Először a határon túl

„A lehetőségek országa” Kassára ért

A lehetőségek országa – Polgárosodás a 19. századi Magyarországon vándorkiállítás először lépte át az országhatárt. Jelenleg Kassán, a Kelet-szlovákiai Múzeumban látható.

Cikk küldése

e-mail:

A Nemzeti Kulturális Alap 2010-ben kétéves átfogó programot indított A felemelő század címmel. A program a 19. század művészeti, kulturális, művelődési, intézményi és társadalmi értékeit helyezi a középpontba, olyan értékekre mutat rá, mint a szabadság, nemzet és haza, polgárosodás, együttműködés. A program részeként 2010. június 19-én egy több mint egyéves vándorkiállítás indult útjára.

A kulturális eredmények, a piacgazdaság, a modern parlamentáris államszervezet és civil társadalom létrejötte, mai életünk alapvető értékeinek megteremtése a 19. századot a magyar történelem egyik legsikeresebb időszakává teszik. Ennek bemutatása fontos a társadalom minden rétege, de különösen a felnövekvő nemzedékek, az iskolások és fiatal felnőttek számára. A vándorkiállítás közönségének szerte az országban világosan kell látnia, hogy mai életünk milyen sok eleme kötődik közvetlenül a 19. századi kultúrához, s hogy a 21. század mit köszönhet a „felemelő századnak”.

A kiállítások programja alkalmat ad arra, hogy a közönség teljes képet kapjon a „felemelő  század” minden fontos törekvéséről a reformkortól a dualizmus időszakáig, a modern, polgári Magyarország kialakulásáig, példát mutatva és kapcsolódási pontokat kínálva a mai Magyarország számára.

Mindig ugyanaz a hat

A „felemelő  század” eredményeivel a látogatók mindenütt ugyanazon hat történet révén találkozhatnak. Ezekhez az egyes helyszínek további történetekkel csatlakoznak, amelyeket csak azon az egy helyszínen ismerhet meg a közönség. Bemutatásuk nem csak a műtárgyak és dokumentumok segítségével történik: interaktív eszközök, hang- és képanyag, a 21. századi leszármazottakkal készített interjúk teszik teljesebbé a tárlatokat. A múzeumpedagógiai program mellett a szintén az NKA által támogatott levéltári kutatások anyagára épülő konferenciák, zenei és színházi programok bővítik a projekt gazdag kínálatát.

A 2010–11. évi vándorkiállítás a megyei múzeumok szervezésében valósul meg, folytatva az eddigi sikeres vándorkiállítások (A szecesszió vidéke – a vidék szecessziója; Gyermekemet az országért – a tatárjárás; Mátyás országa; Ilyen tavasz csak egy volt életemben) hagyományát.

A bőség zavara

A salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeum, a nagycenki Széchenyi István Emlékmúzeum, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum, a nyíregyházi Jósa András Múzeum után a kassai Kelet-szlovákiai Múzeumban az ott őrzött Henszlmann Imre-hagyaték különlegesen gazdag anyagából válogattunk dokumentumokat, tárgyakat. A helyzetet a bőség zavara jellemezte, oly sok és oly különleges anyag őrizte meg számunkra a magyar műemlékvédelem megteremtőjének alakját, tevékenységét.

Külön adalék a kiállítás helyi fogadtatása; a kollégák a nyitás előtt körülnézve megjegyezték: „Ilyen szép kiállítás még nem volt a múzeumunkban” – a kassai polgárok pedig a megnyitó utáni tárlatvezetésen lelkesen kérdeztek, csodáltak, felfedeztek…

A vándorkiállítás honlapján megtekinthetők az eddigi kiállítások, az érdeklők akár saját személyes 19. századi családtörténetük dokumentumait, képeit is feltölthetik. A tervek szerint az eseménysorozatot 2011 végén egy nagyszabású, minden addig bemutatott anyagot felvonultató tárlat zárja a Magyar Nemzeti Múzeumban.

A kassai történet

A Kelet-szlovákiai Múzeum kiállításán Henszlmann Imre (1813–1888), a magyar művészettörténet és műemlékvédelem atyja egészíti ki a „hatok” történetét, az ő életén keresztül szövődik kassai szál az országos vándorkiállításba.

Henszlmann Imre kassai német eredetű családból származott, és orvosi pályára készült: Budán és Bécsben tanult, majd Padovában doktorált 1837-ben. Érdeklődése azonban a művészetek felé fordult. Már Padovából bejárta Itáliát, különösen sokat időzött Velencében és Rómában, ahol főképpen az építészetet tanulmányozta. Maga is próbálkozott rajzolással, festészettel, szobrászattal. Négy évvel orvosi diplomájának megszerzése után megjelent művészeti tárgyú tanulmánya alapján a Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. 1843-ban Lipcsében német nyelvű folyóiratot indított a magyar reformellenzék ügyének ismertetése céljából. A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1846-os kassai vándorgyűlésén a magyarországi műemlékek védelme érdekében tartott felszólalását tekintik a magyar műemlékvédelem szervezett formájához vezető első lépésnek. 1848-ban Pulszky Ferenc sajtóreferense volt, emiatt 1849-ben börtönbüntetést kapott. Az ötvenes évek elején Londonba utazott, majd hét éven át Franciaországban élt. Itt jelent meg először, francia nyelven arányelméleti munkája.
Hazatérte után az Akadémia Archeológiai Bizottságában tevékenykedett, 1873-tól a pesti egyetem újonnan létrehozott művészettörténeti tanszékének tanára. Országgyűlési képviselőként ő terjesztette elő az 1881-ben megalkotott első műemlékvédelmi törvényt. Az ennek alapján megalapított szervezetnek, a Műemlékek Országos Bizottságának első elnöke volt, egészen haláláig.

Az eddigi állomásokról írt cikkeink:

Nyíregyháza, Jósa András Múzeum
Békéscsaba, Munkácsy Mihály Múzeum
Nagycenk, Széchenyi István Emlékmúzeum