©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Dívák 100

Mészáros Ági, Lukács Margit, Tolnay Klári: a 20. századi magyar színjátszás három kiemelkedő női alakja. Kiállítással emlékeznek száz évvel ezelőtt született dívákra.

A magyar színház- és filmművészet száz évvel ezelőtt született három kimagasló egyéniségének, Tolnay Klárinak, Lukács Margitnak és Mészáros Áginak állít emléket a pénteken nyílt tárlat Pécsen, ami a Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSZT) off programja, és az Országos Színháztörténeti Múzeum és intézet rendezésében készült.

Lakatosné Ircsik Teréz, a kiállítás egyik kurátora elmondta, hogy a Művészetek és Irodalom Házában látható mintegy hetven fotót bemutató tárlat az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet kiállítóhelyén, a Bajor Gizi Színészmúzeumban még márciusban berendezett Díva, Színész, Nő című tárlat anyagának egy része. "A koncepciónk az volt, hogy bemutassuk: a 20. század történelme hogyan érintette meg a három, színpadi fellépéseivel, magánéleti kapcsolataival egyaránt példát mutató színésznő sorsát" - nyilatkozta a kurátor. Hozzátette, hogy Pécsen a művésznők több portréja mellett legnagyobb szerepeik, kimagasló alakításaik egy-egy jellegzetes pillanatát láthatják az érdeklődők. A válogatás csak a POSZT ideje alatt tekinthető meg, a teljes kiállítás augusztus 31-ig tart nyitva a Bajor Gizi Színészmúzeumban.

A kiállítást Császár Angela színművész nyitotta meg, aki egyben a találkozó idei versenydarabjainak egyik válogatója is volt. A három díva méltatásakor elmondta: mindegyiket ismerte, kezdő korában a közelükben lehetett, s játszhatott velük. Lukács Margittal kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy ő "az éj királynője", "az örök Éva", aki mindig jelenség volt, s akinek máig őrzi varázslatos hangját, gyönyörű beszédét, okos megjegyzéseit. Mészáros Ágira emlékezve felidézte, hogy "tüneményes lényét" egy mozifilmből ismerte meg, s a díva emberségéből segítőkészségéből neki is jutott, amikor kezességet vállalt lakáshitel-felvételéhez. Kitért arra, hogy Mészáros Áginak nehéz sors jutott, de sohasem panaszkodott kettétört pályája miatt, egy késői szerelemmel pedig társat kapott, éppen akkor, amikor a legnagyobb szüksége volt rá. Császár Angela Tolnay Klárit a hangosfilm üdvöskéjének, a Vígszínház tüneményének, igazi állócsillagnak nevezte, aki - legyen szó tragédiáról, vígjátékról, zenés bohózatról vagy kortárs darabról - mindenben hitelesen játszott, a magánélete pedig feloldódott a színházban, a gyermekei és társai a kollégái voltak.