©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Arcon formált világkép

December 1-jéig tekinthető meg az egri Dobó István Vármúzeum Gótikus Palotájában látható kiállítás Hatvany Lajosról (1880–1961).

Tizenegy rajz

A kiállítás alapötlete képzőművészeti jellegű volt. A Petőfi Irodalmi Múzeum és a Hatvany Lajos Közérdekű Muzeális Gyűjtemény képzőművészeti és fotógyűjteményére alapozva Hatvany arcait, gesztusait, a kortársak róla alkotott képét mutatja be. Mint azt H. Szilasi Ágota elmondta, a kiállítás első gondolata 2011-ben fogalmazódott meg, amikor Hatvany Lajos halálának 50. évfordulójára emlékeztek a nevét viselő gyűjteményben.

Az NKA támogatásából megvalósult tárlat előkészítése két éven át elhúzódott, viszont így kellő idő adódott arra, hogy az alapötlet jobban kibontakozzon, és egy komolyabb kiállítás jöhessen létre. Kiindulópontul az a 11 darab karikatúra, grafika, portrérajz szolgált, amelyet a Petőfi Irodalmi Múzeum őriz Hatvany Lajosról, illetve a hatvani múzeum képzőművészeti gyűjteményének 1919-es Moholy-Nagy László-rajza és Hermann Lipót 30 darab portréja a mecénásról. E grafikák mellé válogattak fotókat a Petőfi Irodalmi Múzeum fotótárából, amelyekről a rajzokéhoz hasonló arckifejezések, gesztusok, helyzetek, életkorok köszönnek vissza. Ez a vizuális játék tette lehetővé, hogy Hatvany Lajos életútjának főbb csomópontjait, tevékenységének főbb szegmenseit bemutassák.

– Megpróbáltuk őt mint irodalomtörténészt, írót, lapszerkesztőt bemutatni, és persze ami a legközismertebb róla: mecénást. Igyekeztünk szűkíteni a kereteket, mert egy időszaki kiállításon nem lehetett minden általa felkarolt tehetséget felvonultatni. A legnagyobb neveket választottuk ki: Ady Endrét, József Attilát és Petőfi Sándort, illetve azokat a családtagokat, akik Hatvanhoz kötődnek. Így került a képbe Hatvany Ferenc, aki azt a közeget, ahol ők fiatalon éltek, képek formájában megörökítette, így az ő olajfestményei is láthatók a kiállításban. Az egyik a hatvani kastély enteriőrje, a Kék szoba című festmény, illetve az egykori angolkertet ábrázoló kép. A másik személyiség, aki a családból bemutatkozik, Lesznai Anna, a Hatvany fivérek unokatestvére. Ő abból a szempontból is érdekes, hogy képzőművészként, íróként és költőként is alkotott, a Nyugat folyóiratban rendszeresen publikálat – mondta el H. Szilasi Ágota.

Hatvany Lajos a Nyugat 1908-as indulásakor az irodalmi lap legnagyobb pénzügyi mecénásának számított, de a mecénási szerepkör számára nem volt elég: szerkesztőként és szerzőként is jelen kívánt lenni a lapban. Szerkesztői elképzelése jelentősen eltért Osvát Ernőétől, így Hatvany ragaszkodott ahhoz, hogy ne csak új, fiatal tehetségeket mutassanak be. A lap jobb terjeszthetőségét szem előtt tartva arra gondolt, olyan szerzőket is közöljenek, mint például Ady Endre, Bródy Sándor vagy Gárdonyi Géza. Életrajzi regényét, az Urak és embereket Hatvany Bródy Sándornak ajánlotta, akihez mély barátság fűzte. Lesznai Anna első verseit is Hatvany vitte el a Nyugathoz. Hatvanyt, Adyt és Lesznai Annát szoros barátság fűzte egymáshoz. Mivel Lesznai textilművész is volt, a kiállításba bekerült Ady-párnájának két nagyon szép grafikus változata, illetve egy 1914-es kiadású Ady-kötet, amelynek borítóját ő tervezte.

– A kiállításba került grafikák néhány alkotóját ki kell emelni. Több nagyon jó nevű karikatúrista és művész munkássága köthető e korszakhoz, így Gergely Tiboré, Lesznai Anna férjéé is. Azokból az időkből, amikor József Attilával együtt Bécsben voltak emigrációban, egy nagyon szép József Attila-portré látható itt. A képi anyaghoz közel három és fél órás hangzó anyag társul, amely, egyénileg választható és hallgatható szövegrészletekből áll. A hanganyag mélységében, időtávlatban átfogóan mutatja be Hatvany Lajost és azokat az embereket, akikhez barátság fűzte – mondta H. Szilasi Ágota.

 

A hallgatható anyag Hatvany életművének mélyebb rétegeibe enged bepillantást. Hatvany életműve nagyon jól feldolgozott, mert még maga rendszerezni kezdte az írásait, és olyan összerakott, tematikailag válogatott anyagot állított össze, amely a korai munkáit is tartalmazza. Levelezése, amelynek összeállítása még a felesége életében elkezdődött, két kötetben meg is jelent. A Hatvany Lajosra vonatkozó életrajzi tudnivalók ezekből a szemelvényekből, szövegrészletekből állnak össze.

– Nagyon fontosnak tartottuk a fiatalkori indulást, és azt a világnézeti változást, amelyen saját bevallása szerint Hatvany keresztülment – mondta el a kiállítás kurátora. – A Tudni nem érdemes dolgok tudománya című kötetének magyarul megjelent változatában olvasható előszóban maga elemzi végig azt a fajta művészetközelítést, amit az írásos művekre vonatkoztatott. Ezek mellett Gyulai Pálhoz fűződő viszonyát is próbáljuk megjeleníteni, valamint azt, honnan is vette Hatvany Lajos a rá jellemző konzervativizmussal összeolvadt modernséget. Gyulai Pál egyszer megkérdezte tanítványát, a fiatal Hatvany Lajost arról, hogy mi a modern? – Az, ami a tanár úr volt akkor, amikor Petőfit védte Toldy Ferenccel szemben – felelte Hatvany.

Hatvanyt egész életében próbálta értelmezni a modern fogalmát, egész életében foglalkoztatta, hogyan lehet objektív irodalomkritikát írni, ki kell-e egyáltalán az ítélőnek vonnia saját személyiségét, világlátását az ítéletből. Ezek mellett egy hosszabb részlet hallgatható meg az Urak és emberek című könyvéből, amelyről már a kortársak is úgy vélekedtek, hogy nagy részben életrajzi regény, de mégsem teljesen az. Furcsa, gyötrődéssel teli összegzése a korabeli zsidó asszimiláció kérdésének; Hatvany azt feszegeti, mi is a zsidók feladata, státusa a korabeli Magyarországon.

 

Hatvany és a Nyugat, valamint Osvát konfliktusának egyik kulcspontja volt, hogy Hatvany Osvát nem értékelte eléggé Adyt. A kiállítás is hangsúlyt helyez arra az eltaszító és magához ölelő szeretetre, ambivalens kapcsolatra, amely kettejük kapcsolatát jellemezte. Hatvany gyakran és mélyen írt Adyról, elemezte, ösztönözte munkásságát.

– Múzeumtörténeti kuriózum, hogy miért is lett a hatvani múzeum névadója Hatvany Lajos – mondta H. Szilasi Ágota. – 1974-ben egy mappával a hóna alatt besétált egy úr a múzeumba, amelyben Gergely Tibor-, Lesznai Anna- és Oskar Kokoschka-rajzok voltak. Az illető húsz évvel korábban a hatvani cukorgyár egyik alkalmazottja volt. Amikor a háború utáni zűrzavarban a Hatvany család tulajdonában álló hatvani cukorgyárat államosították, a gyár akkori igazgatója – nagyon helyesen – muzeológusokat hívott ki, nézzék végig, mit kezdjen azzal az anyaggal, amely a kastélyban és a gyár területén fellelhető. Ám az akkori kollégák értéktelennek minősítették az anyagot, ezt több visszaemlékezés is alátámasztja, dokumentált. Az igazgató akkor néhány jó érzésű és kvalifikált embernek azt mondta, hogy válogassák ki azt, ami szerintük érték, és vigyék haza.

Húsz év múlva a gyár egykori alkalmazottja, Doktay Gyula magángyűjtő ösztönzésére bevitte az anyagot a hatvani tanács kezdeményezésére létrejött új múzeumba, és felajánlotta a frissen létesült intézménynek. Ettől kezdve a hatvani múzeum arculata és jövője összeforrt a mappa tartalmával, mert az az információmennyiség, amit magában rejtett, először Gergely Tiborra, majd Lesznai Annára, végül Hatvany Lajosra irányította a múzeumi kutatást. Egy évvel később Kovács Ákos akkori múzeumigazgató Hatvany Lajos még élő özvegyétől hozzájárulást szerzett, és a múzeum felvehette Hatvany Lajos nevét. Nem sokkal ezt követően megérkezett a múzeumba Lesznai Anna addig Gergely Tibornál őrzött képzőművészeti hagyatéka is két hatalmas ládában. Ez az anyag sokáig feldolgozatlan volt, most pedig hamarosan – az Alfa-program támogatásával – új állandó kiállítás készülhet a hatvani Hatvany Lajos Közérdekű Muzeális Gyűjtemény épületében, mely Lesznai Anna munkásságát állítja a középpontba.

 

A most megnyílt kiállítás rendezői fontosnak tartották, hogy azt az időszakot is bemutassák Hatvany Lajos életéből, amely nagy törést jelentett személyes sorsában. Miután 1919-től 1927-ig tartó emigrációjából hazatért, a Károlyi-kormány idején vállalt politikai és művészeti szerepéért, írásaiért és véleményéért perbe fogták. A per részeként Thomas Mann védőlevelét is felolvasták a bíróságon, amelyben kérte Hatvany Lajos felmentését, hiszen nem lehet bűnös az, aki olyan könyvet írt, mint a Megsebzett ország. A mai napig is csak németül megjelent könyv az irodalmon keresztül mutatja be Hatvany rajongását Magyarország és a magyar művészet iránt. Végül kiszabott büntetéséből Hatvany nagyjából csak egy évet töltött börtönben. 1938-tól 1947-ig ismét külföldre, Angliába kényszerült, és Petőfi-filológiával foglalkozott. Hazatérése után egyetemi katedrát kapott, és megvalósíthatta régi tervét, Petőfi Sándor életének feldolgozását. Munkája Így élt Petőfi címmel öt kötetben jelent meg; természetesen ebből is került a 20. század eleji forrongó magyar irodalom kiemelkedő egyéniségéről, a Hatvany Lajosról szóló kiállításba.

Kapcsolódó cikkek:
A második Év Kiállítása díj a PIM-be került
Ekler-kiállítás Egerben
Az igazi kihívások még eztán jönnek

Cimkék:
irdalom,EGer