A fehér kesztyűs, keménykalapos, modern konyhás Amerikai Álom

KIÁLLÍTÁS

A Museum of City of New York Mac Conner: A New York Life című kiállítása a reklámgrafikus-illusztrátor McCauley 'Mac' Conner 70 eredeti illusztrációját vonultatja fel, melyek a háború utáni fogyasztási kultúráról, az amerikai reklám fénykoráról is szólnak

Cikk küldése

e-mail:

Egy viszonylag apró kiállítással van dolgunk, a múzeum földszinti folyosójáról nyíló, sarki terembe kerültek a kisméretű, kézzel festett, többek között a The Saturday Evening Post számaiban megjelent illusztrációk, reklámkampányokban használt képek és a korszak vezető női magazinjainak káprázatos színvilágú, realista témavilágú rajzai, amelyek közül jó néhányon nem biztos, hogy megakad a látogató szeme. És mégis: Terrence Brown kurátornak egy igazán kiemelkedő kiállítást sikerült megalkotnia, ahol a képeket kvázi ürügyként használja arra, hogy a nézőt informálja a korabeli New Yorkról, hogy beszélhessen a reklámok fejlődésének fontos fejezeteiről, és belehelyezze a nézőt a 40-es, 60-as évek miliőjébe.

A tárlat már a folyosón elkezdődik, ahol egy hatalmasra felnagyított illusztráció invitálja a nézőt a kiállítótér felé, így közelebb érve az oldalsó falra helyezett dokumentumokra és a művész korai munkáira lesz figyelmes. A kurátor már az első pillanatokban megkezdi a kontextus megrajzolását, illetve felkelti a néző érdeklődését a megbúvó terem kiállítása iránt.

A háború utáni, „postwar” New York láttatása a belső falon tovább folytatódik. A kurátor egy hatalmas térkép segítségével mutatja meg, hogy a 40-es, 60-as évek New Yorkjában hol voltak a reklámok fellegvárai, illetve az idők folyamán ezek milyen irányba mozogtak tovább. Ez az ábra belehelyezi a látogatót abba a korba, amelyben Conner legjelentősebb munkái megszülettek, így a befogadó e tartalmas infografika után közelebb kerülhet a kiállított munkákhoz.

Terrence Brown Mac Conner illusztrációit a térbe installált hatalmas táblákra helyezi, melyek nagyjából kronologikus rendben követik egymást, úgy, hogy közben különféle tematikus szekciókba is illeszkednek. A Fiction című blokkba kerültek azok az illusztrációk, amelyek a háború utáni jobb élet reményével kecsegtettek: a női magazinok romantikus rajzai, melyeken a hazatérő férfi és az őt váró nő intim pillanatai elevenedtek meg, a divatlapok képei, melyek a mindennapi eleganciát hirdették, illetve a magabiztos, erős férfiakat ábrázoló lapok, melyek egy ideáltipikus férfiképet tártak a női olvasók elé. Az életet idealizáló munkákat a fogyasztás derűs és gondtalan képei követik az Advertising – selling the good life című blokkban: ezeken a rajzok vásárlásra buzdítanak, így a termékek képei, a szlogenek és a környezet is meglehetősen sematikus, idealizált.

A következő egység, a Process – from sketch to page az előzőeknél jóval reflektáltabb, ugyanis itt szó esik a hirdetések létrejöttének bonyolult folyamatáról, valamint a hirdetőcégek, cikkírók és művészek közötti szövevényes kapcsolati hálóról is. A falakon a végleges illusztrációk mellett szerepelnek az ötletként szolgáló fotók, az első vázlatok, az átalakítás után megszületett festett munkák, illetve a végső grafika is. A kurátor ebben a szekcióban szót ejt az illusztrációk és a posztmodern művészeti irányzatok egymásra hatásáról is, rámutat a rajzokon megfigyelhető pop-art és expresszionista elemekre, majd az utolsó két egységben olyan munkákat hoz elő, amelyekben már nyoma sincs a háború utáni látszatidillnek, előkerülnek a különféle szorongások, nyugtalanító események, az amerikai élet sötétebb oldala.

Terrence Brown nagy érdeme, hogy az apró nüanszok, finom átmenetek érzékeltetésével – minden didaxist mellőzve – sikerült megmutatnia azt a folyamatot, amely során a derűs, idilli jelenetek a kontextusváltozás hatására elkomorulnak, viszont ezzel együtt hitelesebbé és valóságosabbá is válnak, miközben a befogadó szembesül azzal is, hogy az évek folyamán a kor emberének hogyan módosultak a reklámokkal szemben támasztott elvárásai, illetve miként döbbent rá egyre inkább arra, hogy a háború végével nem szűntek meg a nehézségek és a borzalmak.

Ugyanakkor mégsem e fejlődési ív megrajzolása adja a kiállítás legnagyobb izgalmát, hanem maga az installált tér, amelyben a befogadó is az adott éra egyik szereplőjévé válik. A teremben elhelyezett óriási elemeket hirdetőtáblaként definiálja a kurátor, két falra egy korabeli épület felnagyított fotóját tapétázza, e megoldásoknak köszönhetően pedig Terrence Brown a látogatót belehelyezi az adott kor miliőjébe. A 40-es, 60-as évek fogyasztójává lépteti elő, aki itt és most veszi szemügyre a hirdetéseket, mintha nem is múzeumba „merevedett” tárgyak, hanem élő, funkcióval rendelkező alkotások lennének. Fizikálisan a befogadó egy utcai köztéren érzi magát, ahol mintegy „elandalog” a különféle illusztrációk között. A kurátornak sikerült ezzel a megoldással az illusztrációk auráját, eredeti kontextusát re-prezentálni, ráadásul így lényegében a falfeliratokat mellőzve tudott rengeteg információt közölni az adott korszakról, a reklámok szerepéről, illetve a kor emberének gondolkodásáról, céljairól és vágyairól. Sőt a tükrökkel ráirányítja a figyelmet a bemutatott illusztrációk, reklámok alapvető tulajdonságára, sokszorosíthatóságára is.

A Mac Conner: A New York Life című kiállítás a Museum of the City of New Yorkban január 19-ig tekinthető meg.