
	©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Felújítás – egy különleges kiállítás apropója

Németországban szerencsés kimenetelű is lehet, ha egy múzeum renoválás miatt évekre bezár: a gyűjtemény nem hogy nem kerül raktárba, hanem egyéb darabokkal kiegészülve, egy másik városban rendezett kiállítás részeként mutathatják be újra.

Szerző: Kocsis Alexandra | Forrás: | 2011-08-02 09:00:08

A hildesheimi dómmúzeum 2014-ig tartó átalakítása miatt a dómkincstár legszebb műtárgyai – a részben szintén renoválandó berlini Iparművészeti Múzeum (Kunstgewerbemuseum) hasonlóan székesegyházi kincstárakból (Braunschweigből, Baselből és Herfordból) származó gyűjteményével együtt, a berlini városi könyvtárból és a házigazda Bode-Museum gyűjteményéből kiegészülve – kapnak helyet a berlini múzeum alagsorában. A látogatók egyházi kincsek ilyen mennyiségben talán még sosem látott összeállítását tekinthetik meg két éven keresztül, 2012. szeptember végéig, a berlini múzeumszigeten.

Fennmaradt kincsek

Mindazonáltal pontos képet kapunk arról is, mit jelentettek ezek a kincsek középkori birtokosaik számára, spirituális és anyagi értékük révén. Sőt azzal is tisztába kerülünk, hogy az 1985 óta az UNESCO világörökségébe tartozó Hildesheimben ünnepi alkalmakkor a liturgikus tárgyak egy része még manapság is használatos.

A teljesség igénye nélkül emelek ki néhány darabot. Szent Bernward püspök idejéből (1010–1015 körül) származik az a hársfa magon aranylapokból álló Madonna, melyet a hasonló, korábbi esseni aranyszobor formáit figyelembe véve egészítettek ki (a második világháborúban megsérült barokk betoldásokat, a fejeket, kezeket az 1960-as években eltávolították a testről). Ez a nagyméretű Madonna a téma egyik legkorábbi plasztikus megvalósítása a középkori Nyugaton. 1110–30 körül készült a kiállított két kisebb és egy nagyobb aranyozott réz „korongkereszt” (Scheibenkreuz), melyek az oltárt díszítették vagy körmenetben voltak használatosak. Ennek a bizánci művészetből ismert tárgytípusnak szimmetrikusan elrendezett díszítőelemei mind szimbolikus értelműek (pl. a középső nagy kő minden esetben Krisztus, az 1:8 arányban elrendezett gyöngyök a teljességre utalnak).

Nagy Arany Madonna, Hildesheim, 1010-1015 körül (Dom-Museum Hildesheim)

Szent Oswald ereklyetartóján megfigyelhetjük, hogyan áll össze

Szent Oswald fejereklyetartója, 1185-1189 körül (Dom-Museum Hildesheim)

Érdemes kitérni a kiállításon összegyűjtött tárgyak sorsára, ugyanis a hildesheimi dómmúzeumból származó együttesen kívül (melyet a 9. század óta ugyanott őriznek és gyarapítanak) egyetlen tárgy sem maradt fenn eredeti helyén, hanem s

I. Barbarossa Frigyes keresztelőtálja a cappenbergi premontrei kolostorból, 1160 körül (Staatliche Museen zu Berlin, Kunstgewerbemuseum)

A Welfek kincse

Az Iparművészeti Múzeumból érkezett tárgycsoporton belül külön érdekes, aktuális kérdéseket is felvet az ún. Welfenschatz, a Welf-dinasztiáról elnevezett együttes. A név ellenére itt nem a család világi, házi kincstárára kell gondolnunk, a braunschweigi Szent Balázs-templomból csak később, a 1671-ben kerültek a tárgyak a Welfek birtokába, miután Johann Friedrich herceg elfoglalta a várost. A család sorsa azonban már korábban összefonódott a kincsekével, hiszen az adományozók között is szép számmal megtaláljuk őket. A Bode-Museumban is megcsodálható Szent Demeter-ikont a hagyomány szerint Oroszlán Henrik szerezte meg a braunschweigi templom számára 1172-es szentföldi zarándoklata során Konstantinápolyból. Szelíd Ottó herceg 1339-ben készíttette halott felesége, braunschweigi Ágnes emlékére az egyik oldalán gótikus stílusú gravírozott képpel, a másikon különböző anyagokból készített ereklyetartó táblácskákkal díszített plenarium (liturgikus kézirat, mely mise során felolvasandó szövegeket tartalmazta) kötéstábláját. A hátlapon ott látjuk a térdelő Ágnest és Ottót donátorként Szent Blasius vagy Balázs, a braunschweigi dóm védőszentjének oldalán. Az előlap anyaga valószínűleg egy világi tárgy átalakításából származik: Ágnes nagybátyja, karintiai Ottó birtokolt egy olyan előkelő sakk-készletet, melynek mezőit vörös jáspisból és hegyikristályból faragták ki. Ezt a sakktáblát szedték minden bizonnya

Szelíd Ottó herceg plenáriuma, 1339 (Staatliche Museen zu Berlin, Kunstgewerbemuseum) - részlet a kötéstábla előlapjáról

A hildesheimi korongkeresztek mellett egy nem kevésbé szokatlan tárgy tűnik fel a braunschweigi darabok között: egy 12. század végi kupola-ereklyetartó, mely valószínűleg Kölnben készült egy másik, nagyon hasonló darabbal együtt, melyet a londoni VAM őriz. A zománccal és rozmáragyar domborművekkel díszített ereklyetartó restaurálása 1994-re fejeződött be, 2006-ban londoni párjával együtt kiállították Berlinben, részletes katalógus készült róla.

Múzeumi etika: honnan származnak a kincsek?

Kupola-ereklyetartó, 12. század vége (Staatliche Museen zu Berlin, Kunstgewerbemuseum), háttérben a korongkeresztek, 1120-1140 körül (Dom-Museum Hildesheim)

1862-ben nyílt meg a közönség számára a Királyi Welf Múzeum Hannoverben, ahol mind a 143 darabot tanulmányozni lehetett, persze nem akárkinek, aki az utcáról betévedt, csak a család előkelő vendégei számára volt szabad a bejárás. 1866-ban, amikor Poroszország elfoglalta Hannovert, György király Ausztriába menekült száműzetésbe, ahol a család bécsi kastélyába szállították az ereklyekincset, majd a világháború alatt Svájcba, egy banki trezorba menekítették. A család pénzügyi gondjai miatt 1930-ban négy frankfurti műkereskedőből álló konzorcium vásárolta meg a gyűjteményt, 39 műtárgyat árveréseken értékesítettek is különböző múzeumoknak, illetve magánszemélyeknek. A maradék 42 darabot az állam vásárolta meg az Iparművészeti Múzeumnak 1935-ben. 2008-ban az egykori zsidó származású műkereskedők leszármazottai ügyvéd útján megkeresték a múzeumot, s az egykori állami vásárlás körülményei után érdeklődtek. Hosszabb cikkeket olvashatunk az ekkor megjelent állásfoglalásokkal kapcsolatban (a listát lásd az írás után), vajon mennyiben tekinthető az áron aluli állami vásárlás a náci idők egyik „műtárgyrablásának”. A múzeum a történeti dokumentumok részletes vizsgálatát ígérte, majd arra hivatkozott, hogy a műkereskedők a gazdasági világválság miatt kerültek olyan helyzetbe, hogy nem maradt más választásuk, mint az állam által kínált áron eladni a kincseket. Anélkül, hogy állást foglalnánk, érdemes talán elgondolkodnunk a nagy európai múzeumok erkölcsi dilemmáján, honnan származnak a tárgyak, s kinek a tulajdonát képezik, hiszen ez a probléma nyilvánvalóan nem csak a náci időkkel kapcsolatban áll fenn.

A vitáról megjelent cikkek:

További cikkek a kiállításról:

Kapcsolódó cikkek:

Cimkék:
Bode Museum,egyház,művészettörténet