©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Ziggy Stardust mi vagyunk

Nagyszabású David Bowie-kiállítás nyílt a londoni Victoria and Albert múzeumban, amelyen Tilda Swinton is beszédet mondott. Bevallottan elfogult írás következik.

David Bowie életéről és munkásságáról valószínűleg még azoknak is van némi elképzelésük, akiket egyébként sem a rockzene, sem a divat, sem a londoni underground nem érdekel (bár nehéz elképzelni, hogy ilyen van). Közel ötven éves alkotói pályáját mutatja be a londoni Victoria and Albert Museum legújabb, Bowie is elnevezésű tárlata, amely március 23-án nyílt, és augusztus 11-ig fogadja a látogatókat.

Korszakok és szerepek

David Robert Jones első önálló albumának megjelenésekor, 1967-ben vette fel a David Bowie művésznevet, amely egyben a lemez címe is volt. Bowie a 20. század második felének egyik legnagyobb ikonja. Szupersztár, aki az 1960-as évek végén Mick Jaggerrel nagyjából egy időben ismerte fel a polgárjogi mozgalmak és a társadalmi változások jelentőségét, és azt a megváltozott kulturális igényt, amelyet éltre hívtak. Érzékelték az identitás fogalmainak gyors átalakulását, és megértették, hogy a popkultúrának alkalmazkodnia kell a kor szelleméhez. Az identitás már nem sors, hanem választás kérdése lett, amelyből nagyon könnyen árucikk válik. Nem véletlen, hogy Bowie beceneve „a kaméleon” lett, hiszen úgy váltogatta különféle perszónáit, mint más a ruháját. Ez a hasonlat azért is állja meg a helyét, mert leginkább éppen a ruhák és a külső megjelenés manipulálása voltak azok, amelyek utánozhatatlanul változatossá tették. Különböző korszakaihoz egészen új személyiségeket épített fel: Bowie nélkül nincs Madonna, nincs Prince, és egyáltalán nincs Lady Gaga. Az 1973-ban megjelent, The Rise and Fall of Ziggy Stardust and the Spiders from Mars című lemez, majd belőle készült film olyan rajongótábort hozott Bowie-nak, amely véglegesen bebetonozta felforgató szerepébe. Ziggy Stardust Bowie színpadi alteregója, egy űrbéli, androgün figura, akivel éppen rejtélyessége és fluiditása miatt rengetegen tudtak azonosulni. Az ezután következő Aladin Sane című lemezen visszatért a glam rock szupersztár, vörösre festett hajjal és piros-kék arcfestékkel. Ez a legendás borító a jelenlegi kiállítás emblémája lett. Az Aladin Sane sikere után Bowie 1976 és 1979 között Nyugat-Berlinben élt. A lakótársa nem volt más, mint Iggy Pop, amely már önmagában is elmondhatatlanul menő. Ennek a korszaknak a terméke három lemez, a Low, a Heroes és a Lodge, amelyeket együtt Berlin-trilógia néven szokás emlegetni. Nem mellesleg ekkor született rocktörténelem egyik legfontosabb dala, a Trainspotting későbbi zenéje, vagyis Iggy Pop Lust for Life című száma is.

Maga a kultusz

Lemezein a pszichedelikus rock, a glam rock, a hard rock, a pop, a funky, a soul, és az elektronika keverednek, tulajdonképpen felsorolni sem érdemes: a stílus maga Bowie. Játszott számos filmben, közreműködött rengeteg előadóval, együttessel, divattervezővel és képzőművésszel. A Queen-nel közösen jegyzett 1981-es Under pressure című száma a rocktörténelem egyik legtöbbet játszott és feldolgozott opusza lett. Életmű-kiállítása nem is lehetne méltóbb helyen, mint a divat és dizájn világviszonylatban egyik legfontosabb múzeumában.

A kiállítás címe az identitásváltás apoteózisa, és remekül megmutatja művészetének lényegét. Magyarul nem is nagyon lehet visszaadni, hiszen a létige ez esetben jelölhet határozott és határozatlan névelőt is. Bowie egy, vagy Bowie a… Dadognak a változatok, hiszen bármi lehet. Tevékenyen hozzájárult ahhoz, hogy magas és alacsony művészet határai mára korántsem olyan egyértelműek a nyugati kultúrában, mint voltak az 1960-as évek előtt. A több mint háromszáz tételt felvonultató kiállítás a David Bowie Archívum szíves hozzájárulásával jött létre. A kiállítás kurátorai, Victoria Broackes és Geoffrey Marsh úgy válogatták össze a tárgyakat, hogy ennek a páratlan életműnek lehetőleg minden részlete bemutatásra kerüljön. Az eredeti Ziggy Stardust fellépőruhák mellett lemezborítók, filmek, Bowie ihlette műtárgyak és személyes feljegyzések, vázlatok, naplóbejegyzések is láthatók a méretéből is adódóan óriási tárlaton.

Még élő személy köré tárgyi kiállítást szervezni nehéz, mert magában hordja a hamis kultuszteremtés veszélyét. Nem ez a helyzet viszont, ha a középpontban lévő alkotó maga a kultusz, aki tevékenyen hozzájárult ahhoz, hogy magas és alacsony művészet határai mára nem olyan egyértelműek a nyugati kultúrában, mint voltak az 1960-as évek előtt.  Ez a kiállítás tisztelgés egy olyan életmű előtt, amely kirántotta a szőnyeget az előadó-művészet, és általában a személyiség elgondolhatóságának korábbi hagyományai alól. A kiállítás időtartama alatt a Victoria and Alberttől megszokott módon kiváló programokat és eseményeket is szerveznek. Lesznek rajongói találkozók, koncertek, vetítések, és popsztárok, például Boy George. Szerveznek továbbá interaktív családi programokat, ahol a gyerekek játékos formában tanulhatják meg, hogy mitől lesz valaki ikon, a felnőtteknek pedig divatszakemberek és szerkesztők tartanak előadást a témában.

Magányos, szép, piperkőc

A kiállítás megnyitójához kapcsolódó vacsorán David Bowie jó barátja, Tilda Swinton személyes hangvételű, szabadvers-szerű beszédében azt mondta, hogy a legkedvesebb furcsa emberek mind jelen vannak, és belépnek Bowie világába, aki minden különc kedvenc unokatestvére. Trükkös megoldás, hiszen Tilda Swinton maga is ikonikus, androgün stílusáról híres, hovatovább külsejüket gyakran szokták egymáséhoz hasonlítani. Főszereplője volt Bowie legutóbbi klipjének, amely a The Stars (Are Out Tonight) című dalhoz készült. A megnyitó után azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy egy installáció keretében a New York-i Museum of Modern Art-ban, maga is műtárggyá válva, nyolc órán keresztül aludt egy üvegdobozban. Műtárgyak egymás közt, mondhatni. Bár most nem vagy itt, Dave – így Swinton – nem is baj, mert mindannyian miattad jöttünk. Rajongó fiúk és rajongó lányok, magányosak, szépek, piperkőcök, haverok, hercegek, és kacsák. Mindenki, akiket csak a furcsaságuk köt össze. Mindenki, aki valaha is szeretett volna Ziggy Stardust lenni.

Képek forrása: Victoria and Albert Museum