©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

MÚZEUMHÁLÓ

Elhangzott a Néprajzi Múzeum meglepetés kiállításának megnyitóján, amely Fejős Zoltán 60. születésnapjára, széles szakmai együttműködésben és titokban készült.

Kedves Barátok, Kollégák,

időről időre, egy szimbolikus határhelyzethez közeledve, valamely közösség – néha akár az emberiség – késztetést érez arra, hogy összegyűjtse, s valamilyen materiális hordozóba zárva a jövő számára is láthatóvá, elérhetővé tegye azokat a technikai-kulturális-tudományos eredményeket, illetőleg az ezeket megtestesítő tárgyakat, amelyeket az adott időszakból fontosnak tart. A Voyager űrszonda által 1977-ben aranylemezen szállított üzenetsorok, fényképek a bolygóról és lakóiról (Sounds of Earth – A Föld hangjai) – minden kommunikációs tankönyv kedvelt bevezető fejezete – csak egy példa erre az általánosan elterjedt gyakorlatra. E kiállítási térben elhelyezett tárgyakat és szövegeket is egy közösség – különböző előképzettségű és indíttatású emberekből (muzeológusokból és egyetemi oktatókból, művészekből és kritikusokból) álló kutatói kör – gyűjtötte össze azzal a szándékkal, hogy felvázoljon egy portrét egy etnográfusról, aki az anyag tanulsága szerint szeret nagyon különböző területeken kutatni, képes intézményeket újradefiniálni, szervezeteket és személyeket hálózatba rendezni.

Számomra tehát ez a kiállítás egy FZ/60 jelű objektum, egy időkapszula létrehozásáról, majd intergalaktikus útjára bocsátásáról szól, egy messziről is jól látható, orientációt kínáló pont elhelyezéséről a horizonton – Fejős Zoltán 60. születésnapja tiszteletére.

A MaDok LABOR e vállalkozásnak helyet biztosító Lövölde tér 4. szám alatti épületénél (egykori szappangyár, később nyilvánosház, most: irányítóközpont) kevés alkalmasabb helyszín található a városban: a tetőn elhelyezett, megfelelő sűrűségű kommunikációs kapcsolatokat lehetővé tevő antennaerdő, az első emeleten kialakított egyszerre hangulatos, mégis funkcionális, a városra való rálátást biztosító vezérlőterem, a gyors áthaladást lehetővé tevő beléptető zsiliprendszer mind-mind e kezdeményezés sikerét szolgálja.

E főként az utóbbi másfél évtized történéseire koncentráló, de az életmű korábbi korszakait is felidéző tér- és időutazásra keresve sem lehetne alkalmasabb vezetőt találni Fejős Zoltánnál. Fejős érdeklődése a mobilitás jelenségei iránt közismert: legrégebbi témái – az etnicitás kutatása, illetőleg a turizmus tanulmányozása – a társadalmakat folyamatosan mozgásban tartó, két, talán legfontosabb folyamatot állítják reflektorfénybe. De szűkebb területünkhöz, a repüléshez kapcsolódva: Fejőst még legendás tériszonya sem akadályozta soha abban, hogy folyamatosan kinyilvánítsa érdeklődését a repülés tematikája iránt; írásainak egy része kifejezetten a sztratoszférába tett átmeneti látogatásainak feldolgozásával foglalkozik (még akkor is, ha ennek során főként a különböző légitársaságoknál összegyűjthető apró tárgyakra – fogmosó készlet, kések és kanalak, alvószemüveg – koncentrál.)

És ez persze egyáltalán nem véletlen. Fejős Zoltán tevékenységeit látva többször megfogalmazódott bennem az a gondolat, hogy Zolira nem, vagy valahogy másképpen hat a gravitáció. Nem tudom, Önök megmérték-e valamikor, mekkora a súlya, vagy inkább a tömegvonzása gyűjteményüknek (behelyettesíthető: tanszékkel és egyetemmel, szerkesztőséggel, ne adj isten önkormányzattal), s ez milyen erővel tart bennünket a Földön. Vagy – az általa több mint másfél évtizeden keresztül vezetett Néprajzi Múzeumnál maradva – mekkora a nehézségi ereje magának az épületnek; s itt még a relativitáselmélet premisszáit is figyelembe kell vennünk: mert más és más adatokat kapunk 1999-ben, 2011-ben, vagy akár napjainkban. De a gravitációs erővektorok működése ellenére Fejős tanulmányaiban, tudományos tevékenysége során – de a vele folytatott beszélgetésekben is – mindig kész volt arra, hogy könnyű léptekkel maga mögött hagyja a mindennapi élet ezen determinációit, s egy szempillantás alatt a látóhatár szélén elterülő intellektuális galaxisokra váltson.

Fejős Zoltán szövegei egyszerre tudósítanak, hoznak híreket új, éppen születő csillagokról: figyelemre és irigylésre méltó intellektuális kíváncsisággal monitorozza folyamatosan a kortárs tudományos horizontot – legyen szó egymástól akár nagyon távol eső naprendszerekről. Az egykori Osiris Kiadó egykori antropológiai sorozatának szerkesztőjeként a kortárs kulturális antropológia alapszövegeit ültette át a magyar közegben, a Tabula folyóirat alapítójaként széles körű fórumot teremtett a néprajzi-antropológiai kutatások számára, a MaDok-füzetek elindítása pedig a jelenkorkutatás, a kortárs muzeológia fogalomkészletét, megközelítésmódját újította meg, helyezte korszerű alapokra. Fejős Zoltán e tudásközvetítő-tudományszervező tevékenysége nélkül egészen biztosan sokkal kevesebbet értenénk a múzeum- és tárgyelmélet kortárs irányzataiból, a vizuális kultúra különböző területeinek (elsősorban a fotó, de a film, a kiállítás) történéseiből. Még felsorolni is nehéz azokat a szerzőket és irányzatokat, amelyekről – igazi felfedezőként, galaktikus portyázóként – először ő tudósított: Marc Auge és John Urry, Elisabeth Edwards és Gottfried Korff, Tony Bennett és Daniel Miller – csak néhány név a jelen égboltján található állócsillagok közül.

Ugyanakkor Fejős Zoltán a távoli, kihűlt égitestek felületén is magabiztosan mozog – imponáló az a tudománytörténeti tudás, amely minden tanulmánya, minden általa irányított nagyobb projekt mögött ott húzódik. Elég csak felidézni a Néprajzi Múzeum gyűjteményeit reflexív módon számba vevő, monumentális könyvdokumentációt, Huszka József életművének újraértelmezését, az ősfoglalkozási képeknek szentelt kiállítást, vagy az Átány-kutatás újra- és továbbgondolását. Ez csak pár példa arra, a számomra felmérhetetlen fesztávú tudománytörténeti reflexióra, amelynek során elfelejtett szerzőket, feledésbe merült témákat, klasszikussá dermedt területeket kapcsolt be újra a tudomány eleven diskurzusába.

„A világ egészére kiterjedő légi utazás legszürreálisabb voltában egy párhuzamos univerzum" – idézi Fejős Zoltán egyik alapvető tanulmányában a dizájner Keith Lovegrove könyvét. S ebben a párhuzamos univerzumban pár pillanat múlva elfoglalja helyét egy új objektum, a FZ/60 időkapszula, s a légi irányítók, a horizontot fürkésző profi és amatőr csillagászok egy új, izgalmas, ismerős, mégis felfedezésre váró égitest megérkezését rögzíthetik.

… és akkor most visszaszámlálás: 55, 56, 57, 58, 59, 60. Start.

A kiállítást megnyitom.

Magáról a kiállításról röviden: A kiállítás a Néprajzi Múzeum elmúlt 15 évének szakmai áttekintésére vállalkozik – néhány meghatározó tartalmi és módszertani sűrűsödési pont fragmentált bemutatásával. A Múzeumháló Fejős Zoltán 60. születésnapjára készült, és szakmai tevékenységének értelmező áttekintésére vállalkozik. A mű tehát egy tárgyakkal, képekkel és szövegekkel elmondott történet arról, mit tanulhattunk meg az elmúlt évtizedekben múzeumról, kiállításról, tárgyról, képről, gyűjteményről, turizmusról és népművészetről. Az egyéni reflexiók médiuma: egy tárgy/kép és egy ehhez készített szöveg. Sokszerzős mű.

Az előzetes koncepció kidolgozói kialakítottak egy struktúrát, amely Fejős Zoltán tudományos írásain és kiállításain alapul, azok áttekintésével és újraolvasásával jött létre. A teljes életműből a múzeumi gondolkodásmódhoz és a múzeumtudományhoz kapcsolódó fogalmak, koncepciók, elemzések és alkotások kerültek előtérbe. Ez alapján jött létre a hat témából álló szerkezet: a legfontosabb idézetek, címkefelhőként a fogalmak és a résztvevők tárgyai és tárgyszövegei. KIÁLLÍTÁS, JELENKOR, GYŰJTEMÉNY, NÉPMŰVÉSZET, TURIZMUS, KÉP: ez a hatos fogat a mű alapszerkezete; a durva szövésű háló. Ezek a fogalmak adják azt a tartalmi és fogalmi rácsrendszert, amelyből kibomlik a sokszereplős, diszkurzív és reflexív kiállítási tér és online archívum. A kiállításban együttműködő szakemberek a hat téma valamelyikéhez csatlakoztak, választottak egy-egy tárgyat és írtak értelmező szöveget: így finomodott az értelmezési háló.

A kiállítás helyszíne: MaDok LABOR, Budapest, Lövölde tér 4. (A MaDok LABOR a Néprajzi Múzeum ideiglenes, kísérleti kiállítóhelye, ahol kortárs témák, mai megközelítések láthatóak a Múzeum épületén kívüli városi térben, egy évek óta üresen álló épületben.)

A kiállítás 2015. január közepéig látogatható előre meghirdetett szakmai tárlatvezetések keretében és előzetes időpont egyeztetéssel (a program a MaDok LABOR folyamatosan frissülő Facebook eseményében követhető). Kapcsolat: Frazon Zsófia frazon@neprajz.hu vagy Wilhelm Gábor wilhelm@neprajz.hu

A fotókat Fisli Éva és Szekrényessy Réka készítette.