Az örökségvédelmi törvénymódosító javaslatról

Nyílt levél és a reakciók

Hétfőn a megyei múzeumok igazgatói a miniszterelnökhöz címzett nyílt levélben fejezték ki aggodalmukat az örökségvédelmi törvény tervezett módosításával kapcsolatban. L. Simon László képviselő (Fidesz) reagált a felvetett kérdésekre.

Cikk küldése

e-mail:

A megye múzeumigazgatók véleményük szerint a szeptember 27-én benyújtott örökségvédelmi törvénytervezet indítványa túl szűk anyagi és időkeretet hagyna a nagyberuházásokhoz kapcsolódó régészeti feltárásokra. A Budapesti Történeti Múzeum és 18 megyei múzeum igazgatói által aláírt nyílt levél emlékeztet: az Országgyűlés kulturális bizottsága által benyújtott módosító javaslatot a feltárások tényleges elvégzőivel, azaz az általuk vezetett intézményekkel senki nem egyeztette.

A közlemény jogosnak ismeri el a beruházók igényét a kiszámíthatóságra, hangsúlyozza azonban: a régészeti munkák elvégzéséről jó előre gondoskodniuk szükséges, illetve tudatosan törekedniük kell arra, hogy a beruházással elkerüljék a régészeti lelőhelyeket. Ha ez nem lehetséges, áldozniuk kell arra, hogy az örökségvédelmi kockázatokat alaposan megismerjék.  Elfogadhatatlan, hogy az NFÜ, a NIF és az NFM egyes beruházások késlekedéséért kizárólag a régészetet tegye felelőssé, hiszen látjuk, hogy az NFÜ-s szerződéskötések a megítélt pénzek kifizetéséhez hasonlóan rendkívül lelassultak a kormányváltás óta. (...) Gyakran előfordul, hogy a szerződéskötési folyamat hosszabb ideig tart, mint a tényleges ásatás" - szól a közlemény.

Mint az aláírók hozzáteszik, az utóbbi évtizedben a régészet tartotta életben az egyébként jócskán alulfinanszírozott múzeumi területet.

A módosító indítvány a nagyberuházásokhoz kapcsolódó feltárási munkák kezdeti fázisát jelentő próbafeltárásokat legfeljebb 30 munkanapra, majd az ezt követő megelőző feltárások időtartamát szintén maximum 30 munkanapra korlátozná. A hatályos szabályozás erre a célra a beruházások teljes költségének legalább 0,9 százalékát szánta, az új tervezett szerint erre a célra költségek legfeljebb 1 százaléka fordítható.

„Meggyőződésünk, hogy a költségeknek és a feltárások időtartamának a napvilágra került módon történő drasztikus csökkentése a hazai régészeti örökségvédelmet európai viszonylatban is példátlan és egyedülálló módon lehetetlenítené el, mindezeket figyelembe véve a döntéshozóknak be kell látniuk, hogy csak az eljárások körültekintő és átgondolt szabályozásával érhetnek célt, így ugyanis a gazdasági és örökségvédelmi érdekek egyaránt egyensúlyba hozhatóak lesznek, nemzeti örökségünk jelentős részének feláldozása és megsemmisülése nélkül is” – reagál a tervezett módosításokra a közlemény.

A dokumentumot a Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságának (PMMI) vezetőjeként aláíró Kálnoki-Gyöngyössy Márton az MTI-nek adott nyilatkozatában hangsúlyozta: nyílt levelükkel nem elsősorban kritizálni szerettek volna, hanem együttműködési szándékukat jelezték. A cél ugyanis közös: a beruházásokat megelőző gyors és költséghatékony régészeti örökségvédelmi rendszer kiépítése – jelezte a múzeumigazgató. Mint hozzátette, a nagyberuházásokhoz kapcsolódó ásatások időtartamában és költségeiben nagy különbségek lehetnek, részben attól függően, hány feltárandó lelőhely van. De eleve az autópálya-nyomvonalak tervezésének is úgy kellene történnie, hogy figyelembe veszik, hol érintenek régészeti lelőhelyeket – vélekedett. Kálnoki-Gyöngyössy Márton becslése szerint átlagosan 3-6 hónap alatt zajlik le egy feltárás, de ez munkaszervezési kérdés is: lehet ennél rövidebb, de az többe kerül. „Ez olyan, mint ha azt mondanánk, hogy egy kórházi műtét legfeljebb 10 percig tarthat, és 10 ezer forintba kerülhet. Lehet, hogy a sebészi beavatkozások jelentős része ilyen, de tudjuk, hogy ennél vannak jóval hosszabb és költségesebb műtétek is” – vont párhuzamot a szakember.

Mint elmondta, az átlagos forrásigény tekintetében a nyomvonalas beruházások esetén a teljes projektköltség 3 százaléka reális lehet. „De mi történik akkor, ha súlyosan „fertőzött” területeken vezet a beruházás? Erre is ki kell találni valami megoldást, például hogy legyen egy vis maior kezelési lehetőség” - hívta fel a figyelmet. A múzeumigazgató hozzáfűzte: az ásatási költségekbe nemcsak a terepmunka, hanem a leletek feldolgozása is beletartozik: „nem az a cél, hogy jól kilapátoljuk az előkerült leleteket, aztán évszázadokig pihenjenek tisztítatlanul és feldolgozatlanul. Ha egy lelet egyszer tönkremegy, akkor örökre elveszett” - figyelmeztetett.

„Röpködnek a milliárdok, hogy az elmúlt tíz évben mennyit fordítottak régészetre, de ha csak az előkerült kincsleletek anyagi értékét nézzük, akkor hasonló nagyságrendről beszélhetünk, és ez egyszer, s mindenkorra megsemmisült volna” – hangsúlyozta Kálnoki-Gyöngyössy Márton, emlékeztetve: nem kevés éremleletet, nagy nemesfém-tárgyat tártak fel Magyarországon az utóbbi évtizedben.

L. Simon László reagált: kompromisszum kell régészek és beruházók között

A régészek és a nagyberuházók álláspontjai közötti kompromisszumos javaslatnak tartja az örökségvédelmi törvény szeptember 27-én benyújtott módosítását L. Simon László képviselő (Fidesz); az Országgyűlés javaslatot jegyző kulturális bizottságának elnöke keddi budapesti sajtótájékoztatóján reagált a hétfőn közzétett nyílt levélre. L. Simon László emlékeztetett: hosszú évek óta zajlik a vita a gazdasági élet szereplői és a másik oldalon a magyar régésztársadalom és kulturális élet képviselői között a nagyberuházásokhoz kapcsolódó régészeti feltárásokról.

A nyílt levélre hivatkozva a képviselő kiemelte: „akik azt állítják, ma Magyarországon minden nagyberuházás azért késlekedik, mert a régészet túl sok időt és túl sok pénzt visz el, azok elmennek amellett a nem éppen mellékes szempont mellet, hogy sokszor az NFÜ-vel és NIF-fel a szerződéskötési időszak tovább tart a régészeti feltárásra, mint maga a régészeti feltárás”.  L. Simon László szerint ezért álságos dolog a beruházások lassúsága és megkezdésének késlekedése miatti teljes felelősséget a régésztársadalomra tolni. „Arra hívom fel a gazdaságpolitikusok figyelmét is, hogy mindenképpen a középutat kell megtalálni, és a magyar régészet helyzetét stabilizálni szükséges” - javasolta a kultúrpolitikus.

L. Simon László úgy vélekedett, hogy tarthatatlan több időt és forrást a régészeti feltárásokra fordítani. „Elmondtam tavasszal az örökségvédelmi világnapon egy kerekasztal-beszélgetésen, hogy amennyiben előbb-utóbb nem lép az örökségvédelem, akkor azt fogja észrevenni, hogy átlép rajta a gazdasági élet. Most ennek a veszélye látszik, de azt mondom, hogy a gazdaság szempontjai, amelyek a mai időkben különösen fontosak, nem írhatják felül a kultúra szempontjait” - emlékeztetett. Mint a képviselő hozzátette, ellenkező esetben valakinek vállalnia kellene a felelősséget azért, ha például a jövőben egy, a nagyszentmiklósi vagy Seuso-kincshez hasonló lelet az amatőr kincsvadászokhoz jutna, vagy elő sem kerülne a földből.

„Szerintem ez egy jó, kompromisszumos javaslat, amelynek a kidolgozásában részt vett a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium örökségvédelmi főosztályának vezetője, valamint a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, illetve a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium képviselője is. Abban bízom, hogy a gazdasági élet szereplői is támogatni fogják” - fogalmazott L. Simon László.