 |
| ©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva. |
Ifj. Martin van Meytens, a császárnő festője
A 18. század egyik legnépszerűbb bécsi udvari festője számtalan portrét készített Mária Teréziáról, a császári családról, különböző fejedelmekről, államférfiakról és művészekről. Meglepő, de műveiből csak most rendezték az első átfogó időszaki kiállítást.
Szerző: Dr. Papházi János | Forrás: | 2015-01-08 15:30:54
Ifj. Martin van Meytens (1695–1770) 1695-ben, Stockholmban született a műgyűjtő és udvari portréfestő id. Martin van Mijtens (1648–1736) és felesége, Jeanne de Bruyn (1658–1741) gyermekeként. Szülei Hollandiából származtak, 1677-ben Hágából települtek át Svédországba. A fiatal Meytens az atyjától kapott első leckéket követően már 1714-ben többéves európai tanulmányútra indult, amelynek folyamán előbb Angliába, majd Párizsba, s Drezdába is eljutott. 1721-ben Bécsben járt, majd két évvel később beutazta Itáliát, ahol Velence, Róma, Nápoly, Firenze és Torino voltak a legfontosabb úti céljai. Meytens egyik meghatározott iskolához sem sorolható, annyira kifejező, egyedi a stílusa, amely rajzbéli pontossága, illetve részben az intenzív színek használata által mutatkozik meg. A manapság mindenekelőtt életnagyságú portréi miatt nagyra becsült festő a 18. században igen népszerű zománcminiatűr képmások festésével kezdte pályafutását, amely gyorsan nagy dicsőséget hozott számára. Az orosz cár és a svéd király is megpróbálta udvarába csábítani, de Meytens 1731-ben végleg Bécsben telepedett le, ahol haláláig élt. A Habsburgok szolgálatába lépett, és már a következő évben elnyerte a kamarai festői kinevezést.
Mint az udvar és az arisztokrácia portréfestője hamarosan nagy népszerűségre tett szert. Arcképeket és történeti jeleneteket egyaránt festett. Állandó feladata volt a császári család és az udvar tagjainak megörökítése. Számtalan változatban festette meg Mária Terézia és férje, Lotaringiai Ferenc képmását. Az uralkodó páron kívül a bécsi udvar legfontosabb személyiségeit is lefestette. Több mint egy tucat önarcképet készített önmagáról, de megörökítette művészkollégáit is. A Mária Terézia által nagyra tartott Meytenst a királynő 1759-ben a bécsi művészeti akadémia igazgatójává nevezte ki, mely tisztséget egészen 1770-ben bekövetkezett halálig viselte. Hogy az évtizedek folyamán mennyi festmény készült a festő műhelyében azt alig lehet megbecsülni. Művei után olyan nagy volt a kereslet, hogy a művész hamarosan már nem győzte egyedül a munkát, sok tanítványt és munkatársat alkalmazott. A legtehetségesebbek közé Sophonias de Derichs, valamint Joseph Hickel számított. Ők egészen a mester modorában dolgoztak, oly mértékben, hogy munkarészük az egyes alkotásokban igen gyakran a megbízók, s a műkedvelők előtt is rejtve maradtak és maradnak. Ráadásul Meytens csak kivételesen ritkán szignálta műveit. A tulajdonítással kapcsolatban ezért gyakran a még létező archív dokumentumokra és a festő műveiről készített korabeli metszetekre kell hagyatkoznunk, amelyeknél rendszerint a festőt és az ábrázolt személyt is feltüntették.
A Belvedere nagyszabású időszaki kiállításán Meytens legjelentősebb művei, összesen mintegy félszáz alkotás látható. A kiállított festményeket nyolc teremben, kilenc tematikus egységbe csoportosította a tárlat rendezője, Georg Lechner. Megismerkedhetünk a festő családjáról készített alkotásaival, illetve három önarcképe is szerepel a tárlaton. Több portrét láthatunk Mária Teréziáról, valamint Lotaringiai Ferenc császárról, illetve gyermekeikről. Külön teremben tekinthetjük meg a korszak jeles arisztokrata családjairól készült festményeket (pl. Pálffy Miklós gróf és családja), akárcsak a bécsi udvar legjelesebb államférfijait (pl. Wenzel Anton Kaunitz kancellár, Batthyány Lajos nádor, Johann Cristoph Bartenstein báró) és művészeit (pl. Pietro Metastasio, Johann Gottfried Auerbach) bemutató alkotásokat.
A kiállításon összesen 18 közgyűjtemény, valamint magánszemélyek műtárgyai láthatók. Magyarországról a Magyar Nemzeti Múzeum, a Szépművészeti Múzeum–Magyar Nemzeti Galéria, illetve a Strakovits–gyűjtemény kölcsönzött festményeket a tárlatra.
A bécsi Belvedere időszaki kiállítása 2015. február 8-ig tekinthető meg.
Ifj. Martin van Meytens (1695–1770) 1695-ben, Stockholmban született a műgyűjtő és udvari portréfestő id. Martin van Mijtens (1648–1736) és felesége, Jeanne de Bruyn (1658–1741) gyermekeként. Szülei Hollandiából származtak, 1677-ben Hágából települtek át Svédországba. A fiatal Meytens az atyjától kapott első leckéket követően már 1714-ben többéves európai tanulmányútra indult, amelynek folyamán előbb Angliába, majd Párizsba, s Drezdába is eljutott. 1721-ben Bécsben járt, majd két évvel később beutazta Itáliát, ahol Velence, Róma, Nápoly, Firenze és Torino voltak a legfontosabb úti céljai. Meytens egyik meghatározott iskolához sem sorolható, annyira kifejező, egyedi a stílusa, amely rajzbéli pontossága, illetve részben az intenzív színek használata által mutatkozik meg. A manapság mindenekelőtt életnagyságú portréi miatt nagyra becsült festő a 18. században igen népszerű zománcminiatűr képmások festésével kezdte pályafutását, amely gyorsan nagy dicsőséget hozott számára. Az orosz cár és a svéd király is megpróbálta udvarába csábítani, de Meytens 1731-ben végleg Bécsben telepedett le, ahol haláláig élt. A Habsburgok szolgálatába lépett, és már a következő évben elnyerte a kamarai festői kinevezést.
Mint az udvar és az arisztokrácia portréfestője hamarosan nagy népszerűségre tett szert. Arcképeket és történeti jeleneteket egyaránt festett. Állandó feladata volt a császári család és az udvar tagjainak megörökítése. Számtalan változatban festette meg Mária Terézia és férje, Lotaringiai Ferenc képmását. Az uralkodó páron kívül a bécsi udvar legfontosabb személyiségeit is lefestette. Több mint egy tucat önarcképet készített önmagáról, de megörökítette művészkollégáit is. A Mária Terézia által nagyra tartott Meytenst a királynő 1759-ben a bécsi művészeti akadémia igazgatójává nevezte ki, mely tisztséget egészen 1770-ben bekövetkezett halálig viselte. Hogy az évtizedek folyamán mennyi festmény készült a festő műhelyében azt alig lehet megbecsülni. Művei után olyan nagy volt a kereslet, hogy a művész hamarosan már nem győzte egyedül a munkát, sok tanítványt és munkatársat alkalmazott. A legtehetségesebbek közé Sophonias de Derichs, valamint Joseph Hickel számított. Ők egészen a mester modorában dolgoztak, oly mértékben, hogy munkarészük az egyes alkotásokban igen gyakran a megbízók, s a műkedvelők előtt is rejtve maradtak és maradnak. Ráadásul Meytens csak kivételesen ritkán szignálta műveit. A tulajdonítással kapcsolatban ezért gyakran a még létező archív dokumentumokra és a festő műveiről készített korabeli metszetekre kell hagyatkoznunk, amelyeknél rendszerint a festőt és az ábrázolt személyt is feltüntették.
A Belvedere nagyszabású időszaki kiállításán Meytens legjelentősebb művei, összesen mintegy félszáz alkotás látható. A kiállított festményeket nyolc teremben, kilenc tematikus egységbe csoportosította a tárlat rendezője, Georg Lechner. Megismerkedhetünk a festő családjáról készített alkotásaival, illetve három önarcképe is szerepel a tárlaton. Több portrét láthatunk Mária Teréziáról, valamint Lotaringiai Ferenc császárról, illetve gyermekeikről. Külön teremben tekinthetjük meg a korszak jeles arisztokrata családjairól készült festményeket (pl. Pálffy Miklós gróf és családja), akárcsak a bécsi udvar legjelesebb államférfijait (pl. Wenzel Anton Kaunitz kancellár, Batthyány Lajos nádor, Johann Cristoph Bartenstein báró) és művészeit (pl. Pietro Metastasio, Johann Gottfried Auerbach) bemutató alkotásokat.
A kiállításon összesen 18 közgyűjtemény, valamint magánszemélyek műtárgyai láthatók. Magyarországról a Magyar Nemzeti Múzeum, a Szépművészeti Múzeum–Magyar Nemzeti Galéria, illetve a Strakovits–gyűjtemény kölcsönzött festményeket a tárlatra.
A bécsi Belvedere időszaki kiállítása 2015. február 8-ig tekinthető meg.
Kapcsolódó cikkek:
Cimkék:
Ausztria, portré
