Egészen megható levél várt reggel a postafiókomban. Egy, a napokban a Göcseji Falumúzeumban járt Látogató írta, aki nem volt rest megkeresni a honlapunkat, a honlapunkon a munkatársakat, és levelet írni arról, hogy mennyire jó napot töltött el nálunk.

Bár a levél igazából egy kollégának szól, de a címzett én voltam, mint kommunikációs munkatárs - és ami azt illeti, jó választás voltam, mert én napokig boldog leszek és rajongani fogok az ilyen emberekért, akik a jóról is beszélnek és az örömüknek is hangot adnak. Akik nem a hibákat keresik, hanem minden napból kihozzák azt, ami benne van, és mindenki felé nyitottak, mert úgy gondolják, mindenkitől tanulhatnak valamit.

Nekem ez a levél bearanyozta tehát a napom, elmondhatatlanul büszke vagyok minden jófej kollégára, aki minden poszton jól és szerethetően teszi a dolgát.

És nem is kívánhatok senkinek ennél jobbat: olyanok vegyél körül, akikre büszkének lehet lenni, akikkel öröm minden nap.

Nekem az váratlan ajándék volt mára, különösen, hogy ez volt hivatalosan ezen a munkahelyen az utolsó napom: így volt szép. És ami eztán jön, az is klassz lesz. Viszlát, és kösz a halakat a felejthetetlen múzeumi éveket. :)

<3