Milyen a megújult Kazinczy?
KIÁLLÍTÁS
Irodalmi és régészeti kiállítás látható a 95 millió forint uniós és hazai forrásból felújított Kazinczy Ferenc Múzeumban, Sátoraljaújhelyen.
| Szathmáry-Király Ágnes |
2013-11-07 12:45 |
Visszakapta egykori patináját a 186 éves, klasszicista homlokzatú Sennyei-kúria, amely 1834 és 1850 között a Széchenyi István által kezdeményezett kaszinómozgalom egyik nyüzsgő társaskörének helyszíne volt Zemplén vármegyében. A kicserélt tetőszerkezet, a megújult energetikai rendszer, az akadálymentes és újraburkolt terek, a felújított pince másfél évig tartó rekonstrukciós munka eredménye. A leglátványosabb változás azonban a belső terek és a kiállítások újragondolása. A Kazinczy Múzeum 20 éve költözött jelenlegi helyére, az akkor épült állandó tárlatokban helytörténet és természettudomány kapott helyet, Zemplén élővilágára fókuszálva. Az intézményt ezzel a tematikával vette át – a széphalmi Magyar Nyelv Múzeumával és a Kazinczy Emlékcsarnokkal együtt – a Petőfi Irodalmi Múzeum 2013 januárjában. A három múzeumi egység fenntartójának megváltozása része volt az egész ország közgyűjteményeit érintő átalakulásnak.
Az 1960-as években létrejött megyeközpontú múzeumi hálózatot megszüntetve hozták létre az országosok mellett a területi múzeumokat, az intézmények egy részét pedig átadták az önkormányzatoknak. A sátoraljaújhelyi múzeumokat, történelmi jelentőségük miatt, egyértelműen az állam által működtetett körbe sorolták. Az emlékhely és a nyelvmúzeum az irodalmi múzeum profiljába illik, és a gazdag irodalmi, művelődés- és kultúrtörténeti értékekben bővelkedő helytörténeti gyűjtemény is témába vág, de az ízeltlábúak sokasága, a szarvas vagy a zuzmók komoly fejtörést okoztak az anyaintézmény költők és írók világában járatos szakembereinek. Talán éppen ezért nem ezt a gazdag gyűjteményt választották nyitókiállításnak, hanem felfrissítették a Kazinczy-centenárium alkalmából készült budapesti A szép és a jót. A választást E. Csorba Csilla főigazgató azzal indokolta, hogy nem nyílhat meg Kazinczy Ferenc nevét viselő múzeum anélkül, hogy a tevékenységére ne utalna.
Kazinczy és a művészet
A kiállítás két kurátora – Kovács Ida és Gyapay László – az első tárlat sarokpontjait meghagyva újragondolta Kazinczy viszonyát a művészetekhez. A széphalmi mester irodalomról, zenéről, képzőművészetekről, táncról, divatról alkotott nézeteit helyezték bele az életút és életpálya egyes szakaszaiba, így világítva meg a bemutatásra szánt kort. Az elgondolást a tér adottságaihoz kellett alkalmazni, sőt bele kellett csempészni a nyelvújító helyi kötődéseit is. A felfrissült tárlatba került 150 műtárgy között számos olyan fedezhető fel, amelyeket a budapesti közönség sem láthatott még. Ilyen a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményéből származó Laokoón-csoport 1880-as évek végén készült gipszmásolata, amelyhez hasonlót Kazinczy is láthatott Bécsben – örömére, hiszen lelkesítette, ha a klasszikusok munkáiról másolatok készülnek.
De elsőként itt tekinthető meg a Petőfi Irodalmi Múzeum több új szerzeménye, így Mária Terézia és férje Lotaringiai Ferenc képe, valamint az a portré, amelyet Kazinczy Ferenc 1812-ben készíttetett Donát Jánossal a Joseph Kreutzinger által festett arcképéről. A mester hiúságának tudható be az a számos változtatás, amely fiatalabbnak tünteti fel őt az általa megrendelt másolaton. Kuriózum még Kazinczy fordításainak első kiadású 9 kötete, melyeket Kuti Csaba gyűjtő adományozott a múzeumnak.
A látványt különlegessé teszi a 3D-technikával „körbejárható” széphalmi ház, amely betekintést enged a dolgozószobába is – ennek eredeti bútorai egyébként a kiállítótér enteriőrjében is láthatók –, valamint a nyelvújítás témaköréhez kidolgozott interaktív és számítógépes nyelvi játékok. Kazinczy korabeli tárgyakkal és a modern technikával vizualizált élete így hozza még közelebb a kort, annak művelődés-, művészet- és irodalomtörténetét a mai kor látogatóihoz.
Régészet és irodalom
Míg A Szép és a jó kiállításban a kurátorok megálmodta, gipszkartonból felépült klasszicista miliő adja az alaphangulatot, az alsó szinten berendezett régészeti kiállításban Kalla Zsuzsa irodalomtörténész és Ringer István régész az épület eredeti architektúráját igyekezett kihasználni. Az Egy eltűnt vár nyomában a sátoraljaújhelyi vár 2007-ben indult feltárását, annak eddigi eredményeit mutatja be. A teret jórészt tablók uralják, de ötletes megoldásként a meglévő apróbb tárgyak egy játékra ösztönző vitrinbe kerültek. A viszonylag kisszámú, de szerteágazó, változatos leletanyag az elpusztult, a forrásokból korábban egyértelműen nem azonosítható vár kutatása során került elő. Emellett számos multimédiás eszköz, légi fotó, panorámakép segíti a látogatót, hogy követhesse a folyamatot, ahogyan az eltűnt vár maradványai mind jobban kibontakoznak a régészeti munka során. S hogy magunk elé tudjuk képzelni az északkelet-magyarországi kisvárak romantikáját, a kiállításban meghallgatható Ráskay Magdolna újhelyi erődhöz köthető legendája. A padlógrafikától – a jelenlegi állapotokról készült légi felvételtől – Ringer István, a feltárást vezető régész azt reméli, hogy mihamarabb aktualitását veszti, mert az ásatás üteme felgyorsul, és a kiállítás újabb leletanyaggal gazdagodik.
A Kazinczy Ferenc Múzeum most még üres termeiben – várhatóan tavasszal – újra helyet kap a Zemplén élővilágát bemutató gyűjtemény, és a reformkor helyi kaszinóéletét megelevenítő tárlat is, új állandó kiállításokként.
Figyelem! Kalla Zsuzsa a témával kapcsolatban Régészet és irodalmi muzeológia találkozása. Az „Egy eltűnt vár nyomában. Kutatások a sátoraljaújhelyi Várhegyen, 2007–2013" című kiállítás céljairól címen tart előadást november 26-án Budapesten, a Pilla Kettő előadás-sorozat keretében. Bővebben >>>
Fotó: Szoboszlay Marcell
