Ahogy azt már írtam, az első amszterdami napunkon a Rijksmuseumban bóklásztunk. Már késő volt és három óra hajnali alvással a hátunk mögött - nos, nem mondhatom, hogy szalonképes lettem volna egy összcsaládi gyerekmúzeum találkozón. A szüleim akadékoskodtak, hogy keressük meg a csoportos piknikező zónát, mert képet akarnak készíteni róla. Nos, a Rijksmuseum nagy, a jelek pedig furák - teljesen összezavarodtam, hogy melyik műalkotásokkal zsúfolt kanyarulatban merre kéne fordulnom...

Azonban a medúzalámpák mellett határozott fekete nyilakat pillantottunk meg. Egyértelműek voltak, követtük őket

Egy kiállításhoz vezettek: Good Hope. South Africa and The Netherlands from 1600.

Bátor nyilak, bátor kiállítás - és állítom, hogy ha egy hete nem aludtam volna, ezt még akkor is élvezni, ámulni és irigyelni tudtam volna.

A kiállításnak két fő része van, az egyik a dél-afrikai holland gyarmatok életvilágát és a búrok hollandokkal való kapcsolatát tárgyalja, a másik pedig az apartheidet és annak bukását.

Lenyűgöző volt számomra, hogy az objektivitás ideájának erőlködésszaga nélkül be tudták mutatni a különböző nézőpontokat, reflektálni tudtak a saját, ideológiailag erősen terhelt múltjukra és kiállítástechnikailag is elképesztően változatos anyagokat használtak, szóval még 1,5 kilométernyit elbírtam volna ugyanebből.

A kiállítás tulajdonképpen Hollandia ideológiai állásfoglalásairól szólt, de ennek direkt tárgyalásával - valószínűleg az ideológiai terheltség miatt - nagyon finoman bántak. Viszont az elképesztően tág és időben is hosszú korszakot felölelő anyaggal egy nagyon széles és átfogó kontextust teremtettek, gyakorlatilag megágyaztak ezeknek a gondolatoknak, szinte beleültették a látogató fejébe. Volt szó a dél-afrikai földrajzi és társadalmi közegről, hogy erről hogyan tudósítottak európai utazók és mit gyűjtöttek a múzeumok; hogy milyen szerepet játszottak a gyarmatosító fehérek a helyi társadalomban, hogyan alakult ki a búr népcsoport és a búr háborúnak milyen hatása volt a két félre. Érdekes volt, hogy ez után a rész után egy hídon jutottunk át a kiállítás folytatásába, ahol már az 1980-as évek apartheid-ellenes tüntetéseiről volt szó, és ugyanaz az ország (Hollandia) egy teljesen más relációba került a Dél-Afrikában élő búrokkal.

A téma tárgyalásához elképesztően gazdag forrásanyagot használtak a kiállítás kurátorai: egymással párbeszédben, dinamikusan, a szót ide-oda adogatva sorakoztak a 19. századi térképek, állatábrázolások és botanikai elemzések, zsiráfcsontvázak, gyermekrajzok, rövid videók, propagandaplakátok, tüntető transzparensek, kortárs fotográfiák, rasszista tiltótáblák, jelentések, újságkivágások, törzsi tárgyak, kortárs műalkotások stb stb. Megunhatatlan volt.

Amit tanultam: ha egyszer majd nagy leszek, bátran szeretnék egymás mellett létező narratívákról beszéni változatos és bátor forráshasználattal és nem fogok félni a szókimondástól. Sokkal közelebb visz a megismeréshez, megértéshez és az azonosuláshoz, mint az udvariaskodó és eltávolító múzeumi narratíva.

Hát, ez történt a Rijksben, és még nem is találkoztam a rokonokkal! Szeretem ezt a várost :)

Csók,

Múzeum