Egy barokk falikárpit kortárs szövődményei

Műfajbérlemények

Egy archaikus technikájú alkotóművészeti ág, 27 mai gondolkodású európai művész, egy mitológiai témájú brüsszeli kárpit és a végtelenített alkotó szabadság találkozásának lehetünk tanúi az Iparművészeti Múzeumban.

Cikk küldése

e-mail:

Az „idő-híd”gondolat

A különböző műfajok „bérlésének” és átszervezésének gyakorlata már az antikvitás óta létező törekvés, melynek révén olyan izgalmas eredmények születnek, mint a most látható Európa szövete kiállítás. A belga Magyar Kulturális Intézet és a Dobrányi Ildikó Alapítvány által közösen szervezett, 2011 májusában Brüsszelben, a Musées Royaux d’Art et d’Histoire-ban debütáló nemzetközi tárlat egy (nem csak a textilművészetben) ritka kísérlettel, voltaképpen átszövéssel adott új „személyiséget” a Jacob van der Borght műhelyéből származó gyapjúselyem díszkárpitnak.

Az alapgondolatra Száraz Mária textilművész, a Dobrányi Ildikó Alapítvány kuratóriumának egyik tagja hívta fel először a figyelmet. A Mercurius átadja a gyermek Bacchust a nimfáknak című falikárpit bordűrje és központi kompozíciója egy-két csendéletének átfogalmazásával, 21. századi megjelenítésével, a művészek változatos szín- és formahasználatával a közismert, de méltánytalanul elhanyagolt kárpitműfaj új dimenzióba lépett. Az évszázadokat átívelő jelenlétet és a folyamatosság szimbolikáját a díszszegély növénymotívumainak és indáinak mozgalmassága is képviseli.

Művész és matéria közti személyes párbeszéd

A „szürke” becenevet viselő első emeleti kiállítóhelyiség előterében egy videóinstalláció, részletes tárgytérkép és a művészek hitvallását rögzítő pannócsoport látható. A táblákon megismerhetjük a koprodukcióhoz felkért művészeket, első találkozásukat a textillel, pályájuk kezdetét és alakulását, ars poeticájukat.

A 27 kárpitművész 27 egyéni történetében megelevenedik egyrészt a kiállítás központi darabjával való találkozás, valamint az új technikával kipótolt részek megszületése is. Emellett a vallomások szólnak a kárpitszövéshez társított komplett életmódról, ideológiáról, a szövés meditatív ritmusáról, szertartásáról, s arról a lehetőségről, hogy ha a kárpit képes kiszabadulni a tradicionális technika korlátai közül, akkor modernsége és összetettsége egyből megelevenedik.

A kiállító művészek által megfogalmazott naplószerű töredékekben olvashatunk még arról is, hogy a szövés technikájában egyszerre van jelen a festészet és a szobrászat, hogy a mai textilművészek egyben tervezők és kivitelezők, valamint arról, hogy a kárpitszövésben mind az anyag, mind a művész folyamatosan változik, és a mű tragikuma s egyben csodája a visszavonhatatlansága.

Páneurópai hagyományszövés

Az Európa szövete nem pusztán egy szövöttkárpit-együttes, melyet elismert európai szövőművészek hoztak létre. Inkább olyan kompozícióról van szó, amely egyaránt tekinthető a tegnap és a ma szövetének, a múlt és jelen folyamatosan szövött kézírásának.

A kiállításhoz több szálon futó aktualitás is kapcsolódik, elsősorban a június 30-án záródó féléves európai uniós elnökségünk, de ide sorolhatjuk azt a mitológiai tematikájú falikárpitot is, amelyet az Iparművészeti Múzeum gyűjteménye egyik értékes darabjának tekintünk.

A kiállítási koncepciója is többrétű: egyrészt kultúrtörténeti célú, hiszen arra hívja fel a figyelmet, hogy a kárpit az egyetlen olyan műfaj, melynek révén a mester kéznyoma nélkül is tökéletes, az „eredetivel” egyenrangú műremek készülhet. Másodszor számos művészetfilozófiai mondanivalót is közvetít, sőt egy csepp kultúrpolitika is megjelenik benne, hiszen a 27 alkotó és alkotás az Európai Unió tagállamainak számára utal.

A 18. századi falikárpit újraértelmezésében a belga, bolgár, brit, cseh, dán, finn, francia, litván, lett, lengyel, magyar, német, olasz, román és spanyol tradíciókból merítkező érzés-, és színvilágot is megismerhetjük. Hazánkat Czeglédi Adél egy önreflexív fatörzsrészlettel, Solti Gizella egy égboltrészlettel, Nagy Judit a hatalom-bölcsesség attribúciós kettőssel, Csókás Emese és Balogh Wanda pedig egy-egy bordűrrészlettel képviseli.

A november 27-ig nyitva tartó kiállítást megnyitója napján kerekasztal-beszélgetés, november 11-én pedig konferencia egészíti ki, melyet a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen rendeznek meg.
Bővebb információ: itt!