Felfedeztem egy lépcsőlejárót a Thyssen-Bornemisza Múzeum hátsó udvarán. Titkos út, vajon hová? Az ajtófelirat szerint a lépcső az oktatási részlegbe vezet. Ennek nagyon megörültem, mert eddig a madridi múzeumokban alig találkoztam csoportokkal. Nyilvánvalóan azért, mert most, az első iskolai tanítási héten a gyerekek még nem járnak múzeumba, és azért is, mert bár sok helyen megfordultam, véletlenül mindig elkerültem a szervezett csoportokat - pedig vannak, sőt, nagyon sok csoportos foglalkozás zajlik, ebben a múzeumban biztosan. Lássuk!

Felnőtteknek szól az LMBTQ tárlatvezetés, amely a társadalmi nemek sokszínűségének műalkotásokba rejtett világát mutatja be az érdeklődőknek. A koncepció kitalálója és a program vezetője a madridi egyetem oktatója, aki az egyáltalán nem tabu témát a középkortól a kortárs művészetig vezeti végig, és felfedi a kiállított szobrokon és festményeken látható és láthatatlan üzeneteket. Mindezt közvetlen és személyes hangon teszi, ugyanakkor komfortos távolságot tart fenn a résztvevők és a művek, a résztvevők és saját maga között.

A tárlatvezetés stílusa mellett annak tartalma is lenyűgöz. A program ugyanis alapos háttér kutatásra épül, amely a múzeum gyűjteményét az alkotók személye és az ábrázolt témák szempontjából egyaránt megvizsgálta. Ennek következtében a tárlatvezető számtalan izgalmas kiegészítő és kontextus teremtő információt ad hozzá (történetekkel, vizuálisan pedig egy tablet segítségével) az adott műalkotáshoz, és ami a legfontosabb: elindítja bennem a továbbgondolkodást.

Rendszeres szombat délutáni program vezet be az időszaki kiállítások, aktuálisan "Caillebotte, a festő és kertész" impresszionista világába. A nyitott, előre meghirdetett program a 16 éven felüli közönséget szakmai tárlatvezetéssel és a kiállításhoz kapcsolódó interaktív feldolgozó műhelyfoglalkozással várja. Érdekes élményem az élő audioguide-os vezetés, ami kényelmes a tárlatvezetőnek - mivel nem kell kiabálnia - és a többi látogatót sem zavarja.

A kiállításhoz ebben az esetben olyan kreatív alkotást talált ki a foglalkozásvezető, amely madridi viszonyokra alkalmazza a látottakat. A résztvevők a festő párizsi városképeinek és gyönyörű virágkompozícióinak sajátos adaptációiban Madrid városképeit virágokkal színesítik. A program ingyenes, támogatója egy képeslap cég, amely a fotó alapanyagot biztosítja a program számára. Sokan visszatérő vendégek, akik élvezetből, vagy tanulmányaik kiegészítéseként látogatják a foglalkozásokat. Az ingyenesség fontos esélyegyenlőséget teremtő gesztus. A foglalkozásvezető elmondása szerint ennek is köszönhető, hogy a szombatonként egymás után 3 alkalommal lezajló program folyamatosan teltházas. Nekem az tetszett leginkább, hogy többségében 18-25 éves fiatalokkal találkoztam.

Nagy hagyománya van a Thyssenben a családi programoknak. Szombat délután éppen egy 3-6 éveseknek szóló művészetpedagógiai foglalkozásba csöppentem. A résztvevők először benéztek a kiállítótérbe, ismerkedtek egymással és a helyszínnel, majd együtt lementek a múzeum alagsorába. Ráismertem. Hiszen ez az EducaThyssen, a múzeum oktatási részlege, ahová az udvari titkos lépcső vezet!

A mindössze két átlagos iskolai tanterem nagyságú tér a múzeumon belülről az időszaki kiállítás mellől nyílik az épület alagsorában. A rendkívül takarékosan és mobilis, leválaszthatóan kialakított tér egyformán alkalmas a legkisebbek családi programjai, az iskolai csoportok, és az idősek kiszolgálására. A helyszínt a múzeumpedagógusok és a külsős tárlatvezetők, vendég előadók közösen használják. Jól megférnek egymás mellett, mert a foglalkozások csak egy rövid előkészítő és/vagy feldolgozó része zajlik itt, a programok nagyobb része a kiállításokban történik.

A családi programot két múzeumpedagógus vezeti. Barátságosan, lassan oldják fel az idegenségünket. Először a múzeumról beszélgetünk, majd színes textileket varázsolunk elő egy ládából. A tapintás, huza-vona, bújócska után nagyobb mogzásokkal közösen alkotunk különböző formákat a padlón a puha, kellemes anyagokból.

Ezután a szüleinkkel együtt a kiállításban felfedezzük a színeiket, és kipróbáljuk azokat a hangulatokat és mozdulatokat, amiket a textilekkel átéltünk, kifejeztünk.

Az egyéni felfedezést közös megbeszélés követi, ahol mindenki beszámol az élményeiről.

Az sem okoz gondot, ha van olyan köztünk, aki távolról szemléli a csoportot, és a nyomunkban haladva, de inkább egymagában dolgozza fel, amit lát és hall...

... miközben mi ismét a műalkotások között sétálunk, és együtt azonosítjuk a textilekkel a festményeken érzékelhető hangulatokat, mozdulatokat.

A kiállításlátogatás után közös alkotásra kerül sor. Szüleinkkel együtt rajzolunk, egyforma lelkesedéssel és önfeledt hangokkal kísérjük azokat a mozdulatokat, amelyekkel a festmények világát próbáljuk felidézni.

Az elkészült kollektív alkotásnak közösen adunk címet, majd a múzeumpedagógusok annyi darabra vágják a képet, ahányan vagyunk. Mindenki elvihet magával egy kis darabot, amelyet - bár közösen készült - tökéletesen magáénak érez.

Én is kaptam egyet, majd otthon megmutatom!

Csók,

Múzeum