Ollók, arcok, börtönök, kórházak, buszok
KIÁLLÍTÁS AJÁNLÓ
A prózai cím a héten nyílt kiállítások témáit veszi sorba Tiszavasváritól Zalaegerszegen át Veszprémig, Budapesttel bezárólag.
| MTI - MMO |
2015-05-08 15:17 |
Olló-design Tiszavasváriban
Új időszaki kiállítás nyílt hétfőn a Vasvári Pál Múzeumban, melyet a fővárosi Semmelweis Orvostörténeti Múzeum anyagából a MOME hallgatóinak egy csoportjával közösen rendeztek meg. A másfél hónapon át látogatható tárlat a vágóeszköz(ök) históriáját nem szokványos módon taglalja, azaz nem orvosi-eszköztörténeti tárlatot tekinthetünk meg, hanem inkább egy látványos olló-design kiállítást. Az orvosi ollók sokfélesége, a formai és szerkezeti megoldások híven tükrözik, hogyan változik az eszköz használata. A tárlat annak ellenére, hogy nem olló történeti kiállítás, a korai ollótípusokat is bemutatja. A látogató a tárlókban elhelyezett eredeti vágóeszközök segítségével nyomon követheti a vágás, nyírás technikájának fejlődését, az ollók alaki változásait, a forma és a funkció egységének kialakulását a kezdetektől napjainkig. A kiállítást megtekintő oktatási - nevelési intézetek számára múzeumpedagógiai foglalkozás és nyereményjáték is kapcsolódik.
Múltbéli arcok Zalaegerszegen
Ezzel a címmel nyílt időszaki kiállítás szerdán Zalaegerszegen, a Göcseji Múzeumban. A rendhagyó tárlaton koponyaleletek alapján készült szoborszerű és rajzos arcrekonstrukciókat mutatnak be a hunkortól a középkorig: a rajzokat Kőnig Frigyes, a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora készítette, a szobrokat pedig Árpás Károly, Skultéty Gyula és Kustár Ágnes öntötte formába.
A feltárásokon előkerült csontvázak koponyáiból a szakemberek pontosan tudták rekonstruálni az egykoron élt emberek arcvonásait. A népek különleges szokásaira például a koponyatorzítások - "nyújtott, vagy lékelt" koponyák - alapján lehet. A nyújtott koponyára a Szekszárd környékén végzett feltáráskor bukkantak rá. A történeti feljegyzések szerint a germánok egy része az 5. században torzított koponyával élt. A szokást a hunoktól vették át, a fejforma pedig úgy alakult ki, hogy a fejet már csecsemőkortól kezdve leszorították. A régészek azt is kimutatták, hogy a beavatkozásnak élettani következményei voltak: nyúltabb koponyával rövidebb időtartamig élhettek az emberek.
A 6. században néhány langobard emberen - a germán népcsoport a férfiak hosszú szakálláról kapta a nevét - jelképes koponyalékelést végeztek. A kultikus beavatási, vagy gyógyító szertartás része volt, hogy felnőttkorban a koponya felsőrészéből egy kisebb darabot "kihántoltak". A tárlaton látható lékelt koponyát Keszthely környékén, Vörsön végzett régészeti kutatásokon találták meg. A koponyák alapján rekonstruálták egy 9. században élt nő, egy avar vezér és két magyar honfoglaló arcát is. A művészi rekonstrukciók láttán az állapítható meg, hogy a különböző korokban élt emberek arca szinte semmiben sem különbözik a huszonegyedik századi utódokétól. A rajzos arcrekonstrukciók a Perkáta-Nyúli-dűlő lelőhelyen talált csontvázak alapján készültek. A terület a bronzkortól az újkorig szinte folyamatosan lakott volt, a középkorban királyi birtokként tartották számon, a tatárjárás után pedig az Alföldről telepítettek kunokat a vidékre. A bronzkortól az újkorig meghatározható korú temetőket - amely több mint ötezer ember sírhelye volt - a Dunaújváros és Székesfehérvár között épült perkátai elkerülő út nyomvonalán tárták fel. A magyarok sírhelyét leletszegényen találták, a kunok temetkezési helyén viszont nagyobb mennyiségben találtak gyűrűket, fülbevalókat, csatokat, ruhákat díszítő vereteket, korpusztöredéket és még sarkantyút is - jegyezte meg a régész.
A kiállításon bemutatnak egy 14. századból származó csontvázas sírt és néhány jellegzetes, a tárgyi kultúrát reprezentáló régészeti leletet is. A tárlat anyaga színes, nagyméretű fotókkal egészül ki: a madártávlatból készült felvételeken Zala és Vas megye műemléktemplomait örökítették meg.
A kiállítás június 28-ig tekinthető meg a Göcseji Múzeumban.
Az első világháborús tárlat a veszprémi Gizella-napokon
A katonai kórházakat, az első világháborút jellemző orvoslást és a tábori lelkészetet bemutató kiállítás megnyitójával szerdán kezdetét vette Veszprémben a Gizella-napok programsorozata. A Gizella-napok hivatalos megnyitójaként szolgáló tárlat azoknak a lelkészeknek, ápolóknak állít emléket, akik az első világháborúban életüket kockáztatva a sebesültek szolgálatában álltak. 1650-ben alapították az irgalmasok első kórházát, amelyet 13 másik intézmény követett. A szervezett gyógyítás magalapozói az irgalmasok voltak, és ezen örökséghez a mai szakemberek is örömmel nyúlnak vissza. Az első világháborúban a monarchia 3,8 millió katonája vett részt, közülük 2 millióan magyarok voltak. A kiállítás érdeme, hogy azt a háború idején tapasztalható egyházi szerepvállalást mutatja be, amelyről sokáig nem lehetett beszélni. A fotóarchívumok és korabeli dokumentumfilmek anyagából illusztrált kiállításon megtekinthető többek között a szarajevói merénylet előtti utolsó pillanatokat megörökítő film, látható több katonai és ápolói viselet, miseruha és kiállították IV. Károly király kelyhét is. Az emeleti kiállítótérben pedig a korabeli orvoslás kellékei láthatók, például számos fogászati eszközzel megismerkedhetnek a látogatók. A Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjteményben látható kiállítás október 31-ig tart nyitva.
Börtönmúzeum nyílt a veszprémi várban
A börtön történetét bemutató állandó kiállítás nyílt a veszprémi várban, a tárlaton látható a nyilasok által bebörtönzött Mindszenty József veszprémi püspök, későbbi hercegprímás egykori cellája is, ahol 1944. november 27-től december 22-ig tartották fogva. Az egykori tárgyakat nagyrészt rekonstruálták, de láthatók még korabeli eszközök is. Az állandó kiállítás része az őrbódé, a pár négyzetméteres szegényes cellák, a parancsnoki szoba, amelyben csupán egy lemezszekrény kapott helyet, a kápolna, a betyárok cellája, valamint egy szűk helyiség, ahol Mindszenty József diakónusokat szentelt fel. A börtön gyökerei az 1600-as évekig nyúlnak vissza és az intézetben egészen 2003-ig tartottak fogva rabokat. A tervek szerint a közeljövőben tovább bővítik majd a kiállítást, egyebek mellett egy 1956-os emlékszobát rendeznek be. A börtönmúzeum minden hétköznap látogatható, célszerű előzetesen bejelentkezni a kétóránként induló tárlatvezetésre.
100 éves a budapesti autóbusz közlekedés
1915. március 1-én reggel 7 órakor az Andrássy út és a Váczi körút (ma Bajcsy Zsilinszky út) sarkáról egy Austro-Daimler gyártmányú emeletes akkumulátoros és egy, a kistarcsai Gép-és Vasútfelszerelési Gyárban készült egyszintes benzinmotoros busszal elindult a menetrend szerinti közlekedés. Rendszámuk XX-1 és XX-2 volt. A csütörtökön nyílt kiállítás a budapesti autóbusz közlekedés 100 éves történetéből ragad ki jelentős elemeket. Bemutatja a 100 évvel ezelőtti Budapest közösségi közlekedését, azt a közeget, amiben az első menetrend szerinti autóbusz elindult az Andrássy úton. A kiállításban felállított autóbusz vezető szimulátorban első sorban a gyermekek megtapasztalhatják: milyen érzés buszsofőrnek lenni, míg az „utasok” kipróbálhatják az egyes korszakok autóbuszainak üléseit. A kiállítás külön kitér a különleges buszokra, amelyek közül számos nem az Ikarus Gyárban készült, hanem az autóbuszgarázsokban, így a világ első közforgalomba állt csuklós busza is. A kiállításban látható lesz az a tangóharmonika, amelyről a kárpitosok a csuklós busz csuklórészének burkolatát mintázták. A kiállítás augusztus 9-ig látható az Elektrotechnikai Múzeumban, a VII. kerület, Kazinczy u. 21 alatt.
Tudománnyal és fegyverrel
Makkai Sándor (1890-1951) erdélyi magyar író, református püspök életművét, egyházi, irodalmi és közéleti tevékenységét bemutató tárlat nyílt csütörtökön az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézetben Budapesten. A Tudománnyal és fegyverrel című, Budapesten augusztus 30-ig látható vándorkiállítás 18 tablón, fotók és dokumentumok segítségével ismerteti meg az érdeklődőkkel Makkai Sándor életútját, műveit, életének főbb helyszíneit. A tárlaton olyan ritkaságok is láthatók, mint Szilvássy Karolának írt levelei, doktori értekezése, családi képek, valamint grafikái és versei, amelyek kevésbé ismert darabjai az életműnek. Emellett olyan sarkalatos pontokat is felelevenítenek, mint az egyik legnagyobb vitát gerjesztő, Magyar fa sorsa című munkája, valamint a kisebbségi felelősséggel kapcsolatos írásai, amelyek szintén nagy vihart kavartak abban az időben. A teológiai professzorságával más vetülete is megismerhető a 125 éve született Makkai Sándor életének, az irodalmi élet jól ismert alakjának. A kiállítás a filozófiai, irodalom- és vallástörténeti vonatkozásokat is igyekszik bemutatni, körbejárni. A Makkai-tárlat az Erdélyi Helikont bemutató kiállítások újabb darabja. Ebben a sorozatban mutatták be korábban a Kós Károlyról, Bánffy Miklósról és Szilvássy Karoláról szóló anyagot is. A kutatások összefüggenek egymással, és ezáltal egy érdekes kört sikerül egyre jobban feltérképezni. A közeljövőben Kemény Jánosnak mutatják majd be az életpályáját.
