©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Irsai, a modernista designer

A Holokauszt Emlékév alkalmából "Budapesttől Tel-Avivig: Irsai István modernista designer" címmel rendhagyó kiállítás nyílt az Izraeli Kulturális Intézetben.

Irsai István: Bagarol
1935. (OSZK, PKT, PKG.1935/191)

A reklámgrafikusok, plakátművészek közös sorsa, hogy nevük gyakorlatilag eltűnik a kép mögött. Egy ütős kép, jól eltalált szlogen generációról generációra öröklődik, miközben alkotójáról már rég elfeledkezett a hálátlan közönség. Irsai István sem járt jobban.

A Modiano cigarettapapírt reklámozó pöfékelő parasztlegénye, vagy a zománcfazekak alját évtizedeken át pecsétként díszítő pettyes kendős női fej mindenkinek megvan, de a név tízből kilenc embernek ma már semmit sem mond. Holott a 30-as években, a modernista plakátművészet fénykorában Bortnyik Sándor és Berény Róbert mellett Irsai volt a legkeresettebb reklámgrafikus Budapesten. Kalandos élete során többször megfordult Tel-Aviv és Budapest között, kétszer is kivándorolt Izraelbe.

Először 1926-ban költözött ki, de csak a vészkorszak után telepedett le családjával véglegesen az új zsidó államban. Kétlakisága és több országban szétszóródott műveinek viszontagságos sorsa is szerepet játszhatott abban, hogy ma már kevesen kapják fel fejüket neve hallatán.

A sokoldalúan tehetséges Irsai István valójában hegedűművésznek készült, de az első világháborúban szerzett sebesülése derékba törte muzsikusi karrierjét. A háború után a Műegyetemen tanult építészetet, de emellett festett és rajzolt is, majd a húszas évek elején a Globus nyomdában a nyomdászati technikák minden csínját-bínját elsajátította. Később sem szorult soha mások segítségére, maga felügyelte plakátjainak nyomtatását, és új műfajokat vezetett be. Plakátfalakat készített, sőt óriásplakát nyomtatással is kísérletezett.

Irsai István: Modiano, 1931. 
(OSZK, PKT, PKG.1931/154)

1926-ban költözött először Palesztinába, ahol a zsidó művészvilág aktív tagjaként részt vett az első izraeli színház, a HaKumkum (Az üst) alapításában, számos díszletet és plakátot készített nekik. Építészként Bauhaus-stílusú házakat tervezett, de legmaradandóbb művét mégiscsak a tipográfiában alkotta, amikor létrehozta az első modern héber blokkbetűt. A tradicionális vallású csoportok tiltakozása ellenére a „Haim” font hamar népszerűvé vált. A kanyargós ívek redukálásával létrehozott geometrikus hatású, áttekinthető írásképet mind a mai napig használják, főként újságok fejlécein, szalagcímekhez. Későbbi latin betűs szignója ugyanezen az elven alapult: a talp nélküli, modern blokkbetűk és az „i”egyenes vonala felett vörös pont szó és kép volt egyben.

Amikorra Irsai 1929-ben visszatelepült Budapestre, már az emigrációból hazatért modernista mesterek Bortnyik Sándor, Berény Róbert és Kassák Lajos forradalmian új stílusú plakátjai uralták az utcaképet. A dinamikusan fejlődő cégek új arculatra vágytak, célzott reklámot akartak.

A geometrikus formákból, merész vonalakkal és kontrasztos színekkel alkotott kompozíciók harsányak, de hatásosak voltak. Eltűntek a felesleges cikornyák, a szecesszió édeskés reklámfigurái, az új plakát a reklám tárgyára összpontosított, a lényegre tört.

Nor-Coc fürdőtrikó, 
1935.
(OSZK, PKT, PKG.
1938/262)

Irsai munkáin a mesterien uralt tipográfia az emblémaszerű képi megfogalmazással egyenrangúvá vált: a kompozíció mintegy pórázon vezette a pillantást. Emellett emlékezetes reklámfigurákat alkotott.

A Nor-Coc kötöttárugyár fürdőtrikóját vagy svájcisapkáját reklámozó, alig pár vonallal egyénivé tett, pikáns arcú modern lányalakja, vagy a már említett Lampart zománcáruk fejkendős menyecskéje ma is beazonosítható, láttukra beugrik még a rég eltűnt márkanév is. Irsai a kereskedelmi megrendelések mellett (Tungsram, Modiano, Flora, Albus) az OMZSA zsidó segélyszervezetnek tervezett falragaszt, hirdetést, piktogramot, de például olcsó áramszolgáltatást propagáló plakátjaival állami megbízásoknak is eleget tett.

Az egyre ellenségesebb antiszemita közhangulat ellenére 1944–45-ben a miniszterelnökség reklámtanácsadói között is feltűnik a neve. 1944-ben családjával együtt csatlakozik a Kasztner Rezső-féle mentővonathoz, amely a bergen-belsen-i haláltábor melletti külön lágerbe viszi utasait; onnan hat hónap gyötrő várakozás után Svájcba kerülnek. Bergen-Belsenben készültek élete legkülönösebb alkotásai: groteszk képeslapsorozatot rajzolt a „gondtalan békeidők” divatos turisztikai plakátjainak modorában.

Csakhogy itt az aranymetszés szabályai szerint alkalmazott kompozíciós elem a szögesdrót, amely a Cultura Germanicát hirdeti, a szépen formált betűk pedig a tábori „gyermekdivatot”, vagy a Murok Bergenbelseniensisszel tarlórépa levest „reklámoznak”. A Molnár C. Pál és Pólya Tibor úti plakátjait idéző festői kompozíciókban a koncentrációs tábor őrtornyai és barakkjai keverednek a menekülést jelképező óceánjáró és a jeruzsálemi Dávid-torony sziluettjével.

A táborban foglalkozott először a Zsidó Pantheon tervével is, amely a pusztulásra ítélt zsidó kultúrának állított volna szimbolikus emlékművet. A terv központi eleme újra a héber abc. A betűket a szobor formát és építészeti installációt keresztező, pavilonszerű kis építményekként képzelte el, amelyekhez a zsidó kultúra egy-egy meghatározó alakját rendelte.

Irsai István: Lampart önfűtőkád, 1934. 
(OSZK, PKT, PKG.1934/151)

A Pantheon felállítását a leendő zsidó államba vizionálta, de a megvalósításra sosem került sor. 1945-ben jutott el családjával Palesztinába, ahol újraépítette reklámgrafikusi karrierjét. Az 1948-ban megalakult Izrael állam propagandamunkájában is aktív szerepet vállalt, keze alól politikai hirdetések, termelőmunkára buzdító plakátok sorozatai kerültek ki. A háború előtti pesti plakátjainak stílusa köszön vissza az izraeli falragaszokon, ismerős reklámfiguráit a helyi cégek szolgálatába állította. Élete végén már inkább a festés és a szobrászat foglalkoztatta.

Számos kereskedelmi plakátjával szerepelt már kiállításon idehaza és külföldön is, de 1968-as halála óta a teljes életmű különböző korszakait felvillantó, önálló kiállítást most első ízben a budapesti Izraeli Kulturális Intézet szentel Irsai Istvánnak, amelyet 2014. június 30-ig láthatnak, nemcsak a plakátrajongók.

Budapesttől Tel-Avivig: Irsai István modernista designer
Izraeli Kulturális Intézet / Mala Zisser épület (Budapest, Paulay Ede u. 1.)
2014. április 23. – június 30.