Textilangyalok, csipkeszellemek, sorsszövedékek

TeXtúrák a PIM-ben

…minden a szépséggel és a szerelemmel kezdődött, mert mint az irodalomban legtöbbször a szerelem, a divatban a szépség a legelemibb inspirációs forrás.

Cikk küldése

e-mail:

Irodalom és divat találkozásának már többször kínált fórumot a Petőfi Irodalmi Múzeum. 2008-ban már láthattuk, milyen siker születhet e szokatlan páros termékeny kapcsolatából. A 20 ruha Európának című tárlattal szemben azonban a TeXtúrák inkább tekinthető a betű- és csipkevetés finom és emelkedett összhangjának.

A kiállításról a kurátort, Hegyi Katalin irodalomtörténészt kérdeztem.

- Hogyan jött létre a tárlat, mi volt az apropója, milyen gondolati szál mentén szerveződött?

- A TeXtúrák alapötlete Zoób Katitól származik, akinek ezzel a kiállítással az volt a célja, hogy a polgárasszonyok kézművességének állítson emléket.

A népművészet, a népi hímzés megjelenik különböző múzeumokban – például a Skanzenben –, de az elmúlt fél évszázadban méltánytalanul elhanyagolt polgári miliőt ilyen formában eddig még nem mutatták be.

A kiállítás látványa kifejezetten modern és mai, egy régi dolgot újrafogalmazva jelennek meg Zoób Kati asztalterítő-asztalkendőkből készült, csavart, tekert, összetűzött ruhakreációi, melyekhez nem nyúlt ollóval. Az első teremben látható modelleket tizennyolc kortárs író szövegrészlete kíséri. Nagyon sokan írtak erre az alkalomra: volt olyan szerző, aki a már megírt műveiből választott, de volt, aki 2-3 munkát is beküldött, hogy abból válasszunk kedvünkre.

- Milyen elv alapján válogatták a kortárs, illetve klasszikus írókat?

- A PIM irodalmi múzeum, öncélúan nem lehet ruhákat kiállítani. Az irodalom azonban erősíti a divatot. 18-18 írótól választottunk szövegrészleteket: mindegyik egy nőalakot vagy női attitűdöt idéz meg, s olyan hívószavak alapján szerveződnek, mint a ruha, a csipke, a szépség…

Mai íróink közül például Kőrösi Zoltán kifejezetten erre az alkalomra született írásában Kosztolányi Dezsőre és Krúdy Gyulára asszociálva, a nagymamák szekrényeiből, komódjából előkerült apróságok emlékét eleveníti fel, Tóth Krisztina három szövege pedig átvezet a klasszikusok termébe. Itt többek között a női öltözékek részletes lajstromát kapjuk Kaffka Margit tollából, Csató Kálmán önmegvalósító nőalakjaival ismerkedhetünk meg, vagy Kádár Erzsébet gondolatait olvashatjuk a női ruhatár és női magatartás szimbiózisáról.

A hagyaték elsősorban az Osztrák–Magyar Monarchia magyar területeiről való, ezért a világirodalom képviselőit nem tudtuk „beengedni” a tárlat falai közé, hiszen ezzel a kiállítás túlnőtte volna az eredeti koncepciót.

- Az egészen más hangulatú második terem – mely azonban a modernséget sem nélkülözi – klasszikus szerzők műveiből idézi fel kendőzetlenül a régmúlt asszonyok szerepköreit. Mit jelent itt a múltidézés, és hogy jelenik meg?

- Ebben a kiállítótérben található a Régimódi történetből vett, kelengyéről szóló leírás, melyet tulajdonképpen főszövegnek is tekinthetünk. Egy 1879-es debreceni nagypolgári család stafírungjáról olvashatunk, amely akár többszörösen is megtalálható a Vécsei-gyűjteményben, és amelyet immár nem lehetett hagyatéki formában kezelni. A terem közepén kilenc, különleges technikával megalkotott légies alak, csipkeszellem figyeli a látogatót. Ezek a 150 éves csipkék, amelyek már szinte teljesen szétfoszlottak, a velük egyidős irodalmi szövegtöredékkel együtt izgalmas szintézist, összképet alkotnak, emellett finom, erotikus atmoszférát teremtenek.

- A kiállítás látványa kifejezetten modern és frissítően mai. Egy újrafogalmazott 19. századi nagypolgári családi stafírung milyen párbeszédet folytathat kortárs íróink szövegrészleteivel?

- A kiállításon az irodalom mint illusztráció jelenik meg: ez alkalommal nem az irodalmat illusztrálja a kreatív ruhaművészet. Arra gondoltam, hogy ha egy feketében játszó feliratos fal veszi körül Zoób Kati textilcsodáit, a nyers színnel nyomtatott betűk, akár elolvassák a látogatók, akár nem, mutatósak.

A szövegek és a ruhák tehát lazán kapcsolódnak egymáshoz: együttes műalkotásként és külön-külön is működőképesek, mindkét esetben jelentést hordoznak. A tárlat grafikusa és látványtervezője, Flohr János ezt a szemléletet tökéletesen vizualizálta a Cervantes Intézettől kölcsönzött bábuk drámai beállításával és a modern formatervezésű báli ruhák egységbe rendezésével. Zoób Kati egyébként határozott elképzeléseivel maximálisan bekapcsolódott a látványterv megalkotásába.

- A kortárs szövegek által körülbástyázott kreatív műremekek tehát újrateremtődnek, maivá válnak. A tárlat koncepciója erőteljes filozofikus gondolkodást sejtet.

- Az irodalom a csipkeszövéssel és a hímzéssel rokon tevékenység. Amikor a csipkeverők kézimunkáznak, szinte szárnyalnak a gondolataik, ábrándoznak, álmodoznak, de nem tudjuk meg, mire gondolnak közben. Teljesen más dimenzióban mozognak a csipkekészítés művelete alatt. A végeredmény esztétikus tárgyi produktum, mely később használati cikké válik. Az írók viszont egymásba öltik a betűket, voltaképp ők is szőnek: szövik-szövik az eseményszálakat, és ami teremtődik, maga a gondolat. Az írók esetében a gondolatot ismerjük meg, miközben írnak, a kézművességben pedig a tárgyat.

Vagy vegyük például a manapság egyáltalán nem divatos kézírást. Pedig a kalligrafikus írás lehet annyira szép és mutatós, mint egy kézzel hímzett csipke vagy textília.

- A kiállítás számos találkozást egyesít: kortárs szövegekben visszatükröződő 19. századi csipkesziluettek, irodalmi múzeumi intézmény és egy nemzetközileg is elismert divattervező kooperációja, régi kézműves hagyomány és egy kortárs kézműves alkotói módszer egyesülése az irodalommal. Esetleg valamiféle kortünetet tükröz ez a sokrétű kapcsolattársítás?

- A kiállítás emblematikus darabja az a 200 évvel ezelőtt nyomtatott divatlap, amelyben még együtt publikálták a szépirodalmi műveket a kézimunkamintákkal. Míg a 20. század az atomizálódás százada volt, ahol minden szétvált, minden kutatási terület önálló életre kelt, addig a 21. század a szintetizálódás időszaka. Egy kreatív, újító szintézis kell hogy kialakuljon a művészeti ágak között. Erre próbáltunk reflektálni például azzal, hogy a kiállításon artisztikusan egyesül a kézzel írt naplórészlet az haute couture ruhával vagy a gépi csipke a gondosan megválasztott betűtípussal.

A kiállítás 2011. október 30-ig látogatható, további információt a www.pim.hu weboldalon olvashatnak az érdeklődők.

Fotó: Heilmann Anna