©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Nem tudtak a híres szülöttükről

Egy-egy település kulturális hagyatéka időként váratlan kincsekkel gazdagodhat. Hamza D. Ákos kiállítása Hódmezővásárhelyen.

Hódmezővásárhely sok évtizede a művészetek és főként a képzőművészek egyik kellemes otthona. Néha azonban adódnak meglepetések, hiszen nemrég derült ki, hogy egy helyi szülésű festőművész, filmrendező és producer, Hamza D. Ákos nevét még sosem hallották a vásárhelyiek. A művész születésének 110. évében így egy nagyszabású kiállítás nyílt január 27-én a Tornyai János Múzeumban. A kiállítás anyagát Jászberényből szállították Hódmezővásárhelyre.

Először együtt

A megújult, látogatóbarát vásárhelyi múzeumban, három teremben Hamza D. Ákos alkotásaiból közel ötven festmény, tollrajz és plasztika fogadja március 24-ig a látogatókat. Talán sok néző számára meglepő a sokféle absztrakt-szürrealista alkotás, ám azt is láthatják, hogy milyen harmóniába rendeződnek a szokatlan formák, így Hamza különös személyiségével is kapcsolatba kerülhetnek. A kiállításon számos olyan műve látható, melyet a hazai közönség még sosem láthatott, itt és most állították ki először.

Vásárhelytől Brazíliáig

A művész gazdag életútjának fordulatai már születésekor elkezdődtek. Vasúti tiszt édesapja 1903-ban éppen Hódmezővásárhelyen dolgozott, amikor Hamza D. Ákos megszületett. Ákos a szolgálati helyektől függően járt iskolába Szolnokon, Kecskeméten is, nagyapja, Hamza Pál pedig Jászberényben volt néptanító, ahol a szünidőkben a gyerek olyan élményekkel gazdagodott, amelyek nagymértékben meghatározták, hogy 1989-ben, 36 brazíliai év után ide települt vissza.

Hamza 1946-ban visszatért Párizsba, majd Olaszországban rendezett. Brazíliába hívták hat film elkészítésére, de ebből csak egy valósult meg. São Paulóban visszatért a festészethez. Művészeti munkásságát Brazíliában két jelentős állami kitüntetéssel ismerték el. Absztrakt képeit Európában is láthatta a közönség. Időskorában hazavágyott. Képzőművészeti alkotásait már 1987-ben Jászberénynek és a Jászságnak adományozta, de maga csak 1989-ben érkezett haza, amikor Jászberény otthont biztosított az idős művész házaspár számára. Hamza D. Ákos 1993-ban hunyt el, s utolsó lakhelye ma a Hamza Gyűjtemény és Jász Galéria épülete.

Lakóhely - szülőhely

A hódmezővásárhelyi kiállítás megnyitásán az egyik terem zsúfolásig megtelt. Dr. Nagy Imre igazgató köszöntője után elsőként Jászberény polgármestere, Szabó Tamás idézte fel Hamza D. Ákos életútját. Kiemelte, hogy a Jászság legnevesebb alkotója ő, s időskorában a város nagy tisztelettel övezte. Jászberény díszpolgárává is fogadta, segítette a hazatelepülést, művészete előtt tisztelegve utolsó lakhelyét múzeummá alakította. A művész Jászberénybe tért haza, ez az ő döntése volt. Most azonban ezzel a kiállítással Hódmezővásárhelyre, szülőhelyére is hazatért.

Hódmezővásárhely polgármestere, Almási István elmondta, hogy örömmel fogadták a kiállítás gondolatát. A művész életútjának alaposan utánanéztek, és kiderítették, hogy születésén kívül egyszer biztosan járt Hódmezővásárhelyen. A Tiszavirág című filmet 1938-ban Vásárhelyen forgatták, s Hamza volt a gyártásvezetője. Almási István úgy fogalmazott: Hamza D. Ákos olyan elszármazott, aki a világban letette névjegyét, s erre a város is büszke. Felidézte, hogy Lucien Hervé fotóművész (eredeti nevén Elkán László) is a város szülötte, 2010 óta díszpolgára, Hamzához hasonló utat járt be. Az 1920-as években mindketten a párizsi művészvilág tagjai voltak. A köszöntője végén hangsúlyozta, Hamza D. Ákos emlékét Hódmezővásárhely is őrzi, és örökségét ápolja.

Gurzó K. Enikő művészettörténész, a kiállítás rendezője kiemelte, hogy különleges a pillanat, hiszen Hamzát 110 év után szülővásárosa is megismerte. A műveinek befogadása nem egyszerű, hiszen a színekkel és formákkal való kifejezésmód sajátos. A stílusirányzat meghatározása sem egyértelmű: kubizmus vagy konstruktivizmus. Az azonban biztos, hogy képein harmónia, egyensúly és részletezés egyaránt látható, s azok a benső én kifejezései. Filmes munkásságában is több stílus jelent meg, azaz széles a paletta Hamza D. Ákos művészetében. A művész őszinte, igaz embert volt és magyar érzelmű egész életében.

Hamza D. Ákos, amikor műveit Jászberénynek adományozta, ezt írta: „Mindenféle művészeti hagyaték értékét az idő határozza meg. A művész halála után néha csak évtizedek múlva tud az utókor biztos ítéletet formálni… Bár bennem határozottan él a remény, hogy képeim – főleg a fiatalok körében – már előbb is igaz barátokra találnak.”

Nos, ez úgy tűnik 2013-ban már meg is történik. Hamza művei ugyanis – a kis jászberényi múzeumból kilépve – útra keltek. Hódmezővásárhely után ősszel a szolnoki galériában láthatja majd a közönség, sőt 2014-ben Jászberény németországi testvérvárosában, Vechtában is bemutatják őket.