Sugarak egyik közegből a másikba

Kiállítás Kiss Tamásról

Kiss Tamás költő születésének századik évfordulójára A fény hátára vesz és fölemel címmel rendezett emlékkiállítást a debreceni Déri Múzeum a Medgyessy Ferenc Emlékmúzeum Kortárs Galériájában.

Cikk küldése

e-mail:

Első közelítésre a lírai költészet és a múzeumi kiállítás, a filozofikus versfutamok és a vizuális megjelenítés, a megkomponált látvány természetes igénye nehezen összekapcsolható minőségek, mégis A fény hátára vesz és fölemel című kiállításon egy igazán figyelmet érdemlő, eredeti kísérletet láthatunk erre. A muzeológus számára óriási kihívást jelent egy költő-irodalmár centenáriumi kiállításának megrendezése. Ünnepi az alkalom, nagy a várakozás. Ráadásul Kiss Tamás gazdag irodalmi munkássága ezer szállal kötődik a debreceni irodalmi hagyományhoz, egyáltalán, a tiszántúli protestáns szellemiséghez, s mivel több mint 90 évet megélt, alakja még élénken él leszármazottai, egykori tanítványai, tisztelői emlékezetében. Életműve ugyanakkor nem ismert szélesebb körben, bár lírája egyáltalán nem provinciális, mégis elsősorban helyi értéke van. Hogyan lehet egy „vidéki” költőnek a 20. századot átívelő életútját, verseinek javát úgy megmutatni, hogy képes legyen felidézni alakját, azok számára pedig, akik már nem ismerhették, sőt a kiállítóteremben találkoznak először a költővel és verseivel, érdekes, befogadható élményt jelentsen?

Csomópontok

Szabó Anna Viola, a kiállítást rendező muzeológus a verseket állította a középpontba, s az életút részletező bemutatása helyett – bár a kronológia nagyjából kirajzolódik – csomópontokat ragad meg. A kiállítás bevezető szakaszában a látogató elolvashat egy pontos biográfiát, ez segíti a tájékozódást a későbbiekben, de aki ezt kihagyja – esetleg a körbejárás után tér ide vissza – annak is teljes értékű élményben lehet része.

Ablak vagyok

A bevezető szakaszhoz tartozik – erős felütésként indítva a kiállítást – a költő Ablak vagyok című verse, mellé helyezve az idős Kiss Tamás portréja, ablakkeretben. A terembe lépő látogató először ezzel találja szembe magát. A vers szép, különösen az utolsó két sora, a portré jó, számos asszociációt kelthet, egymás mellé helyezésüket mégis túl direktnek érzem. Ez a rész egyébként, a kis faragott asztalon a sarokba elhelyezett írógéppel, értelmezhető lenne a kiállítás gondolatiságát és jellegét (vers-kép-tárgy egysége) megelőlegező nyitányként is. Mindenestre térben és formailag elkülönül a kiállítás fő vonulatától.

A fény megjelenítése

A kiállítás központi gondolata, rendező elve – mint ahogyan a címbe emelt idézet is jelzi – a fény megjelenítése, amely elvont, szimbolikus és valóságos formájában egyaránt jelen van. A valóságos fény közvetett módon megjelenítődik az ablak által, amely átengedi a fényt, illetve a fényképek által, amelyeken a fény rajzol ábrákat a papírra. Ezzel összefüggésben igen hangsúlyos szerepük van a kiállításban a fényképeknek, az életúthoz kapcsolódó családi és egyéb fotóknak, illetve költőről készült művészi portréknak.
A fény közvetlen módon a kiállítótermet uraló földig érő organzafüggönyök megvilágításával van jelen, illetve a terem végében kialakított camera obscura lenne hivatott a kis nyíláson beszűrődő fény rajzolatával a fény/a látás elvesztését is érzékeltetni.

Az égre írok titkos jelek

A kiállítóterem tágas belső terében a néző tekintetét minduntalan fölfelé húzzák a magasról lelógatott, földig érő, lebegő, áttetsző organzafüggönyökre nyomtatott versek, költői szövegek. Középen piros plasztikus betűk csüngenek, „Az égre írok titkos jelek” idézetet formázzák. S a színes fényekkel megvilágított, fátyolszerű anyagon a fekete betűk hordozta szövegeket böngészve – a rajtuk megvillanó fények és az enyhe mozgás miatt többször pozíciót kell váltani – mintha égen a felhők játékát figyelnénk.
A kiállítás meghatározó látványeleme a több pontból megvilágított, áttetsző drapériáknak a sokasága, két sorban húzódnak végig a terem közepén, s mivel lelógnak egészen a földig, a járószintig, döntően befolyásolják a térélményt is. Ez a meghatározó látványelem hordozza a kiállítás gondolati magvát, üzenetét: az életműből a költő szavai maradandók, s ezek elemelkednek a mindennapi valóságtól, az életút tényeitől. A nézőnek, tárlatlátogatónak érdemes „megküzdenie” értük, elmélyedni olvasásukba, eltűnődni fölöttük.

A szövegekkel párhuzamosan

Az áttetsző drapérián megjelenített költői szövegekhez horizontálisan csatlakozik, mellettük, illetve közöttük végigfutva a kiállítás további három, elkülöníthető egysége. A szövegekkel párhuzamosan, s mintegy felelgetve egymásnak, a terem belső, osztatlan falán Kiss Tamás

életútjának fotográfiákon és családi fényképeken megmutatható helyszínei (a szülőváros: Kisújszállás, Nagyvárad, Debrecen) montázsokba rendezve, a költő saját kezű vagy gépírásos adatolásával, megjegyzéseivel. Előttük az installáció részeként kis könyvtartó oszlopokon nyitott iskolai irkák, bennük kézírásos bejegyzések, a témához kapcsolódó idézetek.
Középütt alacsony fémszerkezetekbe épített üvegvitrinekben a költő relikviáira láthatunk rá. Közel hajolhatunk a családi Bibliához, a költő feljegyzéseihez, noteszához, láthatunk továbbá még személyes tárgyakat: ceruzacsonkokat, nagyítót, s a lebontott Kölcsey-ház ereklyeként őrizgetett tégladarabját. A tárlók közepéből kimagasló fehér papírgúlán szép kézírással rótt sorokban a tárgyakhoz szorosabb-lazább szálakkal kapcsolódó idézetek olvashatók.
A kiállítóterem ablakokkal szabdalt hosszanti oldalfalán az ablakközökben Kiss Tamásról készült portrénagyítások sorakoznak. Izgalmas, tünékeny, kissé mindig változó mozzanata a látványnak, ahogyan az áttetsző drapériák betűinek árnyéka a portrékra vetül.

Kézírás

Figyelemre méltó a kiállítás visszafogott tipográfiája. A falakon, illetve a függönyökön-drapériákon megjelenő betűk mérete az egész kiállításban egységes, alakja nyugodt, kiegyensúlyozott. Ezen

túl szövegek csak kézírással jelennek meg. Úgy vélem, napjainkban ennek, „a kézírás elvesztésének” idején, különös jelentősége van. Egyben érzékletesen jeleníti meg a mívesség, a formai kidolgozottság belső igényét, mely Kiss Tamás életművének, szellemiségének igen fontos sajátja.
Ritka pillanat a hazai múzeumi gyakorlatban, amikor egy kiállításról azt mondhatjuk, új minőséget hozott létre, hogy nemcsak a tárgyak, dokumentumok, installáció egymás mellé rendezett halmazát látjuk a kiállítóteremben, hanem határozottan egy szuverén, önálló alkotást. A Kiss Tamás centenáriuma alkalmából rendezett kiállítás a költő életművéből kiindulva ugyan, s személyes életútjának tényeire is építve, nagyon eredeti koncepciót bont ki, s ehhez megtalálja az adekvát látványvilágot is. Részesei lehetünk – a címre utalva – az átlépésnek egyik közegből a másikba, és annak, miként fonódik egymásba nyelv és látvány, látvány és költészet.
A fény hátára vesz és fölemel című kiállítás a debreceni költő, Kiss Tamás életművének egyéni olvasata, de egyben mint önálló, szuverén alkotás, tűnődésre, gondolkodásra, elmélyülésre, további értelmezési lehetőségek keresésére hív.

A kiállítás 2013. február 3-ig még megtekinthető Debrecenben, a Péterfia utca 28. szám alatt található kiállítóteremben.

Fotó: Lukács Tihamér. A kiállítás és a múzeumban megvásárolható katalógus Lukács Tihamér fényképész hathatós közreműködésével jött létre.

	Lapátos hadsereg Virtuális kiállítás a munkaszolgálatról A kiállítás több mint félezer, filmszalagra fűzött dokumentumot, visszaemlékezést, fotót és tárgyi emlékanyagot vonultat fel.
	2013. január 01. Huhák Heléna megtekint

	Friss Barcsay-díjasok Díjátadás és kiállításmegnyitó a szentendrei Barcsay Múzeumban.
	2013. január 01. MTI megtekint

	Szecesszió és a kortárs dizájn Előrejelzés Mire számíthatunk idén a felújítás előtt álló Iparművészeti Múzeumban?
	2013. január 01. MTI megtekint