Húzd rá!

Mladen Stilinović a Ludwig Múzeumban

Jelenleg a Ludwig Múzeumban látható Mladen Stilinović Húzd rá! című retrospektív kiállítása.

Cikk küldése

e-mail:

Jelenleg a Ludwig Múzeumban látható Mladen Stilinović Húzd rá! című retrospektív kiállítása. Ez a kiállítás a legnagyobb és legtartalmasabb retrospektív tárlat, amelyet Stilinović munkásságáról Magyarországon és a környező országokban bemutattak. A tárlatban fényképek, kollázsok, festmények, kézzel festett feliratok, plasztikák, filmek és installációk segítik a művész mintegy 40 éves életművének összegzését. Amennyire vállalkozó kedvű volt Stilinović a technikák és képzőművészeti ágak kipróbálásában, ugyanolyan sokszínű a témaválasztása is. A politika nyelvétől a nyelv politikájáig, a művészetnek a társadalomban betöltött szerepétől a szemiotikai felfedezésekig számos kérdést körbejárt. Stilinović művészi szemlélete mindig szellemes és okos, ugyanakkor cinikus is azzal a társadalommal szemben, amelyben élt és amely most is körülveszi. (Fotó: Művész munka közben, 1978)

"A Lustaság Dicsérete"

A művész 1947-ben született Belgrádban, az 1960-as években költözött Zágrábba, ekkori munkái finoman rezonálnak a politikai, társadalmi és gazdasági környezetre. Mindazon változás ellenére, amely az 1970-es évek óta végbement, művészete megőrzött egyfajta állandóságot, érvényességet. A Lustaság Dicsérete című írásában (1998) például kijelenti: „művészként ugyanúgy tanultam a Kelettől (szocializmus), mint a Nyugattól (kapitalizmus). Természetesen most, hogy a határok és a politikai rendszerek megváltoztak, az ilyenfajta tapasztalatszerzés már nem lehetséges. Amit azonban a régi időkből tanultam, örökké velem marad.”

"Húzd rá!"

Belépéskor a látogatót Stilinović talán két legismertebb munkája fogadja: Húzd rá! (1980) és A művész, aki nem tud angolul (1992). A Húzd rá!, amely a kiállításnak a címét is kölcsönözte, a művészt ábrázoló fekete-fehér fénykép: Stilinović homlokát egy 100 dináros díszíti. Ahogyan a képaláírásból kiderül, az alkotás arra a helyi szokásra utal, amikor a „mecénás” pénzt nyom a zenész homlokára, így ösztökélve őt kedvenc nótája eljátszására vagy eléneklésére. Az alkotás hozzájárult azokhoz a vitákhoz, amelyek a művésznek a társadalomban betöltött szerepéről, az alkotás pénzbeli értékéről és a pénznek a művészek témaválasztásában, „orientálásában” kifejtett befolyásáról, hatásáról folytak. (Fotó: Húzd rá! 1980)

"A művész, aki nem tud angolul"

A szemközti falon A művész, aki nem tud angolul látható. Kézzel írt poszteren (140 × 430 cm) Stilinović a következőt jelenti ki: AZ A MŰVÉSZ, AKI NEM BESZÉL ANGOLUL, NEM IS MŰVÉSZ. A fekete szövegben a NEM szó vérvörössel kiemelve. Ahogyan azt a Szótár-Fájdalom (2000–2003) című munkájában is feldolgozta, ez az alkotás is az angol nyelv művészetet befolyásoló egyéni és globális szintű hatására reflektál. (Fotó: Az a művész, amelyik nem beszél angolul, az nem művész,1992)

„A munka betegség”

Az egész tárlatban jól érzékelhető, Stilinović munkáiban hogyan reagál a különböző politikai rezsimek kultúrpolitikai módszereire. Az alkotásokban a művész tulajdonképpen a politikai ellenőrzés stratégiáit vetíti vissza magukra a rezsimekre. A szocializmushoz köthető szimbólumok, az ismétlés, a demagóg módon manipulált beszédek mind alkotófolyamatának részét alkotják. A kiállítás egyik falán például számos, kézzel festett felirat látható, mely olyan szűkszavú, magvas mondásokat ismételget, mint „A munka betegség” (Marx). A Senki sem akar látni (2009) című alkotás szintén jó példa a repetíciós technikára. A feliratban a művész kijelenti: „A világ három leggazdagabb emberének akkora a vagyona, mint 600 milliónak a legszegényebbek kasztjából.” Baloldalon egy papírdarab látható, közepén egy apró 3-as számmal. Jobboldalon négy hatalmas papírkupac, ugyanolyan méretű papírdarabokból összeállítva, annyi 3-as számmal, amennyi csak a fecnikre ráfér. A 3-asok vizuális összehasonlítása így sokkal hatásosabb, az asszociációs ismétlés pedig olyan módszer, melyet a politika és a reklámszakma is előszeretettel alkalmaz.

"Pénzinstalláció"

A pénz mint szimbólum használata szintén jellemző Stilinović munkáira. Pénzinstalláció című alkotásában (1978–2006) több munkafolyamat látható, amely a pénz felvágását, csomagolását, és címkézését is magába foglalja. Kenyeret csomagol papírpénzbe, hogy a csomagolópapír fontosságát hangsúlyozza. Ezáltal a pénz csupán papírként funkcionál, mégis a politikai rendszerek kudarcainak szimbólumává válik. (Fotó: Az amerikai gazdaság lassú dekonstrukciója. Részlet a Pénzről és Nullákról c. installációból,1978-2000)

A vörös

A vörös egy újabb kiaknázható szimbólum, illetve szimbólumrendszer, mellyel Stilinović gyakran él. A vörös rendkívül intenzív szín: érzelmeket ébreszt, a szerelmet és hatalom utáni vágyat, de a veszélyt is jelképezi, amikor például a kiontott vérre utal. A Halottak kizsákmányolása című sorozatában (1984–1990) vagy a Vörös-rózsaszín munkákban (1970-es évek) Stilinović’s újra és újra használja a vöröset, a szocializmus szimbólumrendszerére utalva, s ki is használja a szín említett többértelműségét, ellentmondásosságát. Ezt az ellentmondásosságot más műveiben is felhasználta, amikor például saját vérét használja üzenetek írásakor, vagy éppen egy vérrel borított pápaportrét készít. (Fotó: Részlet a Vörös-Rózsaszín c. installációból 1.)

A művészet tárgyának anyagtalanítása

Stilinović’s két fő síkon dolgozik:

- az elnyomás és ellenőrzés rendszerének vizsgálata;
- a művészet intézményesülésének megkérdőjelezése.

Korai munkáiban a nyelv hatalmával és szemiotikájával foglalkozott, legyen az beszélt, írott vagy szimbólumokon keresztül megjelenített. A szocializmust és kapitalizmust vizsgálva ugyanoda lyukad ki: le akarja rántani a leplet az elnyomás és az ellenőrzés módszereiről. Ugyanakkor munkái az általunk művészetnek elismert jelenség intézményét, intézményeit is megkérdőjelezi. Kezdve a Hat Szerző Csoportjának megalapításától 1975–1979 között, munkásságában a művészet elválasztását tűzte ki célul a tárgyalapú megszállottságtól, ahogy Lucy Lippard nevezte könyvében: „a művészet tárgyának anyagtalanítása” (Hat év: A művészet tárgyának dematerializációja, 1973). Ez a mozgalom jelen van Stilinović anyagválasztásában, kézzel festett felirataiban, rögtönzött művészalbumaiban, saját magáról készített fotódokumentációiban, de intézményekkel és társadalmi jelenségekkel szemben kifejezett kritikáiban is.

Húzd rá! – Mladen Stilinović retrospektív kiállítása 2011. július 3-ig látható a Ludwig Múzeumban.
2011. április 22. – 2011. július 3.

Web: www.ludwigmuseum.hu

A kiállítást színvonalas és tartalmas katalógus egészíti ki, melyet Branka Stipančić, Georg Schöllhammer, Ellen Blumenstein, Ana Janevski és mások készítettek. Az angol–horvát nyelvű kiadvány ára 2600 Ft.

Kurátor: Branka Stipančić
Koordinátor: Székely Katalin