Milyen kérdésekre vár majd választ a tudomány a Seuso-kincsek vizsgálata során?; hogyan lettek Győrben a magángyűjteményekből múzeumok?; milyen „érzékeny” szakmai szempontokra kell figyelemmel lenni egy erdélyi művészetet bemutató budapesti kiállítás tervezésekor?; mit keres a gasztronómia a régészetben?; múzeumok-e a műemlék könyvtárak?; hogyan lehet elegánsan feltálalni a gyerekeknek egy Campbell-leveskonzervet egy múzeumpedagógiai foglalkozáson? – ezekre, és még számos más érdekes kérdésre is ott a válasz a MúzeumCafé most megjelent legújabb számában.
A lapot szokás szerint bevezető színes rovatok – hazai és nemzetközi múzeumi hírek, kiállítás-, weboldal- és könyvajánlók – után a Múzeumguide ezúttal (mint ahogyan korábban már Szentendre és Pécs esetében is) az elsősorban korábbi magángyűjteményekre épülő győri múzeumi intézményrendszer sajátságos kialakulását és jelenlegi helyzetét mutatja be. A Disputa rovatban Szücs György művészettörténész-kurátor, Murádin Jenő kolozsvári művészettörténész, Banner Zoltán művészettörténész, az Erdélyi magyar művészet a XX. században című könyv szerzője és György Péter esztéta fejti ki a véleményét arról, hogy milyen szakmai, illetve egyéb „kényes” szempontokat kell megfontolni a Magyar Nemzeti Galéria jövőre tervezett nagy erdélyi képzőművészeti kiállításának előkészületei során. A Műhelyben elsőként Mráv Zsolt régész és Dági Marianna klasszika-archaeológus azt írja le, hogy milyen vizsgálatokkal milyen kérdésekre keres majd választ a közeljövőben a Seuso-kincs hazakerült darabjait vizsgáló szakértői csoport; szó esik arról, hogy a megyei múzeumi rendszer átalakulása nyomán sok helyen összevont helyi kulturális intézmények – múzeumok, könyvtárak, művelődési házak – hogyan tudják ellátni szakmai feladataikat; bemutatkozik a Néprajz Múzeumnak a korábbi lakókocsija után kitalált újabb „gurulós” projektje, a külső helyszínekre látogató kerekes bőrönd; és végül kiderül, hogy miért és hogyan kapnak egyre nagyobb teret a hazai történeti kiállításokban a gasztro-régészeti kutatások. A Posztamensben ezúttal a hazai műemlék könyvtárakban teszünk virtuális sétát, bemutatva ezeknek a különleges „múzeumoknak” nemcsak csodálatos gyűjteményeit és sokszor eredeti berendezéseit, de a történetüket és mai sajátos szakmai problémáikat is. A Múzeumnegyed körsétája most Metzben, a párizsi Centre Pompidou első vidéki fiókintézményében indul; onnan Békéscsabára, a Munkácsy Mihály Múzeumba térünk haza, hogy végül Budapesten a ma még jórészt „rejtőzködő” Magyar Olimpiai és Sportmúzeum páratlan gyűjteményébe pillanthassunk be, megismerve az intézmény viharos múltját és remélhetőleg hamarosan révbe érő jövőjét is. Végül a Múzeumőr rovatban elsőként Urbach Zsuzsa művészettörténész, a Szépművészeti Múzeum Régi Képtárának volt vezetője mesél a pályájáról; terveiről beszél S. Perémi Ágota régész, a veszprémi Lackó Dezső Múzeum nemrégiben kinevezett új igazgatója; Hemrik László a Ludwig Múzeum múzeumpedagógia programjainak a kortárs művészetet felhasználó kulisszatitkaiba avatja be az olvasót, és végül Daniéle Devynck, az albi Tuolouse-Lautrec Múzeum igazgatója vall a festőhöz fűződő „szerelméről” és a művész budapesti kiállításáról. A lapot szokás szerint minden egyes írásának angol nyelvű összefoglalója zárja.
A többszörös hazai és nemzetközi dizájn-díjas MúzeumCafé megvásárolható a Relay és az Inmedio nagyobb hírlapüzleteiben, az Alexandra könyvesbolt-hálózatban és a jelentősebb fővárosi és szentendrei múzeumok shopjaiban.
