Szállj be a kutatásba!

Fotópályázat a Skanzenben

Elevenítsük fel erdélyi történeteinket, élményeinket, majd pályázzunk, hogy újabb tapasztalatokat szerezhessünk!

Cikk küldése

e-mail:

Küldje el legkedvesebb fotóit és a hozzá tartozó rövid történetet erdélyi útjáról! – olvasható a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Erdély arcai című fotópályázatában. A játékos megmérettetésbe bárki beszállhat: olyan amatőr felvételeket várnak, amelyek az elmúlt 3 évben Erdély területén készültek. A fotópályázat célja, hogy a Skanzen a régióval kapcsolatos tudását azokkal az élményekkel, gondolatokkal, történekkel, fotókkal is bővíthesse, amelyekkel látogatói gazdagodtak erdélyi kirándulásuk, útjaik során. Mivel igazi játékról van szó, a versenynek tétje is van! A múzeum a legjobb fényképekből és történetekből havonta megújuló válogatást közöl az Erdély sokszínű, változatos világát bemutató fotókiállításon, amelyben mindemellett eddigi romániai kutatások eredményeit tárja a látogatók elé. Ugyanakkor a kiállítás féléves nyitva tartása alatt (2011. november 11. – 2012. április 10.) a legjobb fotóit elkészítő alkotó minden hónapban múzeumi kiadványokkal és ajándékokkal térhet haza, s ami a legfontosabb: a beérkező legjobb fotók alkotói közül két főt meghívnak abba a 2012 nyarán szervezendő néprajzi kutatótáborba, ahol a szerencsés nyertes a múzeumi kutatómunka kulisszái mögé is bepillanthat.
A pályázati kiírás itt olvasható részletesebben.

Kiállítás a kutatómunkáról

Ritka pillanat, amikor egy múzeum a kutatás eredményeibe is bevonja a látogatót, sőt tevékeny részesévé teszi. A Skanzen 2006 óta végez kutatásokat Erdélyben, a régió néprajzi és építészeti (Kutatási program) értékeit kutatva. A jelenleg is készülő Erdély virágai. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum erdélyi kutatásának pillanatképei 2006–2011 fotókiállítás a Skanzen Galériában nyílik november 11-én. Most pedig egy kis előzetes: dr. Vass Erika muzeológus a Magyar Múzeumok oldalán osztja meg az olvasókkal a kutatás emlékezetes pillanatait:

Virágcsokor Skanzen-módra

A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Erdély virágaiból, vagyis egy öt éve folyó kutatás legjobb pillanataiból készül egy csokrot átnyújtani a látogatóknak. Szeretnénk velük megosztani a terepen szerzett élményeinket, pillanatképek segítségével igyekszünk ízelítőt adni Erdély sokszínűségéből.

A múzeum alapításakor, 1967-ben csak a mai Magyarország területének népi építészetére dolgozták ki a telepítési koncepciót, az akkori politikai viszonyok ugyanis nem tették lehetővé a határon túli magyarság bemutatását. A múzeum csak 1998-ban kapott engedélyt arra, hogy gyűjtési körét az egész magyar nyelvterületre kiterjessze. Ehhez kapcsolódik az Erdélyben 2006 óta folyó munka, amely 2008 óta az Erdély néprajzi képe a 19–20. században. Alapkutatás a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Erdély tájegységéhez című OTKA-kutatás keretében zajlik (K 72428 sz.).

Célunk a határon túli magyar kultúra örökségének megóvása, összegyűjtése, társadalmasítása. A múzeumi bemutatással és az ahhoz szükséges kutatásokkal a néprajztudomány több évtizedes adósságát törleszti, hiszen az erdélyi magyarság népi építészetéről, tárgyi kultúrájáról nem jelent meg összegző munka, csupán apróbb részeit ismerjük a gazdag kincsestárnak. A 19. század vége óta több kísérlet is történt Erdély népi építészetének szabadtéri múzeumi bemutatására, ám ezek vagy csak időszaki jellegű kiállítások voltak, vagy a történelem viharában kivitelezésükre nem került sor. Most hazai és erdélyi kutatók együttműködésével központilag összefogott csapatmunka valósult meg, melynek tárgyiasult eredménye a Szentendrén fölépülő, Erdély anyagi és szellemi örökségét bemutató épületegyüttes lesz, mely 15 portát (pl. Kalotaszeg, Mezőség), egy unitárius templomot, egy iskolát, a juhtartás és tejfeldolgozás helyszínéül szolgáló esztenát és vízgépeket (ványoló, fűrészmalom) tartalmaz. Feladatunknak elsősorban a történeti Erdély bemutatását tartjuk, a partiumi területről csupán a Szilágyságot vontuk be a kutatásba, mely építészeti szempontból átmenet az Alföld és Erdély között.

2006 júniusában workshopot rendeztünk az erdélyi épületegyüttes kapcsán, melyen csaknem 20 erdélyi kutató jelent meg. 2006 novemberében az MTA Néprajzi Bizottságával tudományos tanácskozást tartottunk a témában, a Buzás Miklós és Vass Erika által kidolgozott telepítési koncepció előterjesztésével és vitára bocsátásával.

Hogyan készül egy tájegység?

Gyűjtőútjaink során módszeresen feltérképezzük az erdélyi magyarság életmódját, népi építészetét, a táji különbségeket. Ehhez egyrészt nélkülözhetetlen a levéltári források feltárása, ezáltal ugyanis eddig ismeretlen források válnak a tudományos kutatás alapjává. Terepmunkáink révén részletes képet kapunk az egyes tájegységek kultúrájáról: a legjellemzőbb telkeket fölmérjük, illetve elkészítjük a családtörténetet, a berendezési tervet, majd megkezdjük a tárgyvásárlást a majdani múzeumi bemutatáshoz. A házak bontása és a tárgyvásárlás hozzájárul az épületegyüttes hiteles elkészültéhez. A családtörténeti kutatás révén a látogató az egyes emberek sorsán keresztül mélyrehatóbb ismereteket szerezhet az egykori életmódról, jobban rögzülhetnek benne a látottak. Ezen munkák egyik része egyéni kutatás keretében készül el, míg a másik csapatmunkával, építész és néprajzos muzeológus részvételével. Ennek előnye a kétféle szemléletmód ötvözése. A telepítési tervhez kapcsolódóan minden egyes portához etnobotanikai terv is készül, ami az adott településen végzett gyűjtésen alapszik: a múzeumi telkekre csakis olyan növényeket telepítünk, amelyek a településen is megtalálhatók voltak.

2007–2010 között évente építészeti-néprajzi gyűjtőtáborokat rendeztünk építész és néprajz szakos egyetemi hallgatók bevonásával, melynek célja egy-egy vidék minél alaposabb feltérképezése, dokumentálása, a leendő múzeumi épületek kiválasztása. 2007-ben Homoródalmáson és a Hunyad megyei Lozsádon, Rákosdon jártunk, 2008-ban öt unitárius templomot mértünk föl, illetve Hétfaluban végeztünk gyűjtést, 2009-ben háromszéki kúriákat mértünk föl, 2010-ben a Mezőségre, 2011-ben pedig Gyimesre fókuszáltunk. A helyszínen megismertük a településen élők főbb ünnepi alkalmait, népszokásait, az egykor jellemző mesterségek (pl. bútorfestés, szalmakalap-készítés) sajátosságait, hogy a múzeumban megjeleníthessük és átadhassuk a látogatóknak őket. A leendő épületegyüttes egyes részeit interaktív keretek között valósítjuk meg, ehhez többek között olyan videofilmeket készítettünk, amelyek végigkísérik az egyes mesterségek munkafolyamatát.

Nyilvánosság és kutatás

Kiállításunk az első, Homoródalmáson végzett felmérő tábor alapján ismerteti a munkánk egyes fázisait a ház kiválasztásától a felméréseken, tárgygyűjtésen keresztül az épület bontásáig.

A gyűjtőtáborok anyaga javából 2011-ben vándorkiállítást rendezünk, mely 2011. november 11-től 2012. április 10-ig a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Skanzen Galériájában lesz látható, 2012. április 15-től június 15-ig a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban, majd 2012. június 20. és augusztus 20. között a csíkszeredai Csíki Székely Múzeumban. Ettől nemcsak a kutatás széles körű ismertségét várjuk, hanem egyfajta társadalmi összefogást is, amely az Erdély-épületegyüttes majdani építését és berendezését is megkönnyíti majd. 2007 óta a Nemzeti Kulturális Alap is több alkalommal támogatta munkánkat, ez a vándorkiállítás is ennek köszönhetően jön létre.

Miért nem maradhat ki Erdély?

Erdély bemutatását a tájegység egyedi néprajzi és népi építészeti sajátosságai is indokolják. Az Erdély-épületegyüttes építészeti képét a korábbi kutatások alapján megfogalmazott keleti magyar háztípus határozza meg. Az alaprajzi típusok kiválasztásakor törekedtünk a változatos kép megmutatására. A kiválasztott épületek egy-egy típus utolsó képviselői, melyek helyi megőrzésére rossz állaguk és a tulajdonosok modernizációs törekvései miatt nem kerül sor. Megmentésük, múzeumi bemutatásuk mindenképp lényeges a magyar népi értékek szempontjából.

A leendő épületegyüttes megvalósítása mind a hazai, mind a külföldi muzeológiában nagy kihívásnak számít, hiszen szokatlan ekkora és kulturálisan ilyen komplex terület bemutatása. Megvalósulása a közép-európai interetnikus és kulturális jellegzetességek múzeumi bemutathatóságának új dimenzióit teszi lehetővé.