©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Lapátos hadsereg

A kiállítás több mint félezer, filmszalagra fűzött dokumentumot, visszaemlékezést, fotót és tárgyi emlékanyagot vonultat fel.

„A muszos túléléshez három előfeltétel fennforgására volt szükség: a vak véletlen, mint a szerencse alapja. A muszos előéletben sporttevékenység következményenként jelentkező edzettség, illetve megfelelő testi felépítettség. Az optimista életszemléletre alapozott lelki tartás.”

Akár e sorokat is választhattuk volna a Holokauszt Emlékközpont, magyarországi munkaszolgálat történetét bemutató virtuális kiállításának mottójául. A Lapátos hadsereg című válogatás több mint félezer, filmszalagra fűzött dokumentumot, visszaemlékezést, fotót és tárgyi emlékanyagot vonultat fel, ezek közül valamennyi az intézmény saját gyűjteményéből származik. A nemzetközi trendek sorába illő, online alkalmazás a doni áttörés 70. évfordulója alkalmából jött létre, és január 13-tól érhető el az Emlékközpont honlapján.

A látogató három virtuális útvonal közül választhat. Az „Egy tárgy - egy történet” a munkaszolgálat fejezeteit egyetlen emblematikus tárgyba vagy tárgy-együttesbe sűrítve meséli el. A „Még több történet” útvonalon elindulók tulajdonképpen az előző rész folytatására bukkannak. Ugyanazon tematikus egységekre épül fel a mondanivaló, azonban ezúttal sokkal bőségesebb forrásanyagra támaszkodva igyekeztünk egy-egy témát részletesebben körbejárni, több oldalról bemutatni. A „Szemtanúk szemével” részben pedig öt munkaszolgálatos életútja rajzolódik ki előttünk.

A Holokauszt Emlékközpont Magyarországon az egyetlen olyan intézmény, amelynek gyűjtőkörét kizárólag a vészkorszakhoz kapcsolódó források alkotják. A magánadományokból, családi hagyatékokból felépülő gyűjtemény tekintélyes részét jelentik az egykori munkaszolgálatosok emlékei, amelyeket – a bennük rejlő információ önálló felfedezésének is teret hagyva – rövidebb-hosszabb magyarázó szövegekkel egészítettünk ki. A látogató maga is megtapasztalhatja, miért nevezünk sorshordozónak egy használati eszközt, levelezőlapot vagy éppen fotót. A kiállítási koncepció és a könnyen kezelhető felület lehetővé teszi az egyes részletekre fókuszáló betekintést és az elmélyült vizsgálódást is. A múzeumi tárgyak megszólaltatása által könnyebben befogadhatóvá válnak az idestova hetven évvel ezelőtti események, és fontos adalékkal egészülnek ki a kutatások.

Megtudhatjuk többek között, miről üzentek a vagonból kidobott levelezőlapok, mit tartott fontosnak lejegyezni noteszébe egy frontra vezényelt tanárember, milyen jó tanácsokkal engedte útjára egy édesanya a behívójegyet kapott fiát. Hogyan játszotta ki egy frissen házasodott férj a cenzúrát és a katonai ellenőrzést, hogy feleségével levelezhessen, vagy éppen találkozhasson egy-egy boldog órára. Hogyan kellett a cigarettát a ruhacsomag között elrejteni, hogy a tisztek ne vegyék észre és ne kobozzák el. Hogyan tettek szert versenyzongorára a dúló háború közepette a korrupt parancsnokok. Vagy éppen hogyan kaptak szárnyra és terjedtek el a muszosok körében a „Waldsee”-ről, azaz a tulajdonképpeni Auschwitzról szóló híradások.

Kirajzolódnak előttünk a túlélés stratégiái: volt, akinek az akasztófahumor segített átvészelni a nehéz éveket, másokban a fekete levelek tartották a lelket, sokan pedig a ruhájukat cserélték élelemre vagy lefizették a szabadságra hazautazó kerettagokat, hogy hozzanak csomagot az otthoniaktól. Néha egy jó bakancson, máskor egy védlevélen, egy ismerős tiszt felbukkanásán vagy éppen egy különleges képességen múlt az ember élete; olykor kitűnni kellett, máskor megbújni a tömegben.

Virtuális kiállításunknak nem célja, a forrástípusok miatt nem is lehet vállalása a magyarországi munkaszolgálat történeti áttekintése, még a jelentősebb események sorra vétele sem. Ez a központi iratanyag kutatásán alapuló szakirodalom feladata. A gyűjteményből egyéni életutak rajzolódnak ki. Nem „felülnézetből” mutatjuk meg a munkaszolgálat intézményét. Nem mondjuk meg, hány fő menetelt az egyes századokban, de azt igen, hogy közülük egy milyen családot hagyott maga mögött, mi volt a hátizsákjában, mit evett a doni áttörést követő visszavonulás zűrzavaros napjaiban, miről levelezett a kislányával, egyáltalán milyen érzésekkel élte át és jó esetben túl a megpróbáltatásokat.

A virtuális utazás végén világossá válhat előttünk, milyen sokféle életutat takar az a ’40-es években létrehozott, speciálisan magyar intézmény, amit összefoglalóan munkaszolgálatnak hívunk.

A virtuális tárlat a Holokauszt Emlékközpont honlapján érhető el.