©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

A szépség szíve és a festő dolga

Két mától látható kiállítás címe ez, a bemutatott művek között több ezer év húzódik. Az előbbit a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeumban, utóbbit a debreceni MODEM-ben találják. Keressék!

A Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum közel 8000 darabos kínai gyűjteményéből kínál reprezentatív válogatást a mától látható kiállítás, amely a kínai–magyar diplomáciai kapcsolatok felvételének 65. évfordulója alkalmából nyílik meg.

Öt kiemelkedő jelentőségű kínai tárgyalkotó anyag áll a kiállítás középpontjában. A jáde, a porcelán, a lakk, a papír, illetve a selyem mind Kínához kötődő fogalmak. Felfedezésük, használatuk hosszú évszázadok, sőt évezredek óta a kínai művészet sajátja. A Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum kínai gyűjteményének válogatott jáde-, porcelán- és lakktárgyai, valamint festményei nemcsak a kiállított darabok jelképrendszerét, rituális vagy világi használatát és készítéstechnikáját, hanem a művek létrehozásának eszmei hátterét is szeretné megismertetni a látogatókkal a kiállításban olvasható és hallható filozófiai és irodalmi művek segítségével.

A Kelet gyémántjaként tisztelt és használt jádetárgyak 7000 éve meghatározó jelentőségűek a kínai kultúrában. Azt a szerepet töltik be, amit a nyugati kultúrában a nemesfémek: az arany, az ezüst és a drágakövek együttese. A jáde egyszerre jeleníti meg a földi és az égi hatalmat, hiszen a hatalom pozitív jellemzői öltenek testet a kő átlátszóságában, tartósságában és elpusztíthatatlanságában.

A kínai porcelánt Nyugaton formai változatosságáért, ragyogó díszítményeiért, anyaga finomságáért, csengő hangjáért és fehérségéért csodálják. Nem véletlenül nevezték fehér aranynak a 16. századtól egyre növekvő mennyiségben Európába érkező darabjait. A kiállításban a legkorábbi úgynevezett proto-porcelánoktól kezdve a 18. századig láthatók remekművek, így a kínai porcelánkészítés fellegvárának számító Jingdezhenben a 14. századtól készített kék-fehér porcelánok éppúgy, mint a 17–18. század technikai újításai révén tökéletesre formált és mázazott egyszínmázas darabok.

A tárgyak bevonására használt lakkot több mint 2500 éve ismerik Kínában. Főként fa-, bambusz- és textiltárgyak tartósítására használták, vízhatlansága okán edényeket, koporsókat, kisebb bútorokat vontak be vele, és a tárgyak díszítőfestésére alkalmazták. A 14. századtól népszerűek a plasztikus faragott vöröslakk tárgyak, amelyek készítésének klasszikus kora a 18. századig tartott. A faragott lakktárgyakat akár többféle színű lakkréteggel is bevonhatták, így a vörös szín mellett a sárga, a zöld, a barna és a fekete is feltűnhetett díszítésükben. A finoman megmunkált és különösen értékes darabokat császári megrendelésre a császári manufaktúrában készítették.

A papír feltalálását Kr. u. 105-ben jelentette Cai Lun hivatalnok az uralkodónak, akinek igazi érdeme nem a papír feltalálása, hanem széles körű használatának és elterjesztésének bevezetése volt. Régészeti anyagban már a Kr. e. 2. századból is ismertek papírleletek Kínából. Először hivatalos iratok és vallásos szövegek lejegyzésére szolgált, majd 600 körül a fametszetes nyomtatás hordozóanyaga lett. A 13. századtól vált általánossá használata a kínai piktúrában: kiváló hordozóanyagnak bizonyult, tág teret engedett a festők lendületes és gyors ecsetmozgatásának.

A selyem története 7000 éves múltra tekint vissza. Hosszú időn keresztül a legelőkelőbbek viselete és a festmények hordozóanyaga maradt. A selyemre vagy papírra festett kínai festmények között valamennyi jellegzetes forma (tekercskép, albumkép, legyezőkép), valamint műfaj (tájkép, madár-virág kép és a figurális kép) látható a kiállításon.

A kínai festészet, kalligráfia és költészet szerves összetartozásának élményét a felhangzó versek révén élheti át a látogató. A sajátos festési technikákat pedig egy kisfilm segítségével ismerhetik meg az érdeklődők.

A tárlat 2015. január 4-ig látható.

A festő dolga

Először mutatkozik be alkotásaival a debreceni MODEM Modern és Kortárs Képzőművészeti Központban Birkás Ákos, az egyik legjelentősebb, nemzetközi hírű magyar képzőművész. A ma megnyíló tárlaton a budapesti Ludwig Múzeumban megrendezett retrospektív kiállítás óta eltelt nyolc év alatt született művei szerepelnek.

Birkás Ákos: Tíz guggoló fiatal festőművész, 2012, olaj, vászon
Fotó: Tihanyi-Bakos Fotó Stúdió

A figuratív festészet a kortárs művészet közegében érdekes helyzetben van: egyrészt régóta temetik, másrészt elképesztően nagy számban művelik. Birkás Ákos művészete egyszerre szól az ínyenceknek és érint meg szinte mindenkit. Birkás Ákos képzőművész csaknem 20 évig élt Németországban, de a mai napig is dolgozik külföldi galériákkal, ezért sok képe külföldi gyűjteményekben található.
A kiállítás címe egyfelől a hagyományosan erősen misztifikált műtermi munkára, azaz a mesterségbeli, "céhes" tradícióra utal, másfelől a festészet művelőjének általános szerepfelfogására kérdez rá. Birkás szerint "a festő egyik dolga az, hogy fessen, a másik, hogy odafigyeljen a világra."
Birkás Ákosnak az elmúlt nyolc évben tizenkét kisebb egyéni tárlata volt budapesti, bécsi, berlini, lipcsei, párizsi és new yorki galériákban. A debreceni nagyszabású kiállítás átfogóan, három tematikus szekcióra bontva mutatja be a művész állandó dinamikában lévő legutóbbi alkotói periódusát, azokat a képeit, amelyek kezdetben sokaknak meglepetést, sőt megrökönyödést okoztak. A sajtófotókat alapul vevő, majd a kép és szöveg viszonyát boncolgató festmények, az utóbbi időszak a keresztény ikonográfiát is megidéző művei, valamint a legfrissebb, a finom festésmóddal is szakítani látszó alkotások az esztétikum és a A tárlatot 2015 február 8-ig tekinthetik meg az érdeklődők a debreceni MODEM-ben.