©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Most kiderül, mi van a Dohány utcai zsinagóga mögött!

A Magyar Zsidó Levéltár (Milev) és a Budapesti Zsidó Hitközség mostantól két sztereotípiát is semlegesít a Wesselényi utcai épületében!

Nyitott ház

A Dohány utca mögött található épület okot adott volna arra, hogy kizárólag egy-egy meghatározó történelmi korra reflektáljon. A vészkorszak idején a Wesselényi utcára nyíló ház emeletén található Goldmark terem volt a zsidótörvények miatt ellehetetlenített művészek utolsó menedéke. A felújításkor ez a tragikus – és meghatározó – időszak mégsem árnyékolta be az azt

Toronyi Zsuzsa és Paszternák Tamás az általuk összeállított KMOP-pályázatban azt is kiemelték, hogy amikor az első világháborút követő bő egy évtizedben (1920–1931 között) a Dohány utcai zsinagóga környezetében új közösségi intézményeket emeltek, a területet minden oldalról árkádsorokkal építették körül, így a Dohány utcától a Goldmark teremig, a rabbinátus impozáns, nyitott és széles bejáratáig egyetlen átlátható tér született. A megrendelők ekkor szakítottak azzal a középkorból maradt hagyománnyal, mely a zsidók közösségének tereit beláthatatlan – s egyben védett – belső udvarokra korlátozta. A most megvalósult beruházás az épület új funkcióinak kialakítása során ezt a szándékot gondolta tovább.

Levéltári látványraktár – Közép-Európában először

Múzeumi látványraktárakról, tanulmányi tárakról már sokat hallottunk, de levéltári látványraktárról, amely látható, áttekinthető, mai, s nem csak egy szűk történészelit vagy bogaras magánkutatók számára használható, még nemigen. Vajon, hogyan lehet érdekessé, vonzóvá tenni a régi papírokat, dokumentumokat a 21. század embere számára? – A nemzetközi tapasztalatok azt igazolják, hogy a látogatói kör bővítése csak úgy lehetséges, ha az intézmények minden szempontból igazodnak a megváltozott igényekhez, és olyat kínálnak, ami nem szokványos – mondta Toronyi Zsuzsa, aki a projekt elindítása előtt komoly külföldi tapasztalatra tett szert, és az általa felügyelt anyag jelentős részét már bekapcsolta az európai digitális véráramba, az Europeana.eu adatbázisába. − A kulturális örökséget gondozó intézmények fontos feladata a korszerű gyűjteménykezelés és -bemutatás. A látványraktár teljesen új, eddig ismeretlen környezetbe viszi a látogatót, kicsit a kulisszák mögé. Itt a biztonságos raktározási feltételek kialakításával egy időben olyan dokumentumok váltak láthatóvá, amelyek múzeumi kiállításokban, könyvekben nem vagy alig szerepelnek, jóllehet az autentikus források közönségre gyakorolt varázsa minden gyűjteményi dolgozó számára ismert – mondta a jelentős gyűjteménnyel rendelkező Milev vezetője, amikor látta, hogy csodálkozunk a levéltár bejárata előtt álló régi lift, a szépen felújított lépcsőház és az üvegfelületen át látható korszerű levéltári rendszer különös kontrasztján.

Elveszett múlt a levéltárban

A kérdés nemcsak a kutatószobában merül fel, sajátos teret kapott a Goldmark terem alkóvjában is. A válasz persze sokféle lehet: „Rosenthalék lakóhelye pedig az alig néhány kilométernyi távolságban levő Moór volt” – olvashatjuk az 1907-es Magyar-Zsidó Szemlében. Nem is. Rosenthalék Szombathelyen laktak a 20-as években – kereshetjük meg a Centropa adatbázisában.

A terem közepén két óriás méretű érintőképernyős monitor gyűjti egybe és szórja szét az információkat. A falakba süllyesztett „kukucskálóvitrinekben” bemutatott tárgyak, a környező városi tér a számítógépnek köszönhetően nemcsak a tárgyakat köti össze a hozzájuk kapcsolódó levéltári anyaggal, információkkal, hanem térben és időben is elhelyezi, összerendezi őket. 1785 és 2010 között 10 idősíkban nézhetjük meg Budapest térképét. Láthatjuk, melyik épületről, hajdani lakójáról érkezett dokumentum a levéltárba, a kiállításban látható tárgyakról pedig megtudhatjuk, melyik lakáshoz tartoztak egykor.