köztársaság Elnökének Arany Emlékérmét. Jelenleg Matskási István a Társaság tiszteletbeli elnöke.

Az adminisztrációs tevékenységet hosszabb ideig végezték: Simon Mária, Madarasné Thuma Valéria, Varga Judit, Probstner Ágostonné, Simén András. Rövidebb ideig többen is voltak, akik részt vettek ebben a munkában, illetve egyes programjaink, rendezvényeink szervezésében, megvalósításában. Mindannyiuknak köszönjük, miként Mészáros Balázsnak is, aki ez év februárja óta vezeti az irodát.

 

Tevékenység

A történeti visszatekintés azt bizonyította számomra, hogy a Társaság 1991 óta rendkívül sokrétű és sokirányú tevékenységet fejtett ki – még ha ez nem is mindig vált ismertté a tagok és a szakma előtt.

Időrendben haladva elsőként említendő, hogy különösen az alakulás és az ideiglenesség időszakában a Társaság több alkalommal és több formában is foglalkozott az akkor még hiányzó és hiányolt múzeumi törvény kérdésével. Ma már tudjuk, hogy sok kérdés ennek megszületése (1997. évi 140. törvény) és azóta történt számos módosítása sem oldotta meg az akkor felvetett problémák jó részét. Érdemes hozzátenni, hogy azóta is – ha nem is minden fontos kérdésben, de – sok esetben kérték ki a Pulszky Társaság véleményét a jogszabályok előkészítése során. Azóta is fontos szerepet játszunk a szakterület számos területén és különböző formában a problémakezelésben, érdekeink képviseletében. Emellett felszínre hozzuk az aktuális teendőket, feladatokat, keressük a rájuk adandó válaszokat, és minderről informáljuk is a muzeológus társadalom arra nyitott rétegeit.

Az alakulási folyamattal egy időben már jelen volt az együttműködés kérdése. Egyrészt tény, hogy az 1990. december 5-i alakuló ülésen Darkó Jenő jelentette be, hogy „a KKDSZ a PT létrehozásához egyszeri, 20.000.- Ft-os támogatást ad, amely lehetővé teszi a szervezéshez szükséges adminisztrációs költségek fedezését.” Másrészt, mint korábban említettem, a Társaság megalakulásáról 1991 januárjában a bírósággal egy időben tájékoztatták az 1990 májusában Pécsett megalakított Magyar Múzeumok Szövetségét. A következő években a két szervezet közötti együttműködés változó intenzitású és ellentmondásos volt, majd a MAMUSZ lassan elhalt. Élénkebbé vált viszont az együttműködés az ICOM Magyar Nemzeti Bizottságával. Ennek egyik fontos jele az a mára már-már elfelejtett együttműködési megállapodás, amelyet a két szervezet elnöke, Matskási István és Cseri Miklós írtak alá 2003. június 25-én.

Az idők és az érdekek azonban változtak. Ennek volt jele, hogy 2003-ban megalakult a Megyei Múzeumok Igazgatóságainak Szövetsége, amely 2012 óta Magyar Vidéki Múzeumok Szövetsége néven működik; 2005 januárjában pedig létrejött az Országos Közgyűjtemények Szövetsége. A négy szervezet között éveken át alig-alig volt kapcsolat, érdemi együttműködés, noha a tagságban voltak átfedések. De fontos megjegyezni, hogy az MVMSZ és az OKSZ intézményeket, azok vezetőit fogja össze, és intézményi érdekeket képvisel, míg a Pulszky Társaság már az első, 1992 októberében elfogadott alapszabályában egyebek között kimondta: „a magyar múzeumokban vagy azokért másutt tevékenykedők érdekeit védi és képviseli”. Ezt ma is vállaljuk. Örömmel jelenthetem, hogy 2015 őszén kezdeményezésünkre sikerült formalizáltan is megerősíteni a négy szakmai szervezet kapcsolatát, együttműködését. Ezért tartottuk fontosnak, hogy társszervezeteink vezetőit felkérjük a jubiláló Társaság köszöntésére. Köszönjük, hogy ezt megtették és velünk vannak.

Néhányan még emlékezhetnek arra, hogy 1992 márciusában Noszvajon holland-magyar múzeumi konferenciára került sor. Ez volt a kiindulópontja annak a közel tízesztendős együttműködésnek, amelyet a két ország illetékes minisztériumának támogatásával a Holland Múzeumi Szövetség és a Pulszky Társaság szervezett a múzeumi menedzsment terén. 1993-ban járt az első magyar delegáció Hollandiában, majd októberben Keszthelyen zajlott le az első műhelymunka. Nem tudom pontosan megmondani sem a szakmai látogatások, sem a workshopok számát, amelyekre az együttműködés keretében sor került, de azt tudom, hogy mintegy 100 magyar kolléga szerzett ezen az úton elméleti és gyakorlati tapasztalatokat, köztük a jelenlévők közül is jónéhányan. 1995 decemberében együttműködési megállapodás aláírására is sor került, s több alkalommal szerveztünk értékelő és a hogyan tovább-ot meghatározó találkozókat. 1996-tól számos cikk, beszámoló jelent meg a Magyar Múzeumok hasábjain. Ezek közül idézek az egyikből egyetlen mondatot a 2001 novemberében Budapesten tartott konferencián általam elmondottakból: „a holland-­magyar kapcsolat a teljes egyenjogúság alapján áll, kivéve a finanszírozás mérlegét, amely 80­-20 %-­ban a hollandok javára billent. A workshopokon, szakmai látogatásokon világossá váltak azok a strukturális problémák, amelyek a magyar múzeumokat hátráltatják”.

Sajnálattal megjegyzem, hogy a kölcsönös szándék ellenére az együttműködés csendben elhalt – és nem csak azért, mert mi közben felnőttek lettünk. Maradt viszont néhány fontos szakmai kiadvány, amelyek ma is használhatók lennének, de példány már alig van belőlük. Emellett 2003-ban akkreditáltunk két képzési formát, de sajnos, tényleges képzésre nem került sor

1995 őszén jelent meg a Magyar Múzeumok első száma. Kezdeményezője, alapítója, lelke és főszerkesztője 1998 végéig Éri István volt. Az első négy szám a Pulszky Társaság – Magyar Múzeumi Egyesület és a Magyar Múzeumok Szövetsége lapjaként jelent meg, de az 1996. évi 2. számtól már csak a Társaság a kiadó. Ettől az évtől szerkesztőség és szerkesztő bizottság is segítette – annyira amennyire – a főszerkesztő munkáját. Az évi négy szám főszerkesztői munkáját 1999-től 2007 végéig Selmeczi Kovács Attila végezte, majd 2008-ban a hat szám Basics Beatrix főszerkesztő és Sárközy Gabriella felelős szerkesztő irányításával, megújult formában jelent meg. A lap érdekes, színes tartalommal és sok képpel igyekezett a múzeumi terület minden fontos történéséről számot adni. Joggal elvárhatta volna a szélesebb érdeklődői kör támogatását is. Ám mindvégig nagy remittendával és veszteséggel működött, ráadásul sokba került a postázása, és nem sikerült az „utcára vinni”. Megjelenését végig a Nemzeti Kulturális Alap támogatta, s ott is szűkültek a lehetőségek. A változásokat is felismerve az NKA szakmai kollégiumával egyetértésben döntött úgy a Társaság vezetése, hogy a nyomtatott lapot felváltja az elektronikus magazin. Így indult meg a Magyar Múzeumok Online ugyancsak az NKA támogatásával. Ennek a naponta akár többször is frissülő, valóban naprakész, Facebook-oldalt is működtető elektronikus folyóiratnak kezdettől máig Berényi Mariann a főszerkesztője. S itt kellene egy hosszú névsornak állnia, amely a nyomtatott és elektronikus változat szerkesztőit, közreműködőit tartalmazná. De ezt már csak a jövő történész-muzeológusa fogja megírni.

Csak még egy mondatot a Magyar Múzeumokról: mindenkinek ajánlom e számokat, aki egy kicsit érezni akarja azoknak az éveknek a hangulatát, szellemét. Ráadásul a 2001 és 2008 között megjelent számok döntő többsége az online lapon is megtalálható, és remélem, hamarosan ki tudjuk egészíteni a többivel is.

1995-ben tartott közgyűlésünkön – nem előzmények nélkül – napirenden szerepelt a múzeumi etikai kódex kérdése. Igaz, a következő években csak annyi történt, hogy magyarul is megjelent az ICOM Etikai Kódexe, de 2011-ben, hosszú és érdemi előkészítő munka és sok eszmecsere után a Társaság közgyűlése elfogadta az akkorra kidolgozott etikai kódexet és alapszabályát módosítva Etikai Bizottságot hozott létre. A kódex nyomtatásban is megjelent, honlapunkon is olvasható.

1996 a következő évszám, amit érdemes felidéznünk. Ebben az évben született meg a Múzeumok Majálisa, amely a Magyar Nemzeti Múzeum kezdeményezése volt és maradt. És ekkor jelentettük be „Az év múzeuma” pályázat elindítását. Első ízben 1997 őszén, azt követően minden évben a majálison zajlott az eredményhirdetés és a díjak átadása. A program keretében tényleges együttműködés alakult ki a területen tevékenykedő szakmai szervezetekkel, a területért felelős tárca illetékes főosztályával és az NKA szakmai kollégiumával. Célja általában a muzeális intézmények és konkrétan az elismerést nyerők népszerűsítése volt és maradt. Ebben az esztendőben, ebben a teremben huszadik alkalommal kerül sor a pályázat eredményhirdetésére.

1999-ben felkérését kaptunk az 1991-ben megalakult NEMO (Network of European Museum Organisations – Európai Múzeumi Szervezetek Hálózata) vezetőitől, hogy még az ország EU-csatlakozása előtt legyünk tagjai ennek a szakmai érdekeket lobbyszinten is képviselő szervezetnek. Miután a Társaság vezetése a felkérésre igent mondott, már három év múlva, 2002-ben Magyarországon rendezték/rendeztük az éves közgyűlést és konferenciát. A NEMO azóta erőteljes, aktív szervezetté vált, s közben egy ciklusra 2003-tól magyar tagja is volt az Executive Board-nak, vagyis a vezető testületnek Balázs György személyében. A történetéről, tevékenységéről, eredményeiről, kiadványairól tájékozódni lehet a NEMO honlapon.

A 2002-es esztendő kiemelkedő jelentőségű volt a múzeumi terület életében. A Magyar Nemzeti Múzeum (s egyben a Magyar Természettudományi Múzeum, illetve az Országos Széchenyi Könyvtár) alapításának 200. évfordulója alkalmából februárban az OSZK-ban nyílt meg Bodó Sándor szervezésében a Múzsák kertje. A magyar múzeumok születése című kiállítás, amelynek katalógusa is megjelent, igaz, már a tárlat bezárása után. Októberben a fiatal muzeológusok tagozata és a Tatabányai Múzeum szervezésében Tatabányán háromnapos konferenciára került sor Múzeumaink ma és holnap címmel. S a legnagyobb, leginkább maradandó eredmény, amelynek szervezése és megvalósítása elsősorban Bodó Sándor és Viga Gyula nevéhez fűződik, a decemberben a Tarsoly Kiadónál megjelent „Magyar Múzeumi Arcképcsarnok”, amely minden bizonnyal a magyar múzeumügyben és -ért az első 200 évben tevékenykedők legteljesebb katalógusa.

2003-ban a Társaság műtárgyvédelmi tagozata megalapította a Műtárgyvédelemért – Balázsy Ágnes-díjat a 2001-ben elhunyt Tímárné Balázsy Ágnes, a magyar és a nemzetközi műtárgyvédelmi szakma kiemelkedő alakja emlékére. Ezt azóta évente ítélik oda, az arra érdemesek közül választva. 2004-ben pedig Éri István szerkesztésében megjelent magyarul és angolul is a Balázsy Ágnes Emlékkönyv.

A 2003 márciusában Egerben rendezett tisztújító közgyűlés döntött a Pulszky Ferenc- és a Pulszky Károly-díj megalapításáról. Az előbbi szakmai elismerés olyan muzeológusnak, restaurátornak vagy közművelődési szakembernek adható, aki kiemelkedő szakmai életútjával jelentős mértékben hozzájárult a magyar múzeumügy fejlődéséhez, a múzeumokban őrzött tudás széles körű társadalmi népszerűsítéséhez. Az utóbbit a 40 évet be nem töltött muzeológusok, restaurátorok vagy közművelődési szakemberek érdemelhetik ki. 2004-ben első ízben a Pulszky Ferenc-díjat hatan kapták meg: Szentléleky Tihamér, Éri István, Domonkos Ottó, Király Árpád, Minárovics János és Varga Gyula. Pulszky Károly-díjban Romsics Imre és Víg Károly részesült. A későbbi kitüntetettek listája megtalálható honlapunkon.

A Társaság kis múzeumokat tömörítő tagozata, amelynek létrehozásában és működésében a 2005-ben elhunyt Poroszlai Ildikónak elévülhetetlen szerepe volt, Százhalombatta önkormányzatával együttműködve megalapította a Poroszlai Ildikó emlékérmet, amelyet 2006-ban első ízben a paksi Városi Múzeum nyert el. Az elismerést a következő években elnyerő intézmények listája a honlapon olvasható.

2010-ben, széles körű egyeztetés után a Társaság megalapította Az év kiállítása díjat. A cél az adott év legeredetibb, magas színvonalon megvalósított állandó vagy időszaki kiállításának elismerése, továbbá jó példák felmutatása a hatékony, korszerű kiállítási kommunikációra, a magyarországi múzeumok közötti szakmai kapcsolatok, együttműködés javítása. A négy esztendőre felkért, különböző szakterület képviselőiből álló zsűri a benyújtott pályázati dokumentáció és a kiállítás helyszíni megtekintése után hozza meg döntését. Az első elismerést 2011-ben a Szabadtéri Néprajzi Múzeum kapta az észak-magyarországi falu tájegységért. A továbbiak szintén megtalálhatók honlapunkon.

2012 őszén, a Pakson tartott sikeres szakmai konferenciát követően Vásárhelyi Tamás vetette fel egy új megközelítésű kiállítás-elemzés és értékelés szükségességét. A következő években négy kísérleti műhelymunkát szerveztünk a témában, majd 2015-ben a kidolgozott Látogató-központú kiállítás-értékelés című 30 órás szakmai továbbképzési programot akkreditáltuk. Az első tanfolyam ez év március-áprilisában történt sikeres elvégzéséről nyolc kollégánk kapott oklevelet. Bízunk a képzés iránti érdeklődés növekedésében.

2014. március 4-én az elnökség javaslatára a választmány Éri István-díjat alapított, amit a közgyűlés április 6-án megerősített.  A díj a Pulszky Társaság azon tagjának adományozható, aki hosszabb távon kiemelkedő és hatásában jelentős tevékenységet folytatott-folytat a társaság szakmai, érdekképviseleti és/vagy szervezési munkája terén, lényegesen hozzájárulva ezzel egyúttal a magyar múzeumügy fejlesztéséhez is. Első ízben éppen jelen közgyűlésünkön kerül sor erre.

Társaságunk tevékenységének fontos eleme a tagozatok léte és működése. A megalakulással egy időben több, szakmai kérdésekkel foglalkozó bizottság is létrejött, ezek munkájáról dokumentumok találhatók a többször említett „zöld könyvben”. 1992-től sorra alakultak az alapszabályban foglaltak szerint működő tagozatok: közművelődési, menedzser, fiatal muzeológusokat, műtárgyvédelmi szakembereket, művészettörténészeket, kis múzeumokban dolgozókat tömörítő. Működésükről fentebb egy-egy kezdeményezés kapcsán érintőlegesen esett szó. Időközben az első három – működés hiányában, illetve „kiöregedés” miatt megszűnt, viszont 2012-ben megalakult és aktív a múzeumandragógiai, 2016-ban pedig ismét létrejött a fiatal muzeológusokat tömörítő tagozat.

 

Összefoglalva az elhangzottakat, ismételten hangsúlyozom: csak mozaikokat villantottam fel, s magam is érzem, mennyi mindenről nem esett szó. Itt van hát az ideje, hogy az ifjú nemzedék képviselői rendezzék és feldolgozzák a Pulszky Társaság iratanyagát, és erre alapozva megírják az elmúlt negyedszázadban történteket.

 

Elhangzott 2016. május 6-án, a Pulszky Társaság – MME jubileumi közgyűlésén, a Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében