A lehetőségek Nyíregyházára értek

„A lehetőségek országa – Polgárosodás a 19. századi Magyarországon”

Most a Jósa András Múzeum bővíti újabb anyaggal a polgárosodás időszakát bemutató vándorkiállítást!

Cikk küldése

e-mail:

A Nemzeti Kulturális Alap által indított „A felemelő század” című, kétéves program múzeumi, zenei, irodalmi, építészeti és közművelődési programok sorával tiszteleg a 19. század sikerei, vívmányai előtt, egyúttal üzen a 21. századnak. Olyan értékekre mutat rá, mint a szabadság, nemzet és haza, polgárosodás, együttműködés. A program részeként 2010. június 19-én egy több mint egyéves vándorkiállítás indult útjára. A lehetőségek országa – Polgárosodás a 19. századi Magyarországon kiállítássorozat a „polgár” fogalmat helyezi a középpontba. Polgár, polgárság – e fogalmakat különösen sokat halljuk és használjuk a rendszerváltozás óta. De vajon tudjuk-e, miről is van szó, mit jelentenek? Hogyan alakult ki az a fontos szerep, amelyet a polgárság az ipar, a kereskedelem, a tudományok, a kultúra, a közélet terén betöltött? Ezt a folyamatot hat dinasztikus történeten keresztül mutatja be a kiállítássorozat. Ezeket megismerve érthetjük meg, miként lehetett bárki – származásra, nemre való tekintet nélkül – „hazájának hasznos polgára”, ahogy ezt Kner Imre, édesapjának írt levelében, célként megfogalmazta. A szabadság adta lehetőségek országában, a 19. századi Magyarországon. Szándékaink szerint a kiállítás megteremti a kapcsolódási pontokat – épp e történeteken keresztül – a mához, a 21. századhoz is. (Kép: Barabás Miklós Alina Bagration hercegnő portréja, 1831)

Megyéről megyére

A „felemelő  század” eredményeivel mindenhol ugyanazon hat történet révén találkozhatnak a látogatók. Ezekhez az egyes helyszínek további történetekkel csatlakoznak, amelyeket csak azon az egy helyszínen ismerhet meg a közönség. Bemutatásuk nemcsak a műtárgyak és dokumentumok segítségével történik: interaktív eszközök, hang- és képanyag, a 21. századi leszármazottakkal készített interjúk teszik teljesebbé a tárlatokat. A múzeumpedagógiai program mellett a szintén az NKA által támogatott levéltári kutatások anyagára épülő konferenciák, zenei és színházi programok bővítik a projekt gazdag kínálatát.

A 2010–11. évi vándorkiállítás a megyei múzeumok szervezésében valósul meg, folytatva az eddigi sikeres vándorkiállítások (A szecesszió vidéke – a vidék szecessziója, Gyermekemet az országért – a tatárjárás, Mátyás országa, Ilyen tavasz csak egy volt életemben) hagyományát.

Borsos József önarcképe

Nyíregyházán a városépítészet jegyében

A salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeum, a nagycenki Széchenyi István Emlékmúzeum, a Békés Megyei Munkácsy Mihály Múzeum után a nyíregyházi Jósa András Múzeumban a városépítőkről és a városhoz kötődő ismert és kevéssé ismert kiválóságokról láthatunk válogatást. Bencs László polgármester és Barzó Mihály építőmester a város teremtői – előbbi a fellendülés és virágzás több évtizedes korszakának irányítója, utóbbi a ma is megcsodálható középületek, a századfordulós városarculat megálmodója és kivitelezője. Benczúr Gyula, a „festőfejedelem” pedig a historizmus festészetének itthon és külföldön egyaránt elismert és csodált alakja.

A Nyíregyházán megjelenő helyi történetek

Bencs László (1841–1905)

Bencs László többgenerációs iparos tirpák családból származott. Tíz évvel idősebb testvére a család gazdaságát vezette, őt pedig értelmiségi pályára szánták. A Felvidéken járt középiskolába, majd Eperjesen a jogot is elvégezte. Közben 1859-ben egy összejövetelen tanúsított „hazafias fellobbanása” miatt őrizetbe vették, és hat hónapig börtönben tartották. 1866-ban szerezte meg ügyvédi oklevelét, és ebben az évben Nyíregyháza városa Bánó József országgyűlési követ mellé tollnoknak rendelte ki. 1869-től a város másodtanácsnoka; tíz évvel később már első tanácsosi kinevezést kapott, és egyre nagyobb befolyásra tett szert. 1889. március 15-én a Függetlenségi Párt emlékező ünnepségén alapítvány létesítését indítványozta Kossuth nevének és példaadásának megörökítése céljából.

Bencs László városi működésének 32 esztendeje Nyíregyháza fejlődésének legeredményesebb szakasza. 1890–1901 között töltötte be a város polgármesteri tisztét. Polgármestersége idején Nyíregyháza sokat épült és szépült, elnyerve ma ismert arculatát. Minden jelentősebb középület (városháza, megyeháza) ekkor épült fel, sorra alakultak a különböző szervezetek, hagyományőrző körök, épült a vasút, a városi infrastruktúra. 1901-ben országgyűlési képviselővé választották.
Egyik fia, Kálmán (1884–1934) apja nyomdokaiba lépett, jogot végzett, majd a két világháború között szintén Nyíregyháza polgármestere lett (1918-tól).

Benczúr Gyula (1844–1920)

Benczúr Gyula Nyíregyházán született. 1846-ban a Benczúr család Kassára költözött, ahol Gyula iskoláit a kassai reálgimnáziumban végezte, s ezzel egyidejűleg festeni és rajzolni tanult a Klimkovics fivérek magánrajziskolájában. 1861-ben beiratkozott a müncheni Képzőművészeti Akadémiára Szinyeivel egyszerre, 1865-ben került Karl von Piloty történelmi festészet osztályába. 1869-ben Olaszországban, 1874-ben Franciaországban tett tanulmányutat. 1873-ban Münchenben feleségül vette Gabriel Max müncheni festő nővérét, Linát. 1876-ban a müncheni akadémia tanára lett. 1883-ban megbízást kapott a budapesti Mesteriskola vezetésére, és hazaköltözött. Itthon az előkelő világ arcképfestője lett. Portrét festett a királynéról, Rudolf trónörökösről, Andrássy Gyuláról, Tisza Kálmánról, Trefort Ágostonról, hercegekről, grófokról, miniszterekről, vagyonosabb polgárokról. 1888-ban a bécsi akadémia tiszteletbeli tagjává választotta. 1909. október 17-én Nyíregyháza díszpolgárává avatták. 1906-tól a főrendiház tagja, 1910-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja lett. Pályafutása során számos művészeti díjat nyert. 1914-ben a kolozsvári egyetem díszdoktora lett. Hetvenedik születésnapja alkalmából az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat örökös tiszteletbeli tagjává választották. 1920-ban halt meg a Nógrád megyei Dolányban, ma Benczúrfalva.

Barzó Endre (1898–1953)

Barzó Endre Nyíregyházán született, apja, Barzó Mihály az 1890-es évektől haláláig a város jeles építőmestere. 1916-tól a Képzőművészeti Főiskolán Révész Imre, majd Benkhard Ágost növendéke. Benkhard 1922-ben maga mellé vette tanársegédnek, a nyarakat pedig együtt töltötték a növendékekkel a miskolci művésztelepen. Miskolc közel egy évtizeden át meghatározó szerepet töltött be Barzó Endre művészi kibontakozásában. Pályájának ez a kezdeti szakasza festészetének legaktívabb, életének legreményteljesebb korszaka.

1925-ben a KÉVE egyesület tagjai közé fogadta. A KÉVE 1925 telén rendezett XVI. kiállításán Barzó is jelen volt, miként a művésztársulat Miskolcon szervezett, 1926. február 28-án megnyílt XVII. Tárlatán is. A Nemes Marcell-díj elnyerése 1928-ban lehetővé tette számára, hogy két hónapig Olaszországban tartózkodjék. A harmincas évek elején rendszeresen részt vett a Nemzeti Szalon és az Ernst Múzeum, valamint a Képzőművészek Új Társasága tárlatain. 1937-ben Nyíregyháza városának felkérésére megfestette Bencs Kálmán polgármester arcképét. A negyvenes évek kiállításainak sikertelensége és egészségi állapotának rosszabbodása miatt 1944-ben végleg hazatért szülővárosába. 1953. augusztus 25-én halt meg a nagykállói ideggyógyintézetben.

Barzó Mihály (1857–1910)

Barzó Mihály okleveles építőmester, téglagyáros, városépítő Nyíregyházán született. A nyolcvanas években a budapesti Iparrajziskolában tanult, építkezéseken dolgozott. Hazatérve 1886-tól üzlettársként együtt dolgozott Vojtovits Bertalannal, 1888-ban téglagyárat alapítottak. Gyártottak téglát, síntéglát, homorú és lapos cserepet, a gyár piaca Nyíregyháza és környéke volt.

A vándorkiállítás honlapján – www.alehetosegekorszaga.hu – megtekinthetők az eddigi kiállítások, az érdeklők akár saját személyes 19. századi családtörténetük dokumentumait, képeit is feltölthetik. A tervek szerint az eseménysorozatot 2011 végén egy nagyszabású, minden addig bemutatott anyagot felvonultató tárlat zárja a Magyar Nemzeti Múzeumban.

Az eddigi állomásokról írt cikkeink:

Békéscsaba, Munkácsy Mihály Múzeum
Nagycenk, Széchenyi István Emlékmúzeum