©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

„Kimegyek a doberdói harctérre”

Sok százezer magyar baka vonult a Nagy Háborúba, ismeretlen tájakra, hogy hazáját, országa becsületét megvédje, életét a királyért, a császárért áldozza. A jászberényi laktanyából 1914. augusztus 7-én indult el a frontra az első katonai egység.

A jászberényi Jász Múzeum arra vállalkozott, hogy emléket állít a jászsági honvédek hősi helytállásának, a világháború kitörésének 100. évfordulója tiszteletére. Az időszaki kiállítást július 24-én nyitották meg. A múzeumnak igen jelentős, a témához kapcsolódó saját anyaga volt; többek között egy lelkes lokálpatrióta, dr. Kele István – aki harcolt az I. világháborúban - hagyatékát is őrzik, melyben iratok, dokumentumok és sok tárgy is található. A kiállítás hírére pedig számos tárgyi emlék került elő a település lakóitól is; sokan porolták le a padlást, így a múzeum kapott katonaládától fegyvereken és harci sisakokon át nagyon sok felszerelési tárgyat és több ezer fotót az egykori bakákról és családjukról.

A tárlaton a boldog békeidők hangulatát is a terembe varázsolták. A békebeli kávéházi sarokban a korabeli újság is ott van, s a helyi boltok hirdetései, plakátjai, idézik a békés korszak működésének perceit. Ebbe az idillbe csapott bele a háborús helyzet, a hadba vonulás kötelessége. A családok igyekeztek fényképeket csináltatni, hogy a katonafiúnál legyen emlék – hazavárunk. A kiállításban rengeteg fotó borítja a paravánokat. Sok jelvény, kitüntetés, a katonai egységeket megkülönböztető jelzések is vannak a gyűjteményben, és a Ferenc József portréjával díszített obsitlevelek is, melyet sok család megőrzött máig, hiszen az odaveszett fiúról, férjről, apáról, nagypapáról gyakran nincs is más emlék.

A Jászságból behívott katonák jórészt a 29. gyalogezredben, a 68. császári és királyi gyalogezredben és a 13. jászkun huszárezredben küzdötték végig a Nagy háborút. Leginkább a szerbiai hadszíntéren, de Galíciában, 1915-17-ben Bukovinában és Moldvában is harcoltak, 1917-ben az olasz hadszíntéren, az Isonzónál is. Besenyi Vendel helytörténeti kutató a katonaság, a honvédelem helyi vonatkozásainak jó ismerője. Ő mondta el, hogy Jászberénynek 774 katona volt a vesztesége, a Jászságnak mintegy 3500-4000. Kutatásai során azonban még mindig talál olyan adatra, amivel ez a szám növekszik. Pedig a Nagy Háború alatt és után sokféle lista készült, mert nagyon is számon tartották hősi halottaikat a helyi közösségek. Így tudhatjuk, hogy az első jászberényi hősi halott Gere Kálmán főhadnagy 1914. augusztus 29-én esett el.

A harctéri megpróbáltatásokat is igyekezett a múzeum a látogatóknak bemutatni. Egy bunkert is találunk a kiállításban, ahol a felszerelések, a fegyverek, a korabeli eszközök is ott vannak a gyalogsági ásótól a kulacson át a látcsőig. Katonaládák hevernek a szögesdróttal bekerített földbe vájt bunker előtt, de katonai sátrak, gázmaszkok is láthatók a tárlaton.

A kiállítás a hátország összefogását is megmutatja: a Vöröskereszt mindenütt megjelent, ahol bajba jutottakon kellett segíteni. Jászberényben több hadikórházat is felállítottak. A helyi, városi kórház orvosai folyamatosan tartottak tanfolyamokat a hölgyeknek, hogy szakszerű segítséget kapjanak a sebesültek is. A sors iróniája, hogy két vöröskeresztes orvos, akik 1914-15-ben a tanfolyamokat vezették, 1944-ben a holokauszt áldozataként vesztették életüket.

A Nagy Háború után minden település emléket állított a hősöknek, ezt törvény is előírta. A kisebb településeken a neveket is felvésték az emlékművekre. A Jászságban található szobrok, emlékhelyek fotóit is láthatjuk a berényi múzeumban, ez év végéig biztosan.