©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Egész Szombathely az Adriában fürdik

Augusztus 20-án nyílt meg a Savaria Múzeum utolsó kiállítása az Adria-sorozatban, Sólepárlás az Adrián címmel. Így most már 8 különböző Adria-tematikájú kiállítást láthatunk Szombathelyen.

Egyszer régen, annyira nem is a messzi múltban a szombathelyi Savaria Múzeumnak, amelyet akkor még Vármegyei Múzeumnak hívtak, volt egy igen szép Adria-gyűjteménye. Az anyagot egy lelkes, műgyűjtő gróf, Széchenyi Rezső adományozta a két világháború között az intézménynek. Az idős gróf azonban hiába gyűjtötte kitartóan a tengeri élővilágot bemutató anyagot, halála után, 1929-ben, a Múzeumi Bizottság úgy döntött, megszabadul tőle. A műtárgyak végleges konzerválása kisebb vagyont emésztett volna fel, a gyűjtemény kiállított tárgyai nagy helyet foglaltak el, mi több, az akkori szakemberek úgy gondolták, hogy maga a gyűjtemény sem illeszkedik a múzeum gyűjtőkörébe.[1] Széchenyi Rezső Adria-gyűjteménye így az egykori Premontrei Gimnáziumba került, ahol a második világháború során megsemmisült. Mivel sem a múzeumban, sem az iskolában nem leltározták be tételesen az anyagot, csak sejthetjük, mi minden tartozhatott a gyűjteményhez. A történet talán igaz sem volna, ha egy-két levél és hírmondóként egyetlen darab delfinkoponya nem marad a múzeum tulajdonában. Ezt az emléket 2014. szeptember 30-ig tekinthetjük meg a Savaria Múzeum Víz alatt – múlt felett című kiállításában.

 

 

 

Veszteségből kiállításrendszer

A Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum különböző tagintézményeiben Adria, a közelség tengere címen futó nyolc kiállítás akár erre a veszteségre is reflektálhat: hogyan nézne ki ez az Adria-gyűjtemény, ha a múzeum sajátjának tekinti a horvát és a dalmát tengerpart kutatását? Milyen irányban bővülhetett volna az anyag? Mit láthatott Széchenyi Rezső az Adriai-tengerben, amely szenvedélyes gyűjtővé tette? Mit láttak a kortársai? És mit látunk mi?

 

Víz alatt – múlt felett

Az első kérdésekre a Savaria Múzeum dísztermében kapjuk meg a választ, ahol a méretes teret jelen pillanatban a tenger tölti ki. A kiállítás egyik kurátora, Vig Károly maga is gyűjtő, aki talán ugyanazzal a szenvedéllyel figyeli, kutatja az Adriai-tenger állatvilágát, mint az egykori adományozó. Ugyanakkor egyben muzeológus is, akinek a tárgyakkal és a látogatókkal speciális viszonya van, a kiállítás pedig jó alkalom arra, hogy minderről beszéljen. Saját gyűjtése és más, horvát múzeumoktól kölcsönzött tárgyak segítségével mutatja be az Adria legjellemzőbb élőlényeit, külön figyelmet fordítva arra, hogy megismerhessük azokat a fajokat, amelyekkel a parton, fürdőzés közben, netalán a piacon vagy az étlapon, illetve az ajándéktárgyak között találkozhatunk. (A kiállításhoz vezető is tartozik, amelyben valamennyi kiállított fajról bőséges információt kapunk. [2])

 

 

A Csípnek és szúrnak, Héjakba zárva, A vizek urai, A tenger szörnyei – kicsiben, Különleges élőlények az Adriai-tengerből tematika szerint csoportosított anyag egy látványos installációs elemben ér össze: egy kék színű hordóvár uralja a termet. Az egymásra helyezett hordók egyrészt félelmet keltenek, szinte érezzük, ahogy szétcsúszik, és a vízbe kerül mindaz az anyag, amit ebben szállítanak. Amikor azonban közelebb lépünk, látjuk, hogy ezúttal nem pusztán olajoshordókkal állunk szemben, hanem az egykori csodakamrákat idéző installációval, amelyben preparátumokat tekinthetünk meg. A rákok, halak, tengeri csillagok ebben a térben teljesen elszakadnak az élővilágtól, élettelen műtárggyá, a múzeumi tudásközvetítés eszközévé válnak. A kiállítás ezen a ponton a korrekt bemutatás mellett, múzeumi gegként is felfogható: ahhoz, hogy a természetkutatók bemutathassák az élővilág elemeit a kiállítóterekben, az esetek döntő többségében el kell pusztítaniuk őket.

 

 

A terem átellenes oldalán a múzeum régészei ezt a problémát fordítják meg, amikor a víz alatti archeológia által felszínre hozott tárgyakat mutatják be. Itt a tengerfenék élettelen tárgyai kelnek életre, a történelemtudomány segítségével. A múzeumban kiállított régészeti emlékeket Poreč környékén, Loron és a dalmáciai Split közelében fekvő szigeteket körülölelő tengerből emelték ki horvát, olasz és francia szakemberek. Az itt előkerült amforákon keresztül szóba kerül a tengeri szállítás, a mediterrán világ egyik legfontosabb tengeri kikötője, Aquileia, ahol hajdan kocsikra rakták többek között a Pannóniába szánt olívaolajat, halszószt és más luxuscikkeket. Mivel a tengeri szállítás Isis istennő oltalma alatt áll, már indulhatunk is az Iseum Savariense – Év múzeumaként is elismert – modern kiállítóterébe, ahol egy másik tárlatban teljesedik ki ez a téma.

 

Út az Adriához/Örökzöld szentély

Ha végiggondoljuk, mi is az, ami Szombathelyt és az Adriát összekapcsolja, valószínűleg mindenkinek a Borostyánkőút jut eszébe. Október 5-ig látható az Iseumban az a kiállítás, amely a kétezer évvel ezelőtt, a római korban használt kereskedelmi útvonal részleteit tárja a látogató elé. A kiállításban látható kocsi sajnos nem római kori modell, és valahogy a múzeum állandó kiállításának elején tapasztalható átgondoltság is hiányzik a megvalósításból.

 

 

A régészeti anyag azonban némileg kárpótol, mivel az egykori arisztokrácia életvitelét bemutató luxustárgyak segítségével könnyen elképzelhetjük, mit adott a Kárpát-medence a Mediterráneumnak, és mi jutott el az Adriáról az északi tartományokba. Külön ki kell emelni a Splitből érkezett borostyánkő faragványokat, amelyek szépségüknél és értéküknél fogva is kuriózumnak számítanak.

 

Tengerre magyar!

Az utazás, a szállítás, a tenger és a szárazföld kapcsolata azonban nemcsak az ókor problémája. Mi, magyarok, akiknek a tengeri kikötő hiánya, megtartása örök gond volt, igazán tudjuk ezt. A Szombathelyi Képtár szeptember 28-ig látható kiállítása Fiume magyar emlékezetéről beszél, ismét egy magángyűjtő, Skultéty Csaba anyagán keresztül.

 

 

A gyűjtemény darabjai egy tengerbe süllyedt hajórakomány megmaradt kincseiként törékeny és tünékeny aranykort festenek elénk. A kiállításenteriőr – a hely szelleméhez mérten minimalista módon – hajófedélzetet imitál, ahol a távoli múlt utazói, kereskedői, haditengerészei felé pillanthatunk. Ha azonban a turistákra, nyaralókra is szeretnénk egy pillantást vetni, akkor bizony egy házzal, vagy inkább múzeummal tovább kell állnunk.

 

Közeli és távoli múlt

A Smidt Múzeumba átsétálva az Üdvözlet az Adriáról! kiállításban a „boldog békeidők” és a második világháborút megelőző évtizedek fürdőkultúrája, utazási szokásai elevenednek meg. A kedvelt tengerparti fürdőhelyek társasági életét, a családi nyaralások hangulatát szombathelyi polgárok korabeli viseleteivel, képeslapjaival, tárgyaival, fényképeivel idézik meg: napernyőkkel, kalapokkal, fürdőruhákkal. És természetesen elmaradhatatlanok a dualizmus korának tengerészei, akik képzeletben most is megdobogtatják a női szíveket.

 

 

A szombathelyi Adria-kiállítások nemcsak a távoli múltat hozzák közel. A Savaria Múzeum főépületébe visszatérve a kőtár római könyveinek árnyékában saját utazási szokásaink kerülnek fókuszba. A szombathelyi polgárok által gyűjtött tárgyakon keresztül, betekintve a magán és a családi emlékezet birodalmába, a 70-es, 80-as évek nyaralásait eleveníthetjük fel, sajátos tárgyi kultúrájukkal együtt. A Szombathelyi Képtár Múzsám, Adria tárlatán pedig azt vehetjük szemügyre, hogyan inspirálja a horvát tengerpart a kortárs művészeket. Az intézmény tavasszal pályázatot írt ki kortárs képzőművészek számára, amelyre mintegy 80 pályamunkát adtak be. A kiállítás, amelyen az ipar- és médiaművészet is képviselteti magát, ezekből a főleg dunántúli művészek által alkotott művekből válogatott.

 

 

Néprajz és az Adria

Ha átfutjuk az eddigi kiállításokat, elsősorban a magyar múzeumlátogatók, magyar turisták szemszögéből láthatjuk az Adriát. Milyen élőlényekkel találkozunk nyaraláskor? Hogyan kapcsolódik össze történelmünk a tengerparttal? Hogyan nyaraltunk régen és hogyan most? Komoly hiányosság lenne, ha a Savaria Múzeum nem beszélne az Adria mentén élőkről.

 

 

A Savaria Múzeum főépületében látható Falu az Adrián. Isztria néprajza a valóság és a turisztikai kínálat tükrében című időszaki kiállítás ezen a hiányon enyhít. A kiállítást a pazini néprajzi múzeum munkatársai készítették, és a bor kultúrájára összpontosítva tár elénk egy turisták előtt ritkán megnyíló panorámát.

 

 

A Vasi Skanzen augusztus 20-án nyílt Sólepárlás az Adrián című tárlata szintén az Isztriára repít bennünket. A sečovljei gyűjtemény vándorkiállításának köszönhetően megismerhetjük a mezítláb vagy fapapucsban kotró sólepárlók évszázados munkájának hagyományait, tárgyi eszközeit.

 

Azt nem tudjuk, mit szólna Széchenyi Rezső, ha látná ezeket a tárlatokat. Egyik szeme biztosan sírna, hiszen ő tudja, hányféle általa gyűjtött műtárgy nem kerülhetett be a kiállításba, a másik viszont biztosan nevetne, hiszen kiderült, a Savaria Múzeumnak mégiscsak szívügye az Adria! Az Adria, a közelség tengere kiállítássorozat szórakoztató és tartalmas összegzés arról, miként viszonyul egy vidéki város társadalma egy másik ország, főleg turizmus útján megismert vidékéhez.

 

A kiállítások akár a tenger, hullámszerűen értek partot, és húzódnak vissza, azaz a különböző tárlatok más-más időpontban érnek véget. A nyitva tartás a kiállítás honlapján, erre a linkre kattintva ellenőrizhető!

 

---

[1] Vig Károly – Balogh Lajos: A szombathelyi Savaria Múzeum természettudományi tárának története. In: A 100 éves Savaria Múzeum története. Savaria – A Vas megyei Múzeumok Értesítője, 32/2 (2009) 205. o.

[2] Csapláros Andrea – Vig Károly: Az Adria – a közelség tengere. Víz alatt – múlt felett. Szombathely, 2014.

Fotók: Savaria Múzeum