A Tatabányai Múzeum főleg oktatástörténeti gyűjteményével és az ipari munkások életkörülményeit bemutató kiállításaival tett szert a megyehatárokon átnyúló ismertségre. A tantárgyak történetét bemutató kiállítás egyedi Magyarországon, az intézmény ehhez kapcsolódva több éven át rendezett oktatástörténeti konferenciát, melynek anyagát a pedagógusképzők jegyzetként használják.
Szintén egyedi az ipari skanzen létrehozása, ahol az ipari munkásság életkörülményeit mutatják be. A skanzen és bányászati múzeum alapja egy valódi bányahelyszín, az egykori XV-ös akna udvara, ahol összegyűjtötték a bányászati gépeket.
A területen eredeti bontott anyagból felépítettek hét - hatajtósnak nevezett - hatlakásos sorházat, amilyenekben az 1900-as évek elején a bányakolóniák munkásai laktak. Az egyik hatajtósban a munkások lakásait mutatják be, a másikban Mesterségek Utcája néven korabeli kisiparosok műhelyeit rendezték be.
A tatabányai önkormányzat által fenntartott intézmény 1998-ban megkapta Az év múzeuma díjat, 2004-ben a Magyar Múzeumi Egyesület elismerését, 2010-ben pedig a múzeumpedagógai tevékenységéért tüntették ki nívódíjjal.
A 40 éves évfordulóra 500 példányban megjelent kötetben összegyűjtötték a múzeum 1971-től rendezett kiállításait, az intézmény kiadványait és a múzeumban rendezett konferenciákat, valamint a legnépszerűbb közművelődési és múzeumpedagógiai programok leírását.
