©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Néhány ok, amiért érdemes Gyömrőre menni

Gyömrőt Budapesttől délkeletre haladva az Alföld északi határán, a Gödöllői-dombság lábánál találjuk. De miért is utazzunk oda?

Hová tűnt a tornác?

Az öt helyiségből álló épület még ma is belesimul a szakaszosan fellelhető hagyományos fésűs utcaképbe, de az alapítók fontosnak tartották, hogy az épület egy korábbi időszakát mutassák meg a látogatóknak. Ők 1983-ban, a két világháború között átalakított ház eredeti állapotának visszaállítására törekedve a téglából épített mellvédes tornácot lebontották, hiszen korábban Gyömrőn a ház udvari homlokzatán végigfutó, mellvéd nélküli oldaltornác terjedt el. Mindemellett a betonburkolat helyett az ereszalja éltégla járófelületet kapott, és az utcai szobában a fali kemenceszáj alapján rekonstruálták a boglyakemencét. Az idő azonban nem állt meg, és újabb kihívások elé állította a fenntartókat. 1995-ben a ház állagának megóvására faoszlopos tornác és védőjárda készült. 2008-ban a tájház új tetőszerkezetet kapott, az oromzatot megerősítették, a vakolatdíszeket helyreállították.

Lépj be a házba!

Ha belépünk a tájházba, a bejárati ajtón át a pitvarba jutunk. Jobb oldalon a kenyérdagasztás eszközeit láthatjuk: a dagasztóteknőt a teknőlábbal, amelyet Csorba János 1915-ben készített, a keresztfát, a liszteskanalat. Bal oldalon az ajtó mögött található a vízpad, melyen a vizes vödröt és az ivóvizes cserépkorsókat tartották. Itt van a törülközőtartó is. A pitvart a konyhától elválasztó, fehérre meszelt boltív pillérei két gyönyörű klasszicizáló oszlop, melyeket a faluban több helyütt

A legszebb szoba

A tisztaszoba a 19. század második felében használatos berendezést mutatja be. Balra, a sarokban áll a boglyakemence, padkáján ugyanúgy, ahogyan a döngölt földpadlón, házilag szőtt rongyszőnyeget találunk. Az ágy végében álló láda a menyasszony hozományát tartalmazta. A 19. század végi ünnepi viseletet az

Így éltek a házban. Tényleg!

A Dózsa György u. 18. szám alatt állt T. Kovács János és felesége, Iván Zsuzsanna 1838-ban épült háza, amelynek lakószoba-leírását unokájuk, Mocsári Ferenc adta közre. A lakószobát az 1940-es években használt bútorokkal rendezték be: belépve döngölt földpadló helyett

téglaburkolatot találunk. Jobb oldalon áll a karos pad, amely előtt az esztergált lábú asztal áll, székkel. A pad felett petróleumlámpa függ. Az ablak előtt egész évben állt a szövőszék, amely helyett most a kenderfeldolgozás eszközeit láthatók: tiloló, gereben, gombolyító, motolla.

És a faluban?

Az idősb Pál Mihály Hagyományőrző és Művészeti Kör munkáját dicséri a kamrában található helytörténeti kiállítás, mely a település történelmi pillanatait mutatja be az ókortól napjainkig. A kiállítás középpontjában a gyömrői Rákóczi-hagyományok állnak.

Kossuth hangja itt hallható

A tősgyökeres Hegyi-Füstös István kutatómunkájának eredménye, hogy Kossuth Lajos hangját ma meghallgathatjuk. A gyömrői tájház gyűjteménye őrzi a bakelitlemezt, melyen e történelmi hangemlék megelevenedik.

Gyömrő közepe?

Az önkormányzat fenntartásában működő tájház a helyi identitástudat megerősítésében is fontos szerepet játszik. Beépült az óvodai és iskolai munkába, de a kézműves programokon, játszóházakon, tárlatvezetéseken és szervezett múzeumi órákon keresztül a népi hagyományok iskolán kívüli oktatását is biztosítja. A tájház saját szervezésében, a művelődési ház munkatársainak segítségével, nagy tömegeket mozgat meg hagyományőrző programok által: a Szent György-napi játszóház, a pünkösdi játszóház, a városi gyermeknap, az Országos Rákóczi-nap, a Kulturális Örökség Napja, a Márton-napi libahajtó minden évben fontos esemény.
Az épület a hétköznapban sem kong az ürességtől: a gyömrői civil szervezetek közül többen

A tájház mindig széles kapukkal várja a látogatókat, de ha máskor nem, legközelebb a novemberi Márton-napi libahajtó miatt mindenképp érdemes Gyömrőre látogatni.

Bővebb információ itt!