©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Múzeum a pokol tornácán

Bádogviskók, nyomornegyed, Rio de Janeiro, azaz a favelák világa. Mindez két magyar muzeológus szemével.

Ha a világhálón próbálunk kulturális programokat keresni Rio de Janeiróban, gyorsan rábukkanhatunk arra a több órás túrára, amelyet az Ipanema és Copacabana mellett közvetlenül húzódó Cantagalo (kakas), Pavão (páva), és Pavãozinho (pávácska) faveláiban vezetnek. Az ajánló a helyi építészet, infrastruktúra, graffiti és fejlesztési munka megismertetését kínálgatja. Persze a többi turisztikai honlapok kínálatát sem árt áttekinteni, hogy eldönthessük, melyik is a legjobb favela-túra, amire érdemes eljutni. Ha valaki látta az Isten városa című 2002-es filmet, bizonyára vegyes érzelmekkel indul neki egy ilyen kirándulásnak.

Az ICOM 23. kongresszusa programjaként a CAMOC szekció is szervezett egy ilyen látogatást. Busszal vitték az érdeklődőket a konferenciaközpontból a favelák közelébe. A buszon választani kellett a látogatás nehézségi fokai közül. A magyar csapat természetesen a legnehezebb útvonalat választotta, és az első adandó alkalommal leszállt a buszról, hogy megtapasztalja a riói valóságot. S valóban rögtön, egy meredek utcáról nyíló, szűk csak gyalogosan járható utcácskába vártak ránk a helyi vezetők. Lábunk alatt a tömény ürülék csordogált az utcán, talán aznap éppen valami munkálatokra volt szükség a csatornahálózatban, de eléggé sokkoló volt a reggeli órákban a körülöttünk lengedező szag.

A kakas, a páva és a pávacska birodalma

Pár méterre e zuhatagtól indult a túra egy kapuszerű, színesre festett bádogépítménytől, amely a kirándulás kezdő állomását is jelezte. Kísérőink közel ugyanannyian voltak, mint mi, de csak két fővel lehetett angolul kommunikálni. Ruhájuk fölé fekete mintás, fehér pólót húztak.  A fekete minta a Museo de Favela (MUF) kakast, pávát, pávácskát, magas hegyet és a helyi kultúrát jelképező pávatollakat, vagyis a múzeum logóját formázta. A logót egyébként egy jól ismert brazil graffitiművész készítette, aki az ACME felirattal szignálja alkotásait és már egy évtizede foglalkozik Rio színesítésével. Kísérőink közül ketten a favelákban nőttek fel, s megkértek bennünket, hogy viseljünk egy színes, a műhelyükben készített textil virág-kitűzőt, jelezve, hogy összetartozunk. Kérték, hogy lehetőleg a csoport együtt mozogjon, ne szakadozzon szét. Feladatunk lett volna az utunk során szembejövő helyiekkel a kapcsolatfelvétel, és adott esetben beszélgetés arról, hogy tudnak-e a múzeumról, ha igen, mit gondolnak róla, mik a személyes élményeik ezzel kapcsolatban.

Hamar az út mentén frissen épített, egyszintes, társasház jellegű épület húzódott, melyet még nem laktak be. Életveszélyessé nyilvánított épületek helyett húzták fel állami pénzből, részben a terület biztonságosabbá tétele reményében.

A favelákban szinte kizárólag gyalog lehet közlekedni. Néhol kétkerekű járművel is megközelíthető, de minden terhet - pl. építőanyagot is - lényegében csak háton cipelve, legfeljebb kiskocsin lehet feljuttatni a meredeken húzódó hegyoldalakra. Az Ipanema, Copacabana és Lagoa körülvette meredeken magasodó hegyen húzódnak a Cantagalo (kakas), Pavaozino (pávácska) és a Pavao (páva) elnevezésű favelák.

Valójában steet art múzeum

A favela szó eredetileg egy szúrós, alacsony fát jelöl, ami a Bahia tartományban őshonos Brazíliában. Az első favelákat a 19. században alapították egykori rabszolgák, illetve egykori, földnélküli katonák városi környezetben.

A Museo de Favela (MUF), vagyis lényegében az úti célunk, az egész városrész szabadtéri múzeuma. De itt ne egy skanzenre, vagy egy ökomúzeumra gondoljunk. Bár, mint helyben megőrzött (in situ) társadalmi múzeum megvalósítható lehetne. Jelen esetben viszont inkább egy street art múzeumról van szó, amelyben a helyi történelem, a mindennapi élet, a népművészet is helyet kap, egyfajta élő múzeumi formában.  A múzeum alapító filozófiája szerint „Mi egy múzeumban élünk. Élő gyűjtemény a múzeumban.”

A szűk utcákban festett, a helyi életet bemutató graffitik adják a múzeum képanyagát. Lényegében e graffitik mesélik el a helyiek egykori és mai életét, vezetnek be egy különleges vizuális világba. Önreflexív műfajról van szó, hiszen minden egyes kép saját magukra, múltjukra és jelenükre reagál. Láttunk graffitit arról a járműről, amivel egykor a munkásokat szállították a városból az idénymunkára, vagy festményt a favelát segítő, fejlesztő politikusról, aki bevezetette a vizet a favelákba. De megjelenik a számítógépén játszó kisfiú, természetesen egy számítógépes bolt falán, egy fociklub, vagy éppen Szűz Mária alakja.[1]

A Museo de Favela missziója, hogy a Cantagalo (kakas), Pavaozino (pávácska) és a Pavao (páva) elnevezésű favelákat kulturális, turisztikai emlékhellyé alakítása, elmesélje a riói favelák létrejöttét, a szamba eredetét, a fekete kultúra, az északkeleti mineiros bevándorlók kultúráját, vizualitását, és táncvilágát. A múzeum szórólapja szerint ezt tartják az első olyan szabadtéri múzeumnak, amely a favelák területén húzódik, és ahol most is közel 20 000 ember él.[2]

A múzeumot 2008-ban tizenhatan hozták létre civil szervezetként, arra válaszként, hogy mennyire nehéz támogatást és hitelt szerezni egy területi múzeumnak, amely a favelák kultúráját szeretné bemutatni. A MUF 3 apavetésre épült: béke, megfontoltság, szabadság. A 16 alapítóból 81 % itt él a favelákban, van köztük artista, képzőművész, zenész, táncos, rádiós, újságíró, fotós, jogász építész. Ők irányítják a mai napig a múzeumot. A múzeum egyelőre nem rendelkezik fix fizetéses alkalmazottakkal, hanem alapvetően önkéntes és projektalapon működik, miközben keresik a befektetőket, támogatókat, hogy álmaikat valóra válthassák.

A múzeum 12 hektárnyi területet ölel föl, rendkívül gazdag archívuma van a kultúrára és életmódokra vonatkozóan, valamit 5300 tárgyból áll a gyűjteménye, amelyek mind a helyi szűk utcácskákhoz, lépcsőkhöz kapcsolódnak. Ugyanígy a favelához és lakóihoz kötődik az az oral history gyűjtemény, amely az itt élőkkel készült, és bemutatja a favela történetét, az ott élők hétköznapjait, munkáját, hitét.

A MUF-ra mint a kulturális turizmus kiemelt vagyonára tekintenek, amelynek részvényesei a favelák lakói. A MUF célja nemcsak az, hogy a külvilág új szemmel tekintsen a favelákban élő cariokákra (rióiak), hanem, hogy munkahelyeket, bevételeket és fejlesztéseket teremtsen a helyiek számára. E múzeum-projekt nyereségének tekintik a favelák jobb kapcsolatát az állammal, a külvilággal, és keresik az együttműködés lehetőségeit más múzeumokkal is.

A dolgok sűrűjében

A favelák útjain színes kezeket helyeztek el, amelyeken ujj mutatja, merre találhatók a megtekintésre és megőrzésre érdemes falfestmények.  Egyszerű múzeumi jelek ezek, amelyek

Valójában tényleg belecsöppentettek bennünket sűrűjébe. Miután a tetőről megcsodálhattuk a kilátást, a templom felett húzódó emeleten létrehozott közösségi termekbe zsúfoltak bennünket. Műanyag terítővel lefedett asztalokon, műanyag székeken, műanyag tányérokból és evőeszközökkel kóstolgathattuk a kiporciózott helyi ételeket, miközben helyi művészek szaladtak, cipelték festményeiket, alkotásaikat és a helyi szertartásmester, aki túláradó, néha számunkra erőltetett kedvességgel igyekezett folyamatosan a csúcson tartani a hangulatot.

Az ételek valójában többségében kifejezetten finomak voltak: a feijoada erősen hasonlított a hazai csülkös babfőzelékre. A favelékban ez ünnepi eledel, amit sörrel és a jellegzetes helyi cukros, rumos, lime-os koktéllal, a caipirinha-val fogyasztanak. Érdekes, sűrű étel a Baiao de Dois, ami alapvetően babos rizs szárított hússal. Valójában észak-kelet brazíliai bevándorlók hozták magukkal e favelákba. A neve – Baiao - egy zenei ritmust takar, amely nagyon népszerű észak észak-keleten.  Egyikünk kedvence a Bobó de camarao volt, ami egy a Bahia tagállamból származó étel és afrikai eredetű. Manióka krém pálmaolajjal, kókusztejjel összekeverve, korianderrel, borssal és sóval ízesítve, pici rákokkal megfőzve. Rendkívül ízletes, nekünk rizzsel tálalták, nagyon pici adagokban. A favelákban csak igen különleges alkalmakkor fogyasztják.

A program végén ismét vezetők segítették ki csapatunkat e városi rengeteg világából, s döbbenten érzékeltük az utcák közötti hirtelen változást, ahogy egyik pillanatról a másikra a Copacabana üzletei és fényes homokja tündökölt előttünk, miközben a fejünkben még a favelákban ért benyomások tolongtak.

[1] A graffiti helyzete, alkalmazása e vidéken összehasonlíthatatlan a hazai viszonyokkal. Rióban a street art e formája civil szervezetetekkel női aktivisták alkotásaiként is megjelent, hiszen pl. egy fiatal graffiti alkotó az először 2006-ben meghozott brazil családon belüli erőszakról szóló törtvény ismertetését is e formában tűzte ki céljául és sikerrel alkalmazta is. Bővebben itt!

[2] Valójában nem ez az első múzeum Rió faveláiban, az első múzeumot ilyen helyen Rióban 2006-ban hozták létre Museo da Maré néven (www.museudamare.org.br), ami egy nagy hajózási raktárban húzódik. Az 1990-es évek végétől kezdték gyűjteni a helyi kulturális anyagokat civil szervezet formájában, a CEASM (Maré Center of Study and Community Action) keretein belül, és 10 év kellett, hogy eljussanak az alapításig. Ebben a múzeumban 12 témára osztva mutatják be a favelák életét: víz, otthon, munka, ellenállás, gyerekek, szórakozás, hitek és félelmek. A múzeum egyik fő attrakciója egy favela-beli ház élethű másolata eredeti tárgyakkal berendezve. Ez a favela azonban sok szempontból eltér a MUF területétől, ugyanis a Guanabara-öböl mentén húzódik, teljesen mások a természeti és környezeti adottságai.