Néhány ok, amiért érdemes Gyömrőre menni

Kossuth hangja és a helyi tradíció

Gyömrőt Budapesttől délkeletre haladva az Alföld északi határán, a Gödöllői-dombság lábánál találjuk. De miért is utazzunk oda?

Cikk küldése

e-mail:

A már 1274-ben is említett Gyömrő legrégibb részében, az Öregfaluban áll egy nem is olyan pici házikó, ahol nemcsak a település hagyományairól, történetéről, hanem a helyi közösség erejéről is képet kaphatunk. A Gr. Teleki út 46. szám alatt áll az az 1840-es évekből fennmaradt műemléki épület, amely a 19–20. század fordulójának jellegzetes gyömrői házát mutatja be. A tájház néprajzi és helytörténeti gyűjteménye 1983-ban az idősebb Pál Mihály Hagyományőrző és Művészeti Kör munkájának, és a lakosság lelkes adományozásának köszönhetően nyílhatott meg, de ezzel nem zárult le a kis kulturális intézmény története. Ma korszerű infrastruktúra, gazdag programkínálat – és Kossuth Lajos hangja – várja a gyömrőieket és a település vendégeit.

Hová tűnt a tornác?

Az öt helyiségből álló épület még ma is belesimul a szakaszosan fellelhető hagyományos fésűs utcaképbe, de az alapítók fontosnak tartották, hogy az épület egy korábbi időszakát mutassák meg a látogatóknak. Ők 1983-ban, a két világháború között átalakított ház eredeti állapotának visszaállítására törekedve a téglából épített mellvédes tornácot lebontották, hiszen korábban Gyömrőn a ház udvari homlokzatán végigfutó, mellvéd nélküli oldaltornác terjedt el. Mindemellett a betonburkolat helyett az ereszalja éltégla járófelületet kapott, és az utcai szobában a fali kemenceszáj alapján rekonstruálták a boglyakemencét. Az idő azonban nem állt meg, és újabb kihívások elé állította a fenntartókat. 1995-ben a ház állagának megóvására faoszlopos tornác és védőjárda készült. 2008-ban a tájház új tetőszerkezetet kapott, az oromzatot megerősítették, a vakolatdíszeket helyreállították.
Ekkor már a 21. század is beköltözött az épületbe, igaz, láthatatlanul. Az épület teljes elektromos hálózata megújult, kapcsolók nélkül, központi kapcsolótáblával, jelképes világítással, illetve teljes tűz-és riasztóvédelmi rendszer épült. A szakmai munka sem maradhatott el: ebben az évben befejeződött a műtárgyállomány szakmai revíziója, és a muzeális intézményekre vonatkozó szabályok szerinti nyilvántartásba vétele (digitális adattár, e-tájház-hálózati csatlakozás), valamint a tárgyak állagvédelmi kezelése és restaurálása. A tájház kiállításának újrarendezésére szakmai koncepció készült. Végül 2009. május 9-én nyílt meg a most látható kiállítás.
A tájház működtetői azonban nem elégedtek meg az eredménnyel: 2009 szeptemberében újabb épületet avattak. Az udvaron található pince feletti présház helyreállításával a látogatói igényeknek megfelelő vizesblokk épült, figyelembe véve a műemléki szempontokat. Zuhanyzók kialakításával a tájház új funkciót is kapott: most már „erdei iskola” programok is működhetnek a portán. Gyömrőn azóta sincs csönd. 2011-ben a hagyományos deszkakerítés teljes cseréje oldódott meg, illetve a ház körül drótkerítés készült.

Lépj be a házba!

Ha belépünk a tájházba, a bejárati ajtón át a pitvarba jutunk. Jobb oldalon a kenyérdagasztás eszközeit láthatjuk: a dagasztóteknőt a teknőlábbal, amelyet Csorba János 1915-ben készített, a keresztfát, a liszteskanalat. Bal oldalon az ajtó mögött található a vízpad, melyen a vizes vödröt és az ivóvizes cserépkorsókat tartották. Itt van a törülközőtartó is. A pitvart a konyhától elválasztó, fehérre meszelt boltív pillérei két gyönyörű klasszicizáló oszlop, melyeket a faluban több helyütt mint tornácoszlopokat csodálhatunk meg. A ház különlegessége, hogy az oszlopok itt, a belső térben kaptak helyet. E válaszfalon függ a tálas, amelyen az edényeket tartották: díszes tányérokat, valamint köcsögöket.
A konyha az ételkészítés és eszközkészletének helye. Az oldalpadka egyik végében nyílt tűzön főztek, valamint itt tárolták a cserépfazekakat. A vaslábra lábast vagy fazekat tettek. Az oldalpadka hátsó fallal érintkező sarkában található a katlan, amelynek teteje és belső oldala nyitott. A katlan tetején elhelyezkedő bográcsot leginkább vízmelegítésre vagy krumplifőzésre használták. A tájház konyhájának mennyezetébe szabadba vezető, nyílt füstelvezetőt, ún. szabadkéményt építettek, amely tükrözi a 19. század végén használatos vályogból és téglából épített kémények típusát. Az így kialakított kéményekbe, beépített rudakra akasztották a füstölni való húst, kolbászt és szalonnát.

A legszebb szoba

A tisztaszoba a 19. század második felében használatos berendezést mutatja be. Balra, a sarokban áll a boglyakemence, padkáján ugyanúgy, ahogyan a döngölt földpadlón, házilag szőtt rongyszőnyeget találunk. Az ágy végében álló láda a menyasszony hozományát tartalmazta. A 19. század végi ünnepi viseletet az ágy mellett elhelyezett bábuk mutatják be.
A kemencével átellenes sarokban áll a sarokpad és az asztal, két székkel. Az asztalon Biblia, zsoltároskönyv és petróleumlámpa. Az asztal fölött a református családokban jellegzetesen elterjedt, az aradi vértanúkat ábrázoló olajnyomat függ.
A falon még esküvői kép, ősök portréi és családi képek láthatók. Az udvarra néző ablak jobb oldalán áll a sublót, felette a díszes tükör. A sublótban tartották a ruhaneműket, ágyneműket, kendőket, törülközőket. A sublót tetején ritkán használatos csuprok, bögrék állnak. A tisztaszoba teljes bútorzata Karsai Lászlóné ajándéka.

Így éltek a házban. Tényleg!

A Dózsa György u. 18. szám alatt állt T. Kovács János és felesége, Iván Zsuzsanna 1838-ban épült háza, amelynek lakószoba-leírását unokájuk, Mocsári Ferenc adta közre. A lakószobát az 1940-es években használt bútorokkal rendezték be: belépve döngölt földpadló helyett

téglaburkolatot találunk. Jobb oldalon áll a karos pad, amely előtt az esztergált lábú asztal áll, székkel. A pad felett petróleumlámpa függ. Az ablak előtt egész évben állt a szövőszék, amely helyett most a kenderfeldolgozás eszközeit láthatók: tiloló, gereben, gombolyító, motolla.

És a faluban?

Az idősb Pál Mihály Hagyományőrző és Művészeti Kör munkáját dicséri a kamrában található helytörténeti kiállítás, mely a település történelmi pillanatait mutatja be az ókortól napjainkig. A kiállítás középpontjában a gyömrői Rákóczi-hagyományok állnak.

Kossuth hangja itt hallható

A tősgyökeres Hegyi-Füstös István kutatómunkájának eredménye, hogy Kossuth Lajos hangját ma meghallgathatjuk. A gyömrői tájház gyűjteménye őrzi a bakelitlemezt, melyen e történelmi hangemlék megelevenedik.

Gyömrő közepe?

Az önkormányzat fenntartásában működő tájház a helyi identitástudat megerősítésében is fontos szerepet játszik. Beépült az óvodai és iskolai munkába, de a kézműves programokon, játszóházakon, tárlatvezetéseken és szervezett múzeumi órákon keresztül a népi hagyományok iskolán kívüli oktatását is biztosítja. A tájház saját szervezésében, a művelődési ház munkatársainak segítségével, nagy tömegeket mozgat meg hagyományőrző programok által: a Szent György-napi játszóház, a pünkösdi játszóház, a városi gyermeknap, az Országos Rákóczi-nap, a Kulturális Örökség Napja, a Márton-napi libahajtó minden évben fontos esemény.
Az épület a hétköznapban sem kong az ürességtől: a gyömrői civil szervezetek közül többen használják a tájházat közösségi alkalmaik, saját szervezésű programjaik helyszíneként. Ráadásul a tájház az elmúlt időszakban családi események színtere is lett. Lánykikérés, esküvői fotózás alkalmából több alkalommal igényelték helyszínként a tájházat.

A tájház mindig széles kapukkal várja a látogatókat, de ha máskor nem, legközelebb a novemberi Márton-napi libahajtó miatt mindenképp érdemes Gyömrőre látogatni.

Bővebb információ itt!