©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Keresztmetszet. Látható és láthatatlan

Két kiállítás nyílik január 21-én a Magyar Kultúra Napjához kapcsolódóan Miskolcon, a Herman Ottó Múzeum Miskolci Galéria Rákóczi-házában.

Látható és Láthatatlan

Horváth Kinga grafikusművész, a 2015-ös Mazsaroff-díj díjazottjának kiállítása.

Megnyitó: 2016. január 21-én, délután 16 óra

A kiállításon Dr. Nikolaeva Maria átadja a 2016-os Mazsaroff-díjat Lenkey-Tóth Péter festőművésznek.

A díjat Mazsaroff Miklós özvegye alapította évekkel ezelőtt, melyet egy, Miskolcon vagy a régióban élő, ide szorosan kötődő alkotóművész kaphatja megy a Magyar Kultúra Napja alkalmából.

Miskolci Galéria, Rákóczi-ház, 2016. január 21. - március 19.

Keresztmetszet

Válogatás a kortárs kárpátaljai festők alkotásaiból

Megnyitó: 2016. január 21-én, délután 17 óra

A kárpátaljai festőiskola egyedi, színes, kiemelkedő művészeti közösség. Kárpátalja képzőművészeinek népszerűsége és elismertsége túlterjed a régió határain, művészetének külön etnikai, lokális, időbeli sajátosságai vannak, melyek gyökerei Kelet-Közép-Európa e köztes terének, az ott élő népek szellemi egzisztenciájának történelmi rétegeiben rejlenek.

Kárpátalja művészete ma is a népi, nemzeti esztétikából, abból az örök forrásból merít, amely olyan jelentős művészek számára is ihletet adott, mint Boksay József (1891-1975) és Erdélyi Béla (1891-1955). Ők voltak az úttörői és megalapozói a művészeti élet kialakulásának és fejlődésének Kárpátalján. A kárpátaljai festőket jellegzetes színviláguk és kompozíciós technikájuk különbözteti meg más iskolák művészeitől. A 2008-ban elhunyt Balla Pál ungvári festőművész szerint maga a „kárpátaljai festőiskola” fogalma mint olyan az 1960-as években tűnt fel először, amikor a szovjet művészettörténészek egy csoportja Kijevben és

Moszkvában rájött arra, hogy a kárpátaljai festészetet nem lehet mechanikusan besorolni a Szovjetunióban kialakított, a „l’art pour l’art” elvét elutasító szocialista realizmus keretei közé. Felismerték, hogy sajátos, különálló jelenségről van szó a Szovjetunió képzőművészetében,

A kárpátaljai festőkollektíva létrejöttének történelmi kiindulópontját keresve nem szabad elfeledkezni a különleges közegről: az Északkeleti-Kárpátok Trianon óta Kárpátaljaként ismert térségének emberi és földrajzi adottságairól, amelyek a maguk módján, a maguk romantikájával, bezártságával az itt élőket egy sajátos és szerteágazó népművészet létrehozására ösztönözték. Ez a népművészet felölelte az építészetet és fafaragást – ezek gyöngyszemei a fatemplomok formáik varázslatos harmóniájában és tökéletességében –, a fazekasságot, a szövést, a hímzést, a kosárfonást, a fémművességet, nem is beszélve a népköltészetről és a népdalokról.

Kárpátalja sorsa évszázadokon keresztül szorosan összefonódott Magyarország történelmével. A „magyar ruszinok” (így nevezték Kárpátalja lakosságát az Osztrák-Magyar Monarchia idején) munkásságára nagy hatással voltak azok a művésztársaik, akik a főbb központokban, mindenekelőtt Budapesten és Bécsben végezték tanulmányaikat. Hollósy Simon kiváló irányítása alatt egy időben Kárpátalján működött a híres nagybányai festőiskola is, ami felbecsülhetetlen hatással volt a régió művészeti életére. A kárpátaljai festészet egyedisége és különlegessége a dekoratív színekben és a képek terének nem mindennapi szellemi teljességében rejlik. Az iskola alkotói mindig is szabad önkifejezésre vágytak, elutasították a sablonokat.

A Szovjetunió felbomlása óta a független Ukrajnához tartozó Kárpátalja képzőművészetének fejlődése ma is töretlen, nemzedékek kulturális eredményeit olvasztja magába.

A kárpátaljai festők tárlatár az Ungvári Magyar Főkonzulátus szervezésében láthatják az országban első ízben a miskolciak.

Miskolci Galéria, Rákóczi-ház, 2016. január 21. - február 21.