Flóra a növényvilágot megtestesítő mitológiai alak, a Meretrix, hát az viszont nagyon szépen fogalmazva a regisztrált prostituált latinul. Véletlennek köszönhető, hogy Arcimboldo csinált egy fedetlen keblű Flóra-változatot is, az ötletet sikamlós versek adták, amikben az első Flóra festményt összefüggésbe hozták a korabeli Bécs egyik legkapósabb kurtizánjával. Véletlenek összjátéka az is, hogy az 1988-ban bekövetkezett haláláig Brazíliában alkotó Mira Schendel pályája közepén egy barátjától rengeteg rizspapírt kapott, és ez teljesen új úton indította el, aminek része mostmár a poszthumusz világhír is, életműkiállítással a Tate Modernben, Portóban és most Sao Paulóban. Szürreálisnak mondhatjuk azt az összefüggést is, ami egy 1888-as Alma-Tadema kép szabályos akadémikus kompozícióját felülíró rózsasziromözön és az első világháború brit áldozatainak emléket állító, a Tower falán kiömlő pipacsmező között mutatkozik. Az pedig vicces, ahogy Nagy Károly antik értékeket újraélesztő európai birodalma után arról olvashatunk hogyan látja a közép-európai államokat egy New Yorkból ránktekintő művészeti szakember: valami miatt Közép-Európát középkori fejedelemséghez hasonlítja, amiben a magyarok a kézművesek. Ez, művészetről lévén szó, akár dicséretként is értelmezhető. A magyar művészetben fel-felbukkanó, a körülmények abszurditására válaszoló, a rigid helyzetekben egyedül értelmesnek mutatkozó dadaista gesztusokról a Nemzeti Galériában még októberig látható kiállítás egyik kurátorával Százados Lászlóval beszélgettünk. Szerinte az európai dadát és szürrealizmust áttekintő vendég-kiállítás olyan, hogy iskolás csoportoknak kellene özönlenie rá (egyébként özönlenek is a fiatalok, mondjuk nagyobb részt turisták), de szeptemberben látható még egy olyan kiállítás, ami úgy tekinti át a kép fogalmának változásait, olyan jól szemléltet alapfogalmakat, hogy minden iskolásnak, és minden művészet iránt fogékony felnőttnek látnia kellene, ez pedig a Pannonhalmán rendezett Kép és kereszténység illetve Ereklye és ikon. Ezekben mondjuk semmi szürreális sincs, hacsak nem tekintjük annak, ha emberi testrészeket fémtokokban őriznek, és imádkoznak hozzájuk.
ARTANZIX / Mayer Marianna: MEGHÍVÁS EGY GYILKOS LAKOMÁRA / Szikra Renáta – Topor Tünde: A DUCHAMP-I HAGYOMÁNY ÚJRA ÉS ÚJRA INSPIRÁLÓVÁ VÁLIK – Interjú Százados Lászlóval, Az újrarendezett valóság című kiállítás egyik kurátorával / „A MŰVÉSZET BIZONY MARHASÁG” – Adalékok a Hadititokhoz / Simon Bettina: A FELFEDEZETT MIRA SCHENDEL – Egy nőművész erőteljes lépései a törékenység hídján / Fáy Miklós: NEM TELIK, NEM MÚLIK – a Magnum-kiállításokról / Szikra Renáta: ENCIKLOPÉDIÁTÓL A VÁZÁIG – Flora és fauna II. Rudolf prágai udvarában / Topor Tünde: IRÁNY PANNONHALMA! / Sághy Marianne: SZELLEM AZ ARANYKOPORSÓBÓL: NAGY KÁROLY 1200 / Rieder Gábor: EGY MÁSIK BUDAPEST – Beszélgetés Nicola Trezzivel / Üveges Krisztina: POLGÁRI SZIGET A FŐVÁROSBAN – A Százados úti Művésztelep / Gréczi Emőke – Topor Tünde: AZÉRT A NÉVJEGYEMET OTTHAGYTAM – Interjú Varsányi Zoltán műgyűjtővel / P. Szűcs Julianna: ÖMLESZTETT CZÓBEL / Mélyi József: ÚJRASZERKESZTÉS SZÜKSÉGES – Mészáros Flóra Martyn Ferenc könyvéről
