Hatlábúak birodalma

Különleges hangulatú múzeumi tér

Ki gondolná, hogy a világ legimpozánsabb méretű lepkéje, az Atticus Atlas mindössze három napig él, ellenben a lárvája évekig fejlődik? Vagy hogy vannak olyan parazita böglyök, amelyek képesek a gazdaállat agysejtjét is felemészteni? Jöjjenek a válaszok!

Cikk küldése

e-mail:

A Magyar Természettudományi Múzeum teknőspáncélt formázó, fagerendás központi épülete már távolról sejteti, hogy nem mindennapi helyszínre érkezünk: a bejárati előcsarnok őreként egy gigantikus barázdás bálna csontváza valóságos boltozatot alkot a fejünk felett. Egy ilyen "entré" után a kiállítás előszobájaként funkcionáló egyedi Korallzátony-folyosó atmoszférája már nem is meglepő: szinte szó szerint elmossa az ismert földrajzi közeget és biológiai perspektívát, amelyet a magunkénak vallhatunk, s ahonnan érkezünk.

Biodiverzitás: mi az?

Arról talán, hogy milyen veszélyjelei vannak környezetünkben a légszennyezettségnek, éppen eleget hallhatunk. Arról azonban hajlamosak vagyunk elfelejtkezni, hogy életterünkben, velünk szoros szimbiózisban rovarok is élnek, mozognak, dolgoznak. Mindennapjaink pedig kínosan erőszakos befolyással lehetnek életformájukra. A szitakötők méretkialakulásáért például a pára- és oxigéntartalom-csökkenés konstans és félelmetes kezdeményezőként és elsődleges okozóként "vádolható". A biodiverzitás ennek megfelelően a növény-, állat és gombavilág, valamint a baktériumok és vírusok komplex rendszerét jelenti, amelynek aktuális problémáira idén a Biodiverzitás Nemzetközi Éve programjai hívják fel a figyelmet.

A kiállítás kurátorai kezébe objektív, könnyen érthető, s mégis tudományos precizitással kooperáló "nagyító" került ki, melyen keresztül a rovarok összetett és csodálatosan színes univerzumát érthetjük meg és tanulmányozhatjuk (garantáltan gyermeki lelkesedéssel).

Rovarok minden mennyiségben

A "rovartárlat" első szekciójában a pókok, a kullancsok, az ízeltlábúak eredetéről, testfelépítéséről, fejlődési változatáról, változatos differenciáiról szóló, akadémikusabb felhangú információk és a legújabb kutatások mozaikdarabjai közül válogathatunk. Itt, a központi, a gyermekek méretét és vizuális érzékenységét leginkább figyelembe vevő térben a múzeum közel hétmillió darabszámú rovargyűjteményének legreprezentatívabb példányai kerültek górcső alá.

A kezdeti infromációtömeg innentől válik érthetővé és azonosíthatóvá. A csodásan csillogó és parádésan pompázó kitinfelületek, a bohókás és nem kevésbé félelmetes halálfejes lepkeszárnyak, tenyérnyi méretű cincérek sorfala mellett megdöbbentő méretkülönbséggel protezsál a mezőgazdasági területeken előforduló gombostű nagyságú púposlégy.

Meghökkentő adatok

Hogy még miről lehetne tudósítani a rovarak félelmetesen bonyolult és nem mellékesen az emberihez döbbenetesen hasonló jelrendszerrel bebiztosított és kommunikációjukban oly fejlett világából? Hogy az álcázás és védekezés mechanizmusának professzionális művelői? Hogy a párválasztásukban a vizuális ingerek, hangok, illatok és fények kibocsátása döntő szerepet játszik? Hogy a bűnügyi szakértőknek képesek kezükbe adni a megoldás kulcsát, csupán azzal a ténnyel, hogy a lebontó rovarfajok megszabják az érkezési sorrendet egymás között? Hogy a repülés úttörői és a parazita életmód legelképesztőbb formájának képviselői?

S ha már a meghökkenést fokozni szeretnénk, elég csak megemlíteni a rovarok (skarabeuszok, nagyobb ízeltlábúak) vallásformáló/kiegészítő jelenlétét, mely dokumentált és bizonyított a kultúrtörténet irodalmában. Vegyük például az egyiptomiak ganajtúró bogár - Napisten analógiáját: a fáraók népe ugyanis összekötötte főisteneit ezzel a nem feltétlenül elegáns munkakört választó, trágyafogyasztó élőlénnyel, melyhez az átalakulás misztériumát minden nehézség nélkül kötni tudta. Van olyan kutató, aki a gízai piramisokat, Ré fiainak legszentebb építményeit egy robusztus méretű "komposzttal" azonosítja.

Államalkotók

A kiállítás utolsó - a méhek, a termeszek és a hangyák államalkotó életformájára fókuszáló - tematikai egysége még talán ennél is érdekesebb kérdést boncolgat. Hogy is lehet elképzelni egy rendszert, amely talán olyan hierarchiai formákra és hagyományra épül, mint az emberiség őskorának - olykor kegyetlennek tetsző - matriarchátusa? Ha közelebbről megvizsgáljuk például a hangyák feminista színezetű társas életformájának centrumát, a hangybolyt, felfedezhetjük, hogy a funkcionalizmus és a megszervezettség logikus és ésszerű logisztikai hálója fogja egybe. A kaput őrző katonák, dolgozók megállás nélkül gondozzák, óvják a szárnyaitól a kolónia alapítása után megszabadult, hatalmas potrohhal rendelkező anyakirálynőt, és felkészítik az állandó hőmérsékletű csarnokszerű "államtelepüket" a téli vegetáció időszakára. A termékeny hímek időszakos és végletesen rövid megjelenése pedig az új nemzedékek életre hívását biztosítják.

Kimerítő és rejtélyes kalandozásra invitál tehát a budapesti kiállítás, melynek gondosan összeválogatott anyaghalmaza, az ismeretterjesztő ábrák, szinte embernagyságúra felnagyított makettek közötti - egyáltalán nem átláthatatlan - labirintusa mellett a tárlók gazdag rovargyűjteményét a kurátorok és a kiállításra felügyelő munkatársak szakmai precizitása és szeretete teszi teljessé. A primer célközönség elsősorban az iskolások és gimnazisták, s számukra egy kombinált interaktív foglalkoztatósorozattal is készültek a szervezők. Családosoknak kötelező, s mezei időutazó-jelölteknek szívből ajánlott délutáni kultúrprogram!


Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest
2010. március 20. - 2010. november 9.
www.nhmus.hu