Magyarországon kereken 33 millió műtárgy van közgyűjteményekben – és ennek kevesebb mint tíz százaléka látható a kiállításokban. A többi raktárakban áll – de vajon milyenekben? Hazai múzeumi tárolási körkép, valamint freskók és kiállítások, múzeumok Athéntól Kecskemétig, interjúk és portrék, hírek és ajánlók – mindez a MúzeumCafé 23. számában.
A szokásos bevezető hír-és ajánló-összeállítás után ezúttal egy olyan elemzéssel indítja a lapot a Múzeumguide rovat, amely azt vizsgálja, hogy vajon miért lettek mostanában annyira divatosak – és egyben sikeresek – azok a kiállítások, amelyek a múzeumi háttérmunka, az eredetiségmeghatározás, a hamisítványok kérdése, vagy éppen a restaurálás rejtelmeibe nyújtanak bepillantást a közönségnek. A Disputában a szerkesztőség által megkérdezett négy szakember, Bencsik Barnabás (Ludwig/Kortárs Múzeum), Sárkány József (Janus Pannonius Múzeum), Fitz Péter (Budapesti Történeti Múzeum Fővárosi Képtár) és Geskó Judit (Szépművészeti Múzeum) ezúttal arról fogalmazta meg a véleményét, hogy milyen szempontok alapján lehet, érdemes, illetve tudják kortárs képzőművészeti gyűjteményeiket gyarapítani ma a közgyűjtemények.
A Műhelyben két „freskós” írás is helyet kapott: előbb a szombathelyi Püspöki Palota dísztermének Maulbertsch-mennyezetképén szemlélteti a szakember, hogy hogyan dolgozza fel egy kutatócsoport a teljes hazai barokk freskóállományt, majd feltárója mutatja be a budapesti Plébániatemplomban nemrégiben előkerült két gótikus falfestményét. Ezt követően még szó esik a fotórestaurálás mai helyzetéről a hazai múzeumokban, majd két kiállításra látogatunk el: a Páva utcai Holokauszt Emlékközpontból a két világháború közötti nagyváradi zsidó festőművészek sorsát és munkásságát, a veszprémi múzeumból pedig a több mint fél évszázadon át „ideiglenesen” hazánkban állomásozott szovjet csapatok és a hazai lakosság kapcsolatát, együttélését bemutató tárlatokat mutatjuk be. Ezt követi a Posztamensre állított, alaposan körüljárt magyarországi múzeumi raktárszemle, majd a Múzeumnegyedben György Péter az athéni Új Akropolisz Múzeum bemutatása kapcsán elmélkedik eredeti és másolat viszonyáról, leletmentésről és restitúcióról, görög város- és nemzetközi kultúrpolitikáról. Athénből (a cikkben némi londoni és bécsi kitérők után is) Budapestre vezet az utunk, méghozzá a Régi Zeneakadémia egykori szolgálati lakásába, ahol annak idején Liszt Ferenc lakott, és ahol ma az ő emlékmúzeuma és kutatóközpontja működik, majd innen Kecskemétre, a Cifra Palotába és az abban működő Kecskeméti Képtárba kalauzoljuk el az olvasókat.
A Múzeumőrök közül ezúttal Baki Pétert, a kecskeméti Fotográfiai Múzeum vezetőjét kérdezzük az intézmény helyzetéről és terveiről, budapesti villámlátogatása alatt exkluzív interjút készíthettünk Victor Vasarely unokájával, Pierre-rel, az Aix-en-Provence-ben működő Vasarely Alapítvány elnökével, Galambos Henriett, a Szépművészeti Múzeum jogi osztályának vezetője a nemzetközi kiállításokhoz kapcsolódó szervezési és biztosítási munkát mutatja be, s végül El-Hassan Róza képzőművész mesél munkájáról, valamint kedvenc múzeumairól és kiállításairól. A lapot a már ugyancsak megszokott angol nyelvű cikk-összefoglalók zárják.
A MúzeumCafé új számát – a lap által májusban elnyert European Design Awards bronzérmére utalva – ezúttal kivételesen bronzszínű címlapnyomással keressék a nagyobb múzeumshopokban és a nagyobb könyvesboltokban
