Bútorművészet a gótikától a biedermeierig
NAGYTÉTÉNY
A kamaratárlat Batári Ferenc művészettörténész-muzeológus bútor- és asztalosművesség témában végzett munkásságát tárja a látogatók elé.
| Magyar Múzeumok Online |
2015-11-05 08:16 |
Batári Ferenc (1934-2005) muzeológus, az európai bútortörténet és az oszmán-török szőnyegek nemzetközileg elismert kutatója, 1957-től haláláig a budapesti Iparművészeti Múzeum tudományos munkatársa. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán hallgatott művészettörténetet, majd 1958-ban ott szerezte muzeológusi diplomáját. 1957-től gyakornokként, 1958–1970 között a Bútor Osztály munkatársaként, majd 1970-től haláláig gyűjteményi osztályvezetőként – 1970–1973 között a Bútor Osztály, 1973–1978 között a Textil Osztály, majd 1978-tól haláláig ismét a Bútor Osztály vezetője volt.
Alacsony szekrény ún. trumeau, Kolozsvár, 1810 körül
A kutatás, publikálás és tanítás mellett a kiállítás-rendezés volt „munkakörének legkedveltebb területe”. Saját vallomása szerint ilyenkor a didaktikai célok mellett „téralkotó művészi hajlamait” is kiélhette. Számos hazai és külföldi szőnyeg- és bútorkiállítás rendezése, valamint kiállításokhoz kapcsolódó kiadvány, tudományos és ismeretterjesztő tanulmány és cikk fűződik a nevéhez.
Kivételes érzéke volt a kiállítások rendezéséhez, a legelsőről, a pápai Eszterházy kastély enteriőr-kiállítást számos további követte – Keszthelyen, Kecskeméten, Sopronban. Különböző nagyhírű műemléképületek termeinek, teremsorainak történelmi rekonstrukcióiban működött közre; egyebek között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem kutatókönyvtára a régi Zeneakadémia épületében, vagy a köztársasági elnöki rezidencia reprezentatív termeinek kialakítása, berendezése a budai Sándor palotában.
Önálló, iparművészetet bemutató kiállítások sorából kiemelkednek: „Az európai iparművészet remekei” (1972), az „Art Nouveau – iparművészeti alkotások 1900-ból” (1975), „A klasszicizmustól a biedermeierig” (1990), a „Historizmus és eklektika” (1992).
A bútorművesség alapos ismeretét az 1989-ben rendezett Művészet és mesterség című technikatörténeti kiállítással adta át a közönségnek.
A Nagytétényi Kastélymúzeum kapuját megnyitásának hónapjában, 1953 nyarán lépte át először. Egyetemi tanulmányai végeztével, 1958-tól, amikor az Iparművészeti Múzeum munkatársa lett, ezek a látogatások mind sűrűbbé, célirányossá váltak. Akkoriban folytak ott azok a helyreállítási munkálatok, amelyek befejeztével két új impozáns kiállítás megnyitására kerülhetett sor 1963-ban: Magyar bútorművészet a XVIII. században, és 1966-ban: Európai bútorok a XV-XVII. században.
Ezek megtervezésében, előkészítésében és megrendezésében – Zlinszkyné Sternegg Mária után és Szabolcsi Hedvig mellett – Batári Ferencnek meghatározó szerepe volt. Ottani munkássága betetőzése az alaposan átformált, és Vadászi Erzsébettel közösen, pazarul megrendezett kiállítás, és annak katalógusa: Bútorművészet a gótikától a biedermeierig.
A magyar enteriőrök története témakörrel kapcsolatban kezdett el foglalkozni a keleti szőnyegekkel, melyek nemzetközi hírű szaktekintélyévé vált. Számos magyarországi és külföldön bemutatott szőnyegkiállítást rendezett: pl. Grazban (1974), Prágában (1986), Londonban (1996).
Az Iparművészeti Múzeum unikális szőnyeggyűjteményének legjelesebb darabjait dolgozta fel és publikálta magyar és angol nyelven 1994-ben az Oszmán-török szőnyegek című szakkatalógusban.
Bútorművészet a gótikától a biedermeierig
Iparművészeti Múzeum Nagytétényi Kastélymúzeuma
1225 Budapest, Kastélypark u. 9–11. 2015. október 29 – november 15.
