A fény művészete

Moholy-Nagy László a Ludwigban

A több mint 130 alkotást és 80 dokumentumot bemutató kiállítás tárgyait egy dolog köti össze: a fény megkérdőjelezhetetlen szerepe Moholy-Nagy művészetében.

Cikk küldése

e-mail:

Kevés magyar képzőművész tett szert valódi világhírnévre, és még ennél is kevesebb volt képes az egyetemes képzőművészetet jelentősen befolyásolni. Moholy-Nagy László közéjük tartozik; művészetét most a fénnyel való viszonyán keresztül ismerhetjük meg a Ludwig Múzeum tárlatán.

Az eredetileg Madridból induló, Olivia María Rubio kurátor által összeállított tárlat a spanyol főváros után Berlinben és Hágában is megfordult már. A nemzetközi jelentőségű tárlat negyedik állomása Budapest, ahol nemcsak a művész származása miatt kap helyi ízt a kiállítás, hanem azért is, mert Moholy-Nagy magyar kutatói – Passuth Krisztina és Bajkay Éva művészettörténész – közreműködésének köszönhetően fényképekkel és a hazai intézményekben őrzött kiadványokkal egészül ki a gyűjtemény. A kutatók mellett sokat köszönhetünk a művész családjának is, hiszen több értékes dokumentumot ajánlottak fel a magyar kiállításra, amelyeket még a korábbi helyszíneken sem láthattunk. A nemrég nyílt tárlat egyébként a Ludwig Múzeum koncepciójába tökéletesen beleillik, ugyanis a 2009-ben indult el az a sorozat, ahol az intézmény a fotográfia legnagyobb, Magyarországról származó képviselőit igyekszik bemutatni. Robert Capa, Kepes György és Martin Munkácsi után ebbe a sorba illeszkedik Moholy-Nagy is.

Minden, ami fény

Az Art of Light című tárlat Moholy-Nagy művészetét a fénnyel való kapcsolatán keresztül mutatja be, ami azt is prezentálja, hogy a művész milyen sokféle művészeti forma alkalmazásában mozgott otthonosan. Mivel a fény meghatározó szerepet töltött be Moholy-Nagy művészetének alakulásában, a legtöbb olyan technikát kutatta, amelyben a fénynek fontos szerepe lehet. Így került a művész érdeklődésének homlokterébe a festészet mellett a fotózás és filmezés, sőt a díszlettervezés is.

MOHOLY-NAGY László:
Fényjáték – Fekete-fehér-szürke, 1930
Zenés film, 6 perc
Hattula Moholy-Nagy, Ann Arbor, Michigan
©Hattula Moholy-Nagy/VEGAP 2011

Fotogramok

Moholy-Nagy az előbbi kettőnél fő feladatául tűzte ki, hogy felszabadítsa ezeket a hordozókat reproduktív szerepük alól, és autonóm művészeti médiummá tegye őket. Ennek a törekvésnek talán egyik legfontosabb eredményei a fotogramok, melyeket a művész fényérzékeny papírra helyezett tárgyakkal hozott létre. Fontos volt, hogy az így létrejött kompozíciókban nem egy bizonyos tárgy vagy tárgyak reprodukálása volt a cél, hanem olyan, a fény fekete-fehér játéka által létrejövő nonfiguratív formák létrehozása, amelyek egyértelműen nem azonosíthatók, és nem is hordoznak rejtett jelentést.

MOHOLY-NAGY László:
Cím nélkül, 1938 körül
Eredeti fotogram Chicagóból, 20,4 x 25,2 cm
Fotostiftung Schweiz, Winterthur.
Ajándék S. és C. Giedion Welcker emlékére.
© Hattula Moholy-Nagy/VEGAP 2011

A figuralitás eltörlése

Bár Moholy-Nagy fotogramjai technikájukban hasonlítanak Man Ray rayogramjaihoz, a jelentés és a forma megtagadása megkülönbözteti tőlük. Moholy-Nagy azt a figuralitás eltörlésére irányuló forradalmat viszi véghez a fototechnikában, amit az avantgárd művészek korábban a festészetben már elértek. A technika által megvalósulhatott a „fénnyel festés”, amely az évek során Moholy-Nagy egyik fő céljává vált. A fotogramoknak a kiállítás külön termet szentel, ahol talán a leginkább átélhető Moholy-Nagy kapcsolata a fénnyel.

Fény-tér modulátor

A fény és játéka ugyanúgy meghatározó volt a művész filmjeiben is, és bár az új médiumok felfedezése után is foglalkozott festészettel, 1927 után leginkább a fotónak és a mozgóképnek szentelte az idejét. Az árnyékok és a fények szisztematikus alkalmazásával Moholy-Nagy szerint a film új dimenziójának felfedezése érhető el. A kiállításon is bemutatott Fényjáték – Fekete, fehér, szürke című filmen rögzítette fénykísérleteinek egyik legfőbb produktumát, a fény-tér modulátort. Az elektromechanikus szerkezet mozgó tükrökből és lámpákból áll, és a 70-es, 80-as évek kinetikus művészetének egyik legfőbb ihletője és előfutára.

MOHOLY-NAGY László: Pneumatik, 1924.
Ceruza, tinta, festékszóró, tempera fotópapíron, 16 x 12,7 cm
E. Zyablov, Moszkva
©Hattula Moholy-Nagy/VEGAP 2011

A művészet mindenkié

A film és a fotó nem kizárólag a fény iránti érdeklődése miatt volt fontos Moholy-Nagy számára, hanem azért is, mert szükségesnek találta, hogy a művész alkalmazkodjon korának újításaihoz, és használja is ki őket. Ugyanilyen fontosnak tartotta, hogy a művész alakjáról lefejtse az elitstátuszt, és mindenki számára elérhetővé tegye a művészetet és gyakorlását. Feltehetően emiatt és az összművészetre törekedve foglalkozott reklámgrafikával és olyan díszlettervekkel is, ahol a fény-árnyék hatásoknak ismét nagyon fontos szerep jutott.

Bár a Ludwig Múzeum tárlata sikeresen mutatja be a fény és Moholy-Nagy művészetének kapcsolatát, a tematikusan berendezett termek nem mindig következnek egymásból, és a műveket körülvevő szövegek néhol túl sok, máshol pedig túl kevés információt közölnek. Mindezek ellenére a Moholy-Nagy László: Art of Light című tárlat mindenképpen egyedülálló anyaggal, Magyarországon eddig még nem látott művekkel és egyedülálló koncepcióval szolgál. A művész világhíréhez méltó, nemzetközi elvárásoknak is tökéletesen megfelelő, korszerű környezet pedig jól hangsúlyozza Moholy-Nagy műveinek felfogását és törekvéseit.

A Ludwig Múzeum Moholy-Nagy László: Art of Light kiállítása 2011. szeptember 25-ig tekinthető meg.

A kiállítás kurátora Oliva Maria Rubio, a madridi la Fábrica igazgatója.
Koordinátorok: Oltai Kata, Victoria del Val.

Web: Ludwig Múzeum