©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

A múzeumalapító munkássága

Időszaki kiállításon mutatja be a 100 éve született dr. Nagy Gyula, a gyöngyösi Mátra Múzeum alapítója, az önálló vadászati múzeum egyik megalapozójának életútját és munkásságát az MTM Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeuma.

Nagy Gyula nemcsak nevében volt „nagy”, hanem a szó szoros értelmében is. Nagy ember, szenvedélyes vadászati és múzeumi gyűjtő, nagy tanító, nagy vadász. Tudott szervezni, lelkesíteni. Hittel, óriási hévvel, fiatalokat meghazudtoló lendülttel élt és dolgozott. Nemcsak Gyöngyös, Heves megye, hanem az egész ország jól ismerte és becsülte, neve múzeumi és vadászberkekben ismert volt. Sohasem magáért, mindig másokért élt. Szeretetét bölcsen kamatoztatta, egyszer, amikor adott, máskor amikor kapott. Elvitathatatlan érdeme a gyöngyösi Mátra Múzeum létrehozása, a sok-sok kiállítás, a rangos néprajzi, természettudományi és vadászati gyűjtemény.

Nagy Gyula 1914. április 9-én született a Hont megyei Inám községben (ma Szlovákia). Hamar árvaságra jutott, 9 évesen húgával együtt a Felnémeten (ma Eger része) élő özvegy nagyanyjához került. A polgári után elvégezte a tanítóképzőt. Szépírói, költői tehetsége már itt megmutatkozott. Önképzőköri elnökként Húszévesek és Tiszta szívvel címen antológiát szerkesztett. A tanítóképző elvégzése után 1935-ben Gyöngyössolymosra került, s innen indult el tanítói, múzeumigazgatói pályafutása.

1936-tól a vadgazdálkodásban is aktívan részt vett, mint társadalmi munkás, majd mint a közösségi vadásztársaság tagja. Vadászattal, madarászattal kapcsolatos cikkei 1930-tól rendszeresen megjelentek a Magyar Vadászújságban, a Nimród vadászlapban és a saját szerkesztésű Heves Megyei Vadászban. 1945-ben megszervezte az ország legnagyobb vadásztársaságát ,a 365 taggal rendelkező, több mint 100 ezer kat. holdon működő Gyöngyösi Járási Vadásztársaságot, melynek 10 éven keresztül vezetőségi tagja is volt.

Nagy Gyulát 1951. augusztus 1-jén nevezték ki a gyöngyössolymosi általános iskola igazgatójának. Tanítóként került kapcsolatba a falusi élet tárgyi világával, a néphagyománnyal. A háború után természetrajzi, helytörténeti és néprajzi anyag gyűjtésébe kezdett tanítványaival.

1951 júniusában a Gyöngyösi Járási Tanács Művelődési Osztálya megbízta Nagy Gyulát az I. Országos Pedagógiai Napok megszervezésével. Ebből az alkalomból a gyöngyössolymosi iskolában madárvédelmi, helytörténeti és néprajzi kiállítást rendezett, s ennek kapcsán vetődött fel újra a múzeumalapítás gondolata, melynek már volt előzménye, ám a korábbi múzeumok idővel megszűntek.

A múzeum létrehozását ekkor a Gyöngyösi járás vezetői mellett már a város vezetői is szorgalmazták, s ezért 1951-ben határozatot hoztak, hogy a környék még élő néprajzi, népművészeti kincseit, történelmi értékeit, hagyományait össze kell gyűjteni, s ezt múzeumban kell kiállítani. A Járási tanács 1951 szeptemberében összehívta Gyöngyös és a járás iskoláinak természetbarát pedagógusai mellett az üzemek, vállalatok vezetőit, dolgozóit, hogy tárgyaljanak a múzeum létrehozásáról. Ezen a megbeszélésen bízták meg Nagy Gyulát a múzeum szervezésével.

1952-ben a Múzeumok Országos Központja (MOK) erkölcsi támogatásáról biztosította a tervet. Az anyag gyűjtése első ütemben 1955-ig tartott, ekkor a Népművelési Minisztérium Bakó Ferencet, a Heves-Egri Múzeum vezetőjét is fölkérte, hogy szakmailag segítse Nagy Gyulát.

Az első kiállítás megnyitására 1957. július 21-én került sor. A kiállítás öt teremben mutatta be a Mátra flóráját, faunáját, természeti kincseit, a környék történetét, néprajzát. A kiállítás megnyitásával egy időben kinevezték Nagy Gyulát a múzeum igazgatójának. 1964-től ezt a posztot főállásban töltötte be. A gyűjteményi profilokat szétválasztotta, kialakította a raktári és gyűjteményi rendet. A természettudományos gyűjtéssel, kutatással egyidejűleg a vadászattörténeti anyag gyűjtése is megindult. Igazgatósága alatt két állandó kiállítást szervezett 1957-ben és 1971-ben, de emellett számos időszaki kiállítás, vándorkiállítás szervezésében, rendezésében is aktívan részt vett helyben és az ország különböző részein. Előadásokat tartott a TIT, a Múzeumbaráti Kör tagjaként több járási településen. Megírta Gyöngyössolymos történetét Gyöngyössolymos képekben címmel, amit 1964-ben adtak ki. Beválasztották a Magyar Vadászok Országos Szövetsége Heves Megyei Intéző Bizottságába, s mint szervezési és propagandafelelős elindította és szerkesztette a Heves Megyei Vadász című folyóiratot, melyben rendszeresen publikált. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán 1968-ban történelem szakon jeles eredménnyel végzett, majd 1972-ben szerzett doktori címet Vadászattörténetünk problémái című munkájával. 1972-ben elvégezte a Soproni Erdőmérnöki Kar felsőfokú vadgazdálkodási tanfolyamát is. 1976-ban elindította „Az Északi-Középhegység természeti képe” című komplex kutatási programot.

1968-tól a MAVOSZ-szal közösen a Mátra Múzeumban vadászati oktatást szervezett. Alapfokú vadgazdálkodási, nagyvad-gazdálkodási, vadászmesteri tanfolyamai országos hírűek voltak. Az 1985-ig tartó képzéseken összesen 1906 fő szerzett végzettséget.

A gyűjtemény gyarapítása érdekében elindította a „Mindenki egy tárgyat a múzeumnak” mozgalmat, amelyet 1975-ben kibővített a „Mindenki egy tárgyat a vadászati múzeumnak” mozgalommá, mivel önálló országos vadászati múzeumot szeretett volna létrehozni Gyöngyösön, melyhez ingatlant is szerzett (ma gyűjteményi raktár). Sajnos az önálló vadászati múzeumot nem sikerült létrehoznia, mert 1979. január 1-jével nyugdíjazták, azonban a múzeum tudományos főmunkatársa maradhatott. 1983. április 14-én hunyt el. Gyöngyössolymoson utcát neveztek el róla, nevét viseli a település általános iskolája. Néhány hete pedig szlovákiai szülőfalujában emléktáblát állítottak emlékére.