©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Typisch Deutsch: németekről másképpen

Meghosszabbított nyitva tartással, június 9-ig tekinthető meg Rolf Sachs huszonnégy installációt felvonultató kiállítása a kölni Museum für Angewandte Kunstban. A kiállítás a német lélek rejtelmeibe vezet be minket formabontó módon.

Rolf Sachs (1955-) Londonban élő konceptuális művész és designer. Minimalista, gyakran humoros alkotásai a művészet és a design határmezsgyéjén mozognak. Alapvetően a tárgyakhoz fűződő érzelmeinket és asszociációinkat vizsgálja, újra-kontextuálásukkal felülírja a hétköznapi percepció által diktált szabályokat, és a tárgyakat sajátos, egyedi univerzumba emeli át. Művészi karrierje a nyolcvanas évek közepén indult, több jelentős intézményben volt csoportos kiállítása, mégis egészen januárig kellett várni első szóló kiállítására, melyet a Museum für Angewandte Kunstban rendeztek Kölnben. A Typish Deutsch a németekről alkotott sztereotípiákra, jellemző tulajdonságokra világít rá huszonnégy alkotáson (installáció, újraértelmezett tárgyak) keresztül.

Oly távol, mégis oly közel

Sachs úgy nyilatkozott, hogy külföldön élő „megfigyelőként” maga is úgy érzékeli, hogy a németekről alkotott vélemény az utóbbi években pozitívan változott, az ország gazdasági, tudományos és kulturális eredményeit külföldön is értékelik. A kiállítás másik, személyesebb indítéka saját vágya, hogy közelebb kerüljön német gyökereihez, újraépítse saját német identitását. Sachs igazi világpolgár: félig francia, félig német, Svájcban nőtt fel, ma pedig Londonban él iráni feleségével. Úgy fogalmazott, hogy európainak tartja magát, de művészi nyelve német.

A kiállított tárgyak is tükrözik ezt a „németséget”: egyértelmű, lényegtörő, minimalista re-interpretációkat láthatunk. Alapvetően funkcionális tárgyak újraértelmezése és re-kontextuálása volt a művész célja.

Gyorstalpaló „német lélektanból”

A kiállítás alaposan körüljárja a német lélek és szellem útvesztőit. A Constantin Brancusi Végtelen Oszlopa alapján készült alkotás, a Die Unendliche Geist ( A Végtelen Szellem) a német intellektusnak állít emléket az egymásra helyezett, német írók és tudósok által írt könyvekből felépített bronz oszloppal. A német lélek szenvedélyes! Mi sem bizonyítaná ezt jobban, mint a mai napig érzékelhető romantikus beállítottság. A Romantik (Romantika) című alkotás egy medencéből áll, melybe folyamatosan csöpög a tinta a feléje akasztott a tollból. A ködszerűen gomolygó tinta az evilágból való menekvést, egy új, titokzatos univerzum teremtését szimbolizálja. Szintén a romantika eszközkészletét járja körbe a Sehnsucht (Vágy) elnevezésű installáció, mely a racionalitás és az emóció örök küzdelmét jeleníti meg, a mérleg két serpenyőjére helyezett aggyal és szívvel. Tipikus német érzelem a Schwermut (Melankólia), a Sturm und Drang ok nélküli világfájdalma, melyet Sachs a lelket nyomó súly megjelenítésével érzékeltet: egy rézgolyót helyezett egymásra rakott filclapokra.

Csak gondosan, csak szépen....

Természetesen a kiállítás alapját képezik a német precizitást, a komikumba hajló rendszeretetet középpontba állító művek. A Genaugkeit (Alaposság) című alkotás egy túlméretezett réz mérőón, mely a valóságban annak megállapítására szolgál, hogy egy felület teljesen függőleges-e. A precizitás mintegy elő-követelményként értelmezhető, mely a német lélek kvintesszenciáját adja. A túlméretezett, funkcionalitását vesztett tárgy mégis azt jelképezi, hogy a teljes tökéletesség elérhetetlen. A Fleiß (Szorgalom) névre keresztelt installáció, mely egy üvegburába bújtatott kerti törpét takar, egyszerre szimbolizálja a mesék szorgos törpéit és a fejlett ipart.

Talán a leghírhedtebb német tulajdonságot állítja középpontba a Pünktlichkeit (Pontosság) elnevezésű alkotás, mely egy folyamatosan visszaszámláló digitális órából és egy kakukkból áll, kiválóan reprezentálva, hogy bár a technika változik, egy dolog biztos: a németek öt perccel előbb érkeznek minden találkozóra. A Reinlichkeit (Tisztaság) egy újabb legendás jellemzőt, a rendszeretetet mutatja be. A borotvapamacsokból kirakott szőnyeg taktilis művészi alkotás, amely a hétköznapi tárgyaknak művészi jelleget kölcsönöz. A bürokratizmus útvesztői Kafkához hasonlóan Sachsot is megihlették: az Amtsschimmel (a túlzott bürokratizmusra vonatkozó német kifejezés) egy különböző német jellemzőkkel ellátott pecsétekből álló installáció, a felhalmozott pecsétek a túlzásba vitt papírmunka groteszk jellegét szimbolizálják. A Sorgfalt (Gondosság), mely a Werkstatt für Historische Muster által hímzett terítő, egyszerre jelképezi a hagyományhűséget, a precíz munkát és a „Made in Germany” minőséget.

Spaß muss sein

Németnek lenni öröm. Mi sem mutatná be ezt jobban, mint a Gaudi (délnémet kifejezés az örömre) névre keresztelt szánkó, amely a vakmerő és szabad gyerekkorba röpít vissza minket. A Geselligkeit (Társaságszeretet), az egyszerű, erdei padokból formált bronzszobor a szociális interakciók nyitottságára (hiszen a padokra bárhogyan leülhetünk) és az emberszeretetre utal. A nyitottság egészen a végletig fokozódik az FKK (Freikörperkultur tehát Nudista Mozgalom) elnevezésű „terráriumban”, ahol apró meztelen műanyag figurákat tekinthetünk meg felidézve a nudizmus hőskorát, a hatvanas éveket, amikor mindez a fennálló szocialista rendszer elleni lázadást is jelentette. Az FKK-hoz hasonlóan a Wanderlust (vágy az utazásra) is német kifejezés, a sétálóbot és a ráragasztott különböző városok matricái az ismeretlen felderítésére csábítanak. A das Maß (Mérték) egy Nymphenburg porcelánból készült túlméretezett söröskorsó, mely humorosan mutatja be mértéktelenség és sörivás összefüggéseit.

A németség árnyoldalai

Bár az egész kiállítást körbelengi az ironikus jelleg, a művész néhány mélyebb problémára, negatívumra is rámutat. Az Angst (Szorongás) a német nyelvből eredő kifejezés, amely a lelket körbelengő világfájdalomra (Weltschmerz) utal. Sachs mindezt a Heidegger Sein und Zeit című könyvét összeszorító gépezettel érzékelteti. Nem véletlen a választás, hiszen a filozófus meggyőződése szerint az „Angst” az emberi létezés alapja. Szintén német kifejezés a Schadenfreude (Káröröm), mely olyannyira egyedi, hogy az angol nyelv is átvette. A mások baján való derülést a művész egy tipikus, a másik kiütésén és taktikázáson alapuló társasjáték felnagyított szőnyegszerű változatával érzékelteti. A Vorsicht (Elővigyázatosság) a német lélek árnyoldalait tárja elénk, hiszen a faládát nyitó kulcs mélyen elrejtve található, bizonyítva, hogy nem lesz könnyű megnyernünk újdonsült német ismerősünk bizalmát.

Görbe tükör?

A művek mindegyike 2013-ban, kifejezetten a kiállításra készült. Végighaladva a kiállításon mindvégig érezhető az összetartozás, a koncepció következetes és követhető. A műveket egyrészről összeköti a közös médium és mondanivaló, másrészről mindegyik alkotás egyedi történetet mesél, saját narratívával rendelkezik. A kiállított alkotások mennyisége éppen elegendő ahhoz, hogy az irónia ne váljon túlzássá, és ne forduljon a visszájára, sokat segítenek ebben a rövid, csattanós műleírások is. A művek különlegessége, hogy egyaránt „beszélnek” a németekhez és a külföldiekhez is, bár kétségkívül a „hazaiaknak” több emóciós kötődése van a tárgyakhoz. Sachsnak ezenkívül kiválóan sikerült úgy rámutatnia kényes kérdésekre és problémákra, hogy mindez ne váljon bántóvá. A kiállítás ebből a szempontból összekapcsolható a budapesti Műcsarnokban 2012-ben bemutatott Mi a magyar? című kiállítással. Azonban a közvéleményt végletekig megosztó magyar példával szemben Sachs művei tapintatosabbak és könnyebben értelmezhetőek. A két kiállítás célja egyaránt a szembenézés, azonban a német művész mindezt könnyedebben prezentálja, így nagyobb és lelkesebb közönségre is számíthat, mint a műcsarnokbeli kiállítás esetében.

A művész nem titkolt vágya volt, hogy bemutassa, a nácizmus borzalmain túllépve mennyi pozitív vagy akár humoros asszociáció köthető a németekhez. Bátran kijelenthetjük, hogy ezen küldetését sikerrel teljesítette; a kiállításon nem lehet mosoly nélkül végigsétálni.