 |
| ©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva. |
Nem epigon!
Egon Schiele alkotásait, impresszionista -posztimpresszionista remekműveket, rozsnyói céhes emlékeket, finn szőnyeget,népi gyógymódokat bemutató kiállítások nyíltak a héten.
Szerző: MTI - MMO | Forrás: | 2013-06-27 15:02:05
A bécsi expresszionizmus mesterének első valóban nagyszabású magyarországi bemutatkozásaként látható szerdától a Szépművészeti Múzeum Egon Schiele és kora - Remekművek a bécsi Leopold Múzeumból című kiállítása. A szeptember 29-éig nyitva tartó kiállítás 85 művet, köztük 53 Schiele-festményt, -akvarellt és -grafikát vonultat fel. Egon Schiele festette talán a művészettörténetben a legtöbb önarcképet, kereken százat; ezeken a portrékon jól láthatók az énfeltárás fázisai, amelyek mély emberismeretről tanúskodnak. A festő munkássága Bécs aranykorával esett egybe, ekkor a város hírneve Párizséval vetekedett, hiszen páratlanul gazdag művészeti-tudományos életet mondhatott magáénak: ott alkotott mások mellett Mahler, Hoffmanstahl, Freund és Schnitzler is. A nagy bécsi festők is hosszan sorolhatók, és legtöbbjük, például Klimt, Kokoschka vagy Carl Moll Budapesten is kiállított. Elisabeth Leopold, a Leopold Múzeum igazgatótanácsának tagja elhunyt férjére is emlékezve arról beszélt, hogy Rudolf Leopold akkor kezdte gyűjteni Egon Schiele munkáit, amikor ezért még őrültnek tartották, elképzelései mellett azonban kitartott, és így neki is köszönhetően a művészettörténet ma már valós értékén tartja számon a fiatalon elhunyt festőt.
Schiele debütálása még nem aratott fényes sikert, a kritika akkor "Klimt-epigonnak" nyilvánította. A Szépművészeti tárlata bemutatja, hogyan vált Schiele egyéni hangú alkotóvá, akinél korai halála évében, 1918-ban már előjegyzésbe kellett venni a rendeléseket.
Péntektől látogatható az Akvarellek, rajzok és grafikák a Magyar Nemzeti Galéria és a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből című grafikai kamaratárlat, amely az impresszionizmus rajzművészetéhez vezető, illetve az onnan továbbvivő út néhány jellemző állomását, mozzanatát mutatja be akvarelleken, szén- és ceruzarajzokon, rézkarcokon és litográfiákon. Mindkét kiállítás október 13-áig várja a látogatókat.
A rozsnyói céhek emlékei és fotók a karsztos barlangokról
Két kiállítás is nyílik ma a 111 éves rozsnyói Bányászati Múzeum gyűjteményéből a budapesti Szlovák Intézetben. A rozsnyói Bányászati Múzeum a régió honismereti múzeumának szerepét tölti be, fő témája a gömöri bányászat, amelyet állandó kiállításon mutatnak be. A másik téma a szlovák karsztvidék a barlangokkal, amely a természettudományi tárlaton látható.
Budapestre Rozsnyó, a történelmi Magyarországhoz tartozó híres bányaváros 17-18. századi korszakából összegyűjtött gazdasági, kereskedelmi emlékeket hozták el. A középkorban főleg aranyat és ezüstöt bányásztak a térségben, később vasércet. Az 1848/49-es forradalmi évek után a bányászvárosból iparváros és oktatási központ lett. A múzeumba összegyűjtötték a különböző mesterségekre jellemző tárgyakat, a céhek dokumentumait, ládákat, céhleveleket, pecséteket, cégéreket, és ezekből válogatva állítottak össze kamaratárlatot. A tárgyakat a város 19. századig tartó történetébe beágyazva mutatják be.
A Bányász Múzeum másik kiállításán a szlovákiai és az aggteleki karsztvidék a barlangokkal ismerhető meg színes, nagyméretű fotókon, térképeken, grafikonokon. A Szlovák-karszt az Aggteleki-karszttal közösen 1995-ben került fel az UNESCO világörökségi listájára, mint védett természeti érték. A tárlat a föld mélyének geológiai, hidrológiai titkaiba is bevezeti a nézőt. Mindkét tárlat szeptember 6-áig tart nyitva.
A ryijy nagy múltú, különleges finn szőnyeg. Az elsőket vikingek készítették, akik a nyitott hajókon a sós víztől megkeményedett állati bőrök helyett nedvesen is meleg, csomózott gyapjútakarókba burkolóztak. A ryijyk a hajókból, csónakokból kerültek az ágyakba, és a partvidékek után a szárazföld belsejében is elterjedtek. A középkor óta takaróként, szőnyegként, az esküvői szertartások rituális kellékeként használt ryijy a finnek számára nemcsak a melegséget, hanem a kézügyességet, a szépérzéket, a fantázia szabadságát és az élő hagyományt egyaránt jelképezi. A Néprajzi Múzeum impozáns tárlata 106 egyedi, lenyűgöző formavilágú és színharmóniájú, kiemelkedő művészi értéket képviselő finn szőnyeget mutat be Tuomas Sopanen magángyűjteményéből. A gyűjtő szerint a tárlatnak talán az lenne a legnagyobb eredménye, ha az emberekben felébresztené az igényt, hogy saját otthonukba is készítsenek egyet ezekből az otthonos és finom textíliákból. A tárlat 2014. január 5-ig látogatható.
Régi gyógymódok a parasztságnál
A fenti címmel nyílt meg a Sóstói Múzeumfalu időszaki kiállítása 2013. június 23-án, Szent Iván éjjelén. A kiállítás témája közel állt, és áll ma is az emberekhez, hiszen beteg, betegség, csodás gyógyulás mindig volt, van s bizonyára lesz is. A népi gyógyítás a szellemi kultúra része, kifejezi a paraszti életforma jellegzetes öngyógyító folyamatát, a falusi embereknek a betegségről, orvoslásról való felfogását. Kiállításunkban a néprajzi szempontú megközelítés a hagyomány belső rendezőelvét veszi figyelembe. A népi gyógyítás a néphitnek az a része, amelyben keverednek a hiedelmek a szerzett tudásanyaggal. A gyógymódok tudásanyaga racionális és irracionális. A mágikus gyógymódok, a ráolvasás vagy ráimádkozás, a gyógynövényekre, állati és ásványi anyagokra vonatkozó tudásanyag, a gyógyító gyakorlatok, a hit, a szentelmények, a gyógyító rítusok, cselekvések, a népi gyógyítás megközelítésében tárulnak a látogatók elé. Bemutatásra kerülnek a gyógyító személyek (látó, tudós, javas, csontrakó, kenő) akik a beteg embereken segítettek, s elismert tagjai voltak a falusi közösségeknek.
Kapcsolódó cikkek:
Esős napokra is
Kicsomagolt „Fekvő női akt”
A modernitás ideje
Cimkék:
kiállítás,gyűjtemény,látogató
