A jókedvű Radnóti Miklós
KIÁLLÍTÁS
A vidám, a munkájának élő Radnóti Miklósra emlékezik életút-kiállításával a Petőfi Irodalmi Múzeum Kazinczy Ferenc Múzeuma.
| Szathmáry-Király Ágnes |
2014-11-13 08:52 |
A kiállítás-meghívón egy szelíd, szomorkás tekintetű Radnóti Miklós-kép. Az irodalomtankönyvekből ismert fotó, amely által a tisztaság jelképévé vált a tragikus halált halt költő. Majd egy valamit sejtető cím, egy Radnóti üzenet: „…az égre írj, ha minden összetört”. Ez az invitálás becsapós: megérkezve a múzeumba nem azt kapjuk, amit várunk; nem a magányos lélek jelenik meg, hanem egy nagy társasági életet élő ember, egy életigenlő személyiség. A meglepetés már a belépéskor felfedi magát: Radnóti széles mosolyú arcképe szinte kiviláglik a mozaikkockákból összeálló őszi tájból. Meglátva a mozaikos installációt, azonnal beugrik az asszociáció: ránk, látogatókra van bízva, hogyan rakjuk össze egy egésszé mindazt, ami több mint 70 éve összetört; hogyan áll össze az itt kiállított ezernyi részletből a Radnóti-sors.
A nyolc nyersfa keretben huzalok tartják a plexiből készült kisebb-nagyobb négyzetlapokat, amelyeken fotók, okiratok, levelek, kéziratok és újságcikkek vannak, itt-ott megtörve fakkokba tett kötetekkel. A Koczka István és Juhász Tibor tervei által készített kiállítás anyaghasználata lehetővé teszi azt, - amit egy tárlókban bővelkedő kiállítás nem - hogy mindkét oldalról láthatók legyen a fedlapjukkal megmutatkozó kötetek, a levelek, a képeslapok, vagy más duplaoldalas dokumentumok. Ne csak belepillanthassunk, hanem végig is olvashassuk ezeknek a dokumentumoknak a szövegét. A képek pedig újdonságok, nem az irodalomoktatásban elcsépelt Radnóti Miklós-portrék. Plexire nyomva ezek is átlátszóak, a paraván mindkét oldalán láthatók, nyomatékosítva a többi, éppen aktuális tartalmat.
A tiszta, mértanias rendben felállított paravánok sora, mint egy dokumentumlabirintus kígyózik a terem közepén. Elveszni benne mégsem lehet, a történet vezet: Glatter (névváltoztatás előtt) Miklós gyerekkorától indul, majd bemutatja az átlagosan tanuló középiskolást, a Sík Sándorral barátkozó egyetemistát – immár Radnóti Miklóst -, az Újmódi pásztorok éneke című kötet miatt perbefogott költőt, Gyarmati Fanni férjét, a kortárs művészek víg barátját, végül eljut a 35 éves fiatalember tragikus halálig, illetve számba veszi az ezt követő, mintegy szűk két esztendőt. Aki pedig a modern, puritán installáción bemutatott gyűjteményt kevesli, az az érintőképernyős számítógépeken továbbkutakodhat a dokumentumok, filmek, hanganyagok között. A kiállítás végére érve megismerhetjük Radnóti Miklóst, mint tanulót, költőt, szerkesztőt, tanárt, szervezőt, barátot, szerelmest, sportembert és utazót, fegyelmezett gondolkodót, gyakran játékos, olykor indulatos embert. Megtudhatjuk, milyennek látta Radnóti a kortársait, és azt is, milyennek látták őt a többiek. Fény derül arra is, mi volt a véleménye például a naplóírásról, a barátságról, a zsidó létről vagy akár a könyvcsinálásról.
Hiába csak tényeket közöl valamennyi - Varga Katalin által válogatott - irat, fotó, levél és kötet, a dokumentumfüggöny üzenete átlátható: Radnóti vidám ember volt, akinek a munka volt a mindene, legyen szó saját alkotásról, vagy éppen műfordításról.
A kiállítást eredetileg Radnóti Miklós születésének századik évfordulójára készítette el a Petőfi Irodalmi Múzeum 2009-ben. Most, a költő halálának 70. évfordulóján, a Holokauszt emlékévben újra aktualitása van a tárlatnak.
