Das Führergebiet – A maszk ideje
A turistaparadicsom tehát csakhamar építési területté változott, a környéket biztonsági kerítés vette körül: Albert Speer, Hermann Göring, Martin Bormann és más magas beosztású náci vezetők építettek itt nyári villát maguknak. A hely fokozatosan változott Sperrgebietté, azaz a kiválasztottak tiltott és megközelíthetetlen területévé náci óvodával és saját mozival. Obersalzberget három biztonsági zónára osztották, amelyek közül a legbelső volt a Führerhocheitsgebiet, a Führer autonóm területe, ahova csak a legmagasabb prominensek és családtagjaik léphettek be.
1937 és 1938 között Martin Bormann-nak, Hitler személyi titkárának irányításával épült meg a Sasfészek, amely a Führer 50. születésnapi ajándéka lett. Bormann azonban rosszul mérte fel a teaház adottságait: a ház túl magas volt, így jó célpontot nyújtott az ellenséges légierőnek. Hitler tériszonya miatt mindössze háromszor járt a Sasfészekben, hiába építették meg a máig üzemelő lifthez vezető 124 méter hosszú alagutat a hegy gyomrában. Lengyelország lerohanásának tervei, az 1941-es Barbarossa-terv és a sztálingrádi ütközet akciói az Alpok hegyei között fogalmazódtak meg, így Obersalzberg hegyi erőddé alakult. Hitler 1944 nyarán volt utoljára fenn – talán nem túlzás – a saját hegyén. A brit bombázások után a hegy épületei romhalmazzá váltak, egyedül a Sasfészek maradt viszonylag ép. A Berghofot a visszavonuló SS katonái gyújtották fel, Berchtesgaden ekkorra gyakorlatilag teljesen kiürült.
„– Miért nincsen ebben a városban senki?
– Mert ez az egyedüli hely a világon, ahol nehezen tudná bárki is letagadni, hogy náci.”[1]
Die Hitlerpilger – újfajta turizmus
A háború után a hegyet az amerikai csapatok foglalták el és a hely használata nem volt egyértelmű. A negyvenes évek második felében gyakoriak voltak a neonáci megmozdulások, a Berghof romjain graffitik jelentek meg, a Führer utáni relikviákért kutakodó kíváncsiskodók botladoztak a romok között. Hermann Göring korábbi pályafelügyelője privát vezetéseket tartott a hegyen. A németeknek szembe kellett nézniük azzal, hogy Obersalzberg romjai náci kegyhellyé válhatnak. Az amerikaiak így a belső zóna romjait eltüntették, a Sasfészek étteremmé alakult, a hely pedig a katonák pihenőhelyévé változott. Ez az állapot maradt fenn nagyjából a 90-es évek közepéig, amikor 1996-ban a terület visszakerült a bajor tartományhoz.
Orte der Täter – Dokumentation Obersalzberg
Az obersalzbergi környék emlékezethez és megemlékezéshez fűződő viszonya kevésbé világos, mint az áldozatok helyeinek (Orte der Opfer) metódusai. A koncentrációs táborok vagy a budapesti Duna-part földje az áldozatok könnyeivel és vérével megjelölt terület. Berchtesgadenben és a Sasfészekben azonban a náci rezsim tetteinek gondolatai csak megszülettek, de nem itt valósultak meg, az elkövetők éltek itt (Orte der Täter). A náci hivatalok, ahol az események előkészítése és logisztikája lezajlott, szintén ebbe a „kategóriába” sorolható. Az obersalzbergi Dokumentation mellett a berlini Topographie des Terrors koncepciója is ehhez a gondolatmenethez illeszkedik.
Mivel az Obersalzbergen születő döntések a rezsim egész működésében szerepet játszottak, a kiállítótér az egyetlen olyan hely, amelyben a náci korszak minden aspektusa megjelenik, különös tekintettel a lokalitásra.[3] A Dokumentation terében fontos vezérfonalként húzódik meg az a felismerés: azok a politikai doktrínák és ideológiák, amelyek megváltást és a problémákra végső megoldást ígérnek a népnek, pusztulást hozhatnak magukkal.
A Dokumentation egyszerű és szerény épülete élő bizonyítéka annak, hogy a kimondhatatlan nem csak direkt szimbólumok segítségével mutatható meg. A végső formáról azonban a Süddeutsche Zeitung egyenesen azt írta: „Az épület idillje talán még a képeslapok művészének, a nyaralást élvező Adolf Hitlernek is tetszene.” A Dokumentation azonban nem egy ellenállhatatlan dráma kell hogy legyen – feladata a tanítás és okulás, amelyhez egyszerű épületet választott a tervező, a Traunstein State Building Agency. Az üvegfalak, a természetre való rálátás körültekintő kontrasztot nyújt a bunkerek sötétségével szemben. A kiállítótér hangulata – a lehetőségekhez képest – nyugodt elmélyültséghez vezet.
A tér galériára, földszintre és a bunkerek szintjére osztható. A felső szinten Obersalzberg 1933 és 1945 közötti sorsa követhető végig, a már említett propagandakiadványok, a térmakettek, a Moritz Panzió és a hely fokozatos transzformálódásának történetével. Az Alpok „fenti” világa az idill. A galériáról levezető lépcső azonban a valóságot, a „lenti” világot idézi fel. Pontról pontra vezeti be a látogatót a Harmadik Birodalom ideológiájának eszeveszett elképzeléseibe és még borzasztóbb megvalósításába. Az összekötő folyosón a német ellenállás és emigráció, illetve Hitler külpolitikájának bemutatása után lehet belépni a bunkerrendszerbe. Itt két médiateremben filmek láthatók, amelyek a holokauszttal és a náci fajelmélettel foglalkoznak. A falakon mindenütt az amerikai katonák nyomai, graffitik és bevésések. A látogató, amikor feljut a bunkerrendszerből, Obersalzberg 1945 utáni történetével ismerkedhet meg.
A múzeum így a józan, átgondolt és tárgyilagos ismeretátadás helye, amelynek látogatói a táblák végigolvasása közben tanulnak. Bejárják és megismerik azt a helyet, ahol a döntések megszülettek. A kiállított anyag kifogástalan, a mennyiség csak a messziről érkezett utazót frusztrálja, hiszen egy látogatás alatt szinte befogadhatatlan a kiállítás. Időről időre vissza kell tehát térni, megtenni az utat a szerpentineken felfelé és a szembesülni a múlttal.
Berchtesgaden Leter-Continental Resort
„Több mint egy csúcs – igazi élvezet”, áll az ötcsillagos alpesi szálloda brosúrájában. Golf, uszoda, rafting, sí, példátlan kilátás – minden adott a pihentető szórakozáshoz. A luxus és wellness Hermann Göring pihenőhelyének romjain, Obersalzbergen élhető át. A szálloda célja az volt, hogy a 19. század turizmusának szellemét modern pihenéssé változtassa a valóban egyedülálló természeti környezetben. A századforduló vidám bajor gyermekei és szüleik az ártatlanság korában éltek, a hegyeken bőven termett szamóca és csipkebogyó, és édes volt az alpesi tej. Az Intercontinental Berchtesgaden és a Moritz Panzió között eltelt idő és történelem azonban nem felejthető el. A szállodát ellenző hangok között időről időre felmerül a kétely: a bajor tartomány a szálloda engedélyezésével lépéseket tesz a múlt fizikai és mentális tapasztalatának eltörlése felé. Lehet-e, szabad-e ezeken a helyeken szórakoztatási és gazdasági céllal építeni valamit? Kinek az érdekeit és érzelmeit kell vagy lehet figyelembe venni?
Albert A. Feiber szerint a tartomány területrevitalizálási terve két pilléren nyugszik: az első az Obersalzberg Dokumentation, a második pedig a megépülő szálloda, amelynek vendégei a történelem eleven helyein pihenhetnek. A 135 szobás hotelben a náci párt által betiltott Otto Müller alkotásai is láthatók, a Nyugaton divatba jött feng-shui eszközei mellett. A hotel személyzete szinte képzett idegenvezető, a hely történetével kapcsolatban a portástól a szállodaigazgatóig mindenki felvilágosítást tud nyújtani. A Resort Berchtesgaden mindenképpen eltér a tipikus bajor szállodáktól: az éjjeliszekrényen nem Bibliát talál a vendég, hanem prospektust, amely a hely történelmi hátterébe avat be.
Mark Landsmann beszámolója szerint a szállodában tartott bajor estek – pereccel, sörrel és népviselettel felszerelkezve – az idilli múlthoz, míg a konferenciaterem öltönyös üzletemberei a szálloda által remélt jövőhöz tartoznak. A kérdés csak az, hol találja meg a szálloda vendége a hely történetének barna foltjait, az SS-csizmák kopogását és Hoffmann fényképezőjének kattanásait.
[1] A Band of Bothers című tévésorozatból származik a párbeszéd, amely akkor hangzik el, amikor az amerikai katonák megérkeznek Berchtesgadenbe.
[2] vö. Nachbar Hitler: Führerkult und Heimatzerstörung am Obersalzberg. Links Christoph Verlag (July 2007)
[3] vö. Albert A. Feiber, Filiale von Berlin. Der Obersalzberg im Dritten Reich című tanulmánya feltérképezi Obersalzberg és a nácizmus viszonyát (in Die tödliche Utopie, a Documentation Obersalzberg kiadványa)
imho
