Egy holland kiállítás, amivel megsértették a Pradót
BOSCH
A Prado mégsem adta kölcsön a Hieronymus Bosch halálának 500. évfordulója alkalmából most hétvégén megnyílt holland mega-kiállítására a már odaígért képeket, miután holland kutatók azt állítják, hogy a festmények nem Bosch alkotásai.
| Pallag Zoltán |
2016-02-16 14:20 |
Bosch feltételezett önarcképének másolata,1550k
Két festményt nem kölcsönöz a Prado Múzeum Hollandiába, miután kétségbe vonták azok attribucióját, írja a The Art Newspaper. A ’s-Hertogenboschban, a festő szülővárosában, a Noordbrabants Museumban szombaton nyílt Bosch-kiállítás a Guardian kritikusa szerint az évszázad kiállítása. A múzeumnak ugyan egyetlen saját Bosch-képe sincs, mégis sikerült 17-et összeszednie a nagyszabású tárlatra az ismert 24-ből. A kiállítás sztárja a valószínűleg 1516-ban készült Szénásszekér-triptichon, amelynek szerzőségét nem kérdőjelezték meg a kutatók, a Prado kölcsön is adta. Viszont több munka szerzősége kérdéses.
Bosch: A Szénásszekér-triptichon
Ilyen például a Balgaság gyógyítása című, amit ugyan megígért a madridi múzeum, de néhány nappal a megnyitó előtt visszavonta a korábbi ígéretet, mivel sem a kép dezattribuálásnak, sem a holland kutatásról készült tévéfilmnek nem örülnek. A Prado kurátorai szerint a képet 1500 és 1510 között festette Bosch, míg a Bosch Research and Conservation Project munkatársai szerint valamikor 1510 és 1520 között készült Bosch műhelyében, vagy egy követője által. A Prado szóvivője úgy reagált az új kutatási eredményekre, hogy a festmény nagyon fontos része a múzeumuk állandó kiállításának, ezért nem fogják kölcsönadni. Ezenfelül a Szent Antal megkísértése című kép kölcsönzését is törölték. A festményt a Prado szerint 1490 körül festette a holland mester, míg az új kutatás szerint 1530 és 1540 között készíthette a festő egyik követője. A hollandok egy harmadik képről, A hét főbűnről is azt állítják, hogy nem Bosch munkája. Ez a kép sem látható ’s-Hertogenboschban, de csak azért, mert ezt nem is kérték.
Charles de Mooij, a Noordbrabants Museum igazgatója sajnálja a Prado döntését, míg a spanyol múzeum közleményben kritizálta az új, „rendkívül szubjektív” stilisztikai alapú attribúciókat.
A holland múzeum kiállítása a legdrágább, ami valaha is nyílt Hollandiában, ami azért is különleges, mert nem egy nagy múzeumban, hanem egy helyi érdekeltségű múzeumban nyílt meg. De Mooij az Art Newspapernek elmondta, hogy a kiállítás 7 millió euróba került, a kutatás további 3 millióba. 250 ezer látogatóval számolva ez 40 euró jelent fejenként, míg a belépőjegy ára 22 euró lesz. A különbözetet szponzorációból pótolják, amely nagyrészt a helyi, a tartományi és az országos kormányzat adományaiból áll össze. A siker garantáltnak tűnik: a megnyitó előtt már 90 ezer jegyet adtak el.
Bosch-képek egymás mellett, webes összehasonlításban
Jos Koldeweij és Matthijs Ilsink vezetésével kilenc éve vizsgálják a művész fennmaradt festményeit és rajzait, ugyanazokat a specialistákat és ugyanazt a felszerelést alkalmazva minden műnél, hogy összehasonlítható eredményeket kapjanak. A 25-ből csak két intézmény tagadta meg az együttműködést a kutatókkal: a Prado (2 kép esetében) és a bécsi Akademie der bildenden Künste (1 kép), illetve a londoni National Gallery engedélyezte ugyan, hogy fotókat készítsenek a festményekről, de azt nem, hogy a hollandok a saját fotós felszerelésüket használhassák. A majd egy évtizedes projekt eredményeit két vastag kötetben (egy 460 és egy 608 oldalasban) közölték. A katalógusban többek között arról is lehet olvasni, hogy a projekt keretében kilenc képet restauráltak, három, a Pradóban őrzött képet nem fogadnak el Boschként, míg a Groeningenmuseum (Bruges) egyik 1495–1505 között készült képét a restaurálás után a mester eredeti munkái közé emelték. A legnagyobb meglepetés az volt, hogy a Nelson-Atkins Museum of Fine Art (Kansas City) Szent Antal megkísértése részletét eredeti Boschként fogadták el, születését 1500 és 1510 közé tették. Érdekes tény, hogy egy velencei triptichonon (Galleria dell’Accademia) szakáll nyomait fedezték fel a Wilgefortis nevű női szenten. Wilgefortis csodálatos módon szakállt növesztett, hogy elcsúfítsa magát, így remélve, hogy a pogány király lemond a vele kötendő házassági tervéről. A restaurálás egy újabb bagoly képét is felszínre hozta a Genti Szent Jeromos című képen (1490–1495), amelyet ma Berlinben őriznek. Egy bizarr szörny különféle kreatúrákból összeállított arca a művész önarcképét adta ki.
Bosch: Szent Antal megkísértése, részlet
A Noordbrabants Museumban megrendezett kiállítás régen szétválasztott képpárok újraegyesítését is lehetővé tette. A bolondok hajója (Louvre, Párizs) és a Torkosság és bujaság allegóriája (Yale University Art Gallery) című képeket a 19. század elején lehetett utoljára egymás mellett látni, és most újra együtt lesznek kiállítva.
A holland kiállítás nagy mulasztásai közé tartozik az is, hogy az 1490–1500 közé keltezett Töviskoronázás Londonban maradt. A National Gallery azzal utasította el a kölcsönkérelmet, hogy a képet állagmegóvási okokból nem szállíthatják túl gyakran. Ezért meglepő, hogy a londoni képtár még idén kölcsönadja a képet a Pradónak.
A Noordbratants Museum szeretett volna szorosabban együttműködni a Pradóval, de a spanyol múzeum elutasította a kérést, és saját Bosch-kiállítást nyit májusban, 3 héttel a holland kiállítás zárása után. Ekkor azért mégis lesz némi együttműködés, hiszen a nagy holland mester képeit valahogy az egyik múzeumból a másikba kell majd szállítani.
A két kiállítás:
Hieronymus Bosch: Visions of Genius Noordbrabants Museum, ‘s-Hertogenbosch, 2016. február 1. – május 8.
Bosch: The Centenary Exhibition, Prado, Madrid, 2016. május 31. – szeptember 11.
(s)
