©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Jakok, jetik, jógik

Kísérleti tárlat Svájcban. Tibet valódi arca képregényben elmesélve, avagy egy amerikai kiállítás az Alpokban Ázsiáról.

Miki egér a világ tetején

A nagyszabású, több esetben a Museum Rietbergben világpremierező vándorkiállítások (mint a tavalyi évben a Chaví című tárlat) helyett most egy mind méreteiben, mind célkitűzéseiben szerényebb kiállítás lehet kritikánk tárgya. A 2012-ben a Rubin Museum of Artban (New York City) megrendezett tárlaton alapuló Yaks, Yetis, Yogis – Tibet im Comic (Jakok, jetik, jógik – Tibet a képregényekben) az állandó kiállítás testébe ékelt, mindössze egyetlen termet elfoglaló, kísérletinek is mondható tárlat. A képregény mint művészeti és nem csupán szórakoztatási forma egyre elismertebbé válik – erre jó példa a korábban, 2013-ban, ugyancsak Zürich egyik múzeumában, a Museum Bellerive-ben megrendezett Mucha Manga Mystery című kiállítás, amely a cseh művész, Alphonse Mucha munkásságának intenzív hatását mutatta be a modern japán és nyugati mangaművészetben.

Az oly sokakat inspiráló titokzatos Tibet természetesen megragadta a képregényrajzolók fantáziáját is. A Museum Rietberg „képregényes” kiállítása tematikáját tekintve kétpólusú. A Tibetről alkotott, évszázadok során a nyugati kultúrkörben kialakult legendás képet, valamint a realitást állítja szembe és párhuzamba egymással: a képregényekben megjelenő komikus mesevilág Donald kacsa vagy Miki egér kalandjaiban, vagy a politikai propaganda és a kritika erőteljes megnyilvánulásai az amerikai szuperhősök, orosz, kínai, német vagy japán kémek és bűnbandák történeteiben.

A misztikus légkör övezte Tibet, a lebegő jógik és a félelmetes jeti hazája már a 17. században felkeltette a nyugati ember kíváncsiságát. Vakmerő misszionáriusok, kalandorok, kincskeresők, diplomaták, spirituális útmutatást keresők célja volt a felhők fölötti ország. Madame Blavatsky és a New Age mozgalom már-már nem e világi misztikum ködébe burkolta Tibetet, amely kép tulajdonképpen kiirthatatlanul egybefonódott a hányatott sorsú nemzet nagyon is reális mindennapjaival.

Tibet Svájcban

A kiállítás fő célja, hogy Tibetet annak lássuk, ami valójában: egy ország, melyet az 1600-as évektől túlidealizált meseországként mutatnak be a rosszul értesült nyugatiak, és ez a mítosz erősen tartja magát a jól tájékozott, modern ember képzeletében is. A rövid, elsősorban a New Age és Helena Petrovna Blavatskij tevékenységére koncentráló bevezető után – mely a nyugati világban Tibetről formált képet legerőteljesebben befolyásolta – fejest ugrunk a képregények világába.

Kis képregény-történelmet követően az 1940-es évektől napjainkig a képregényekben felbukkanó idealizált délibábé, a Tibet-mítoszé a főszerep. Ennek támogatására az installációk a rajzolt történetekre koncentrálnak. Az információs táblák dizájnja, az egyszerű sötétzöld-fekete teremszín, a kis terület ellenére több ponton elhelyezett kényelmes olvasóterek, a filmsarok és a kalandfilmeket idéző zenei aláfestés mind a képregényekre terelik a figyelmet.

Ugyanakkor a rendezők elhelyeztek egy rendkívül érdekes, a kiállítás fővonalában mégis gyökértelenül lebegő részletet, egy 15 perces dokumentumfilmet. A filmben már Svájcban született tibeti gyerekek beszélnek arról az országról, amelyet ők maguk sosem láttak, és ahonnan szüleik, nagyszüleik menekülni kényszerültek. Svájcban jelentős tibeti közösség él, amely igyekszik valamelyest megtartani ősi hagyományait, olykor tüntet Genfben Tibet szabadságáért. A filmből azonban egyértelműen kiderül, milyen erőteljesen integrálódnak az új generációs menekültek a nyugati társadalomba. A gyerekek elképzelései Tibetről nem sokkal pontosabbak, mint egy Donald kacsa képregény leírása „Tralla la” (ti. Shangri-la) mitikus városáról. A nagyobb fiúk és lányok, a 12–14 éves korosztály valamivel többet tud a politikai helyzetről, beszélnek a kínai elnyomásról, arról, hogy Amerikának vagy az ENSZ-nek be kéne avatkoznia és felszabadítania Tibetet, de annyira nyilvánvaló a felületes tudás, hogy az ember szíve elfacsarodik. Videó>>>

A törekvés, hogy az eredetileg amerikai kiállítást Svájcban a helyi közönséghez is közel hozzák, jó, viszont ez az egyetlen – bár mélyen elgondolkodtató – részlet kissé idegenül hat a koncepció egészében. Mindettől eltekintve a kiállítás remekül megvalósítja célját. A szervezők nem akartak többet markolni, mint amennyit képesek voltak megfogni. A bemutató tér méretei tökéletesen illeszkednek a tárlat témájához és a benne rejlő lehetőségekhez: nem túlzó és dagályos, hanem lényegre törő és praktikus. Érdemes minden egyes információs panelt elolvasni (amelyek a legtöbb ponton háromnyelvűek, megfelelve ezzel nemcsak a svájci normáknak, de a legalapvetőbb múzeumi elvárásoknak is), leülni egy-egy olvasóasztalhoz, és átlapozni néhányat a kihelyezett több mint 80 képregény közül. Első kézből láthatjuk a rajzolt történetek rendkívül széles skáláját: a banális gyermekmeséktől a buddhista világrendről szóló vallási és történelmileg hiteles képregényekig.

Érdekes, társadalmi üzenetét tekintve mély, megvalósítását tekintve modern és letisztult kiállítás a Yaks, Yetis, Yogis, érdekes színfolt a nagy hírű Museum Rietberg kiállításpalettáján.

Fotó: Supergirl, Nr. 7: The Sinister Snowman és Der weisse Lama, Nr. 3: Die drei Ohren
Bővebben a múzeum weboldalán