Mintegy 5,7 milliárdos állami támogatással 2018 elejére készülhet el a tervek szerint Zalaegerszegen a Mindszenty-emlékközpont. A Göcseji Múzeum szomszédságában emelni kívánt épület nem csak Múzeum és Zarándokközpont, de komplex kulturális és vallási turisztikai fejlesztés várományosa is egyben, a projekthez kötődő múzeum- és templomfelújítással, parkolóház építésével és zarándokszállás kialakításával. A leendő objektum végleges tervét már elkezdték készíteni az építészek, miután a szükséges forrást az erről szóló kormányhatározat biztosítani látszik. A nem kis léptékű beruházásról eddig nyilván csak vázlatok jelentek meg, illusztrálandó „nagyvonalakban” a tervezett központ lehetséges habitusát. Hogy legyen erről valamiféle fogalma, képe az itt élőknek úgy egyáltalán.

 

Ezt, márhogy a látványtervek valóban csak illusztrációk, minden megjelent fórumon minden megszólaló hangsúlyozta. Zalaegerszeg város polgármestere minden ezt megkérdőjelező facebookos hozzászólónak (!) egyenként erősítette meg. Ám ahányszor hír jelenik meg a témában – miután nincsenek új tervek, sőt, a valódiak még el sem készültek, ugye – annyiszor csobban a kavics az állóvízben, annyiszor robban rá felháborodva a „városképbe nem illő” „modern”, „lélektelen”, „gyökértelen” épületképre a közösségi portálon a tömeg.

Ami, tegyük fel, esetleg ebben a formában talán tényleg az volna. Talán. De az sem biztos, hiszen az épületeket nem pillanatnyi szeszélyek és divatok diktálta szempontok alapján építik, érdemes távolabbra tenni a horizontot, és mérlegelni számtalan körülményt – de nem is erről akarok beszélni.

Hanem arról a szép és szerethető közösségi jelenségről, hogy mennyire szívesen húzzuk magunkat fölösleges dolgokon hiába. Hogy direkt imádunk dühösködni, odamondogatni, kritizálni, félinformációk alapján mindent tudni. És a legjobb: csillapíthatatlan közlési kényszerünknek megfelelő medret és végtelen időt találni.

 

Fantasztikus, hogy az emberek tényleg arra teremtenek maguknak időt, amire akarnak.