Bükkfából készült, stabil szerkezetű állvány. Könnyű, összecsukható, hordozható. Minden része állítható.

Ez a tárgy lassan 10 éve a tulajdonom. Azért is nagyon fontos, mert a szüleimtől kaptam, és ez volt az első festőállványom. Emlékszem rá, hogy melyik képem készült el rajta először. Festményeim nagy része ezen az állványon született. Egyre rozogább. Az egyik lábából kiesett az eredeti csavar, így édesapám helyettesítette, azóta sem bírom átállítani. Nem igazán szeretem használni, mert a lábain levő csúszásgátlók ellenére összevissza csúszkál, és ez zavaró, kifejezetten idegesítő munka közben. Ahhoz, hogy a magasságát és a pozícióját állítani tudjam, elég nagy erőfeszítéseket kell tennem, és a csavarok rendszerint kidörzsölik az ujjaimat a művelet közben. Remélem, hamarosan másikat vehetek.

És miért nem állja meg a helyét bútor kategóriában? Úgy érzem, az asztalok és székek közti feltüntetése kicsit degradálja a szerepét. Persze ha nagyon objektíven szemléljük, mondhatjuk, hogy a festőállvány csak arra szolgál, hogy a vásznat megfelelő magasságban tudjuk elhelyezni. Úgy gondolom, kihagyhatatlan eleme minden műteremnek. Amíg nem volt festőállványom, az ölemben vagy a földön festettem, szóval azt is mondhatjuk, hogy hasonlóan komfortos berendezés, mint egy kanapé. Mégis, a festőállvány olyan kellék, amely minden művészt hozzásegít alkotásai létrehozásához. Ezt a tárgyat szűk értelemben a „FESTŐKÉSZLET, MŰTEREM-BERENDEZÉS” kategóriák valamelyikébe sorolnám. Tágabb értelemben pedig: „MŰVÉSZKELLÉK”.

Hornyák Evelin

A szubjektív tárgytörténet a MINDENKINEK ISMERŐS DOLGOK kiállításon látható. A kiállítás 2017. február 17-ig látogatható a Stúdió Galériában (Rottenbiller u. 35.). A kiállítás a Facebook-on is követhető.

A kiállításban a következő tárlatveztés 2017. február 15-én szerdán este 18 órától lesz.

Fotó: Vözös Zétény